2015-03-26 08:33:39

Mit érdemel az a bűnös, aki elismeri, hogy az ő utasítására vette ki a külügy a négy milliárdot a Quaestorból, de veszni hagyta eközben a mintegy harmincezer magánszemély pénzét. Azok pénzét, akikről nemrég még így beszélt: “Mi egy olyan országot akarunk, ahol mindenki sikeres, de ma még nem mindenki az. Van itt egy hatalmas tömeg, amely még távol van ettől. Nevezték már őket a rendszerváltás veszteseinek, bérből és fizetésből élőknek vagy éppen melósoknak. Én leginkább keményen dolgozó embereknek hívom őket. A következő éveknek róluk, a mindennapi dolgozó, keményen dolgozó emberekről és családjaikról kell szólniuk. Sokat tettünk már az érdekükben, de még többre van szükségük.”

Mit érdemel az a bűnös, aki kormányfőként, csak a balhé után és jóval Szijjártó minisztériumának mosakodása után hirtelen bedobja a mentőövet és vélelmezhetően kényszerűségből, no meg jogászi raffináltsággal fűszerezetten az alábbi nyilatkozatot teszi: “Én rendeltem el. Tehát akkor, amikor láttuk, hogy a Buda-Cash bedőlt, és azt az értékelést kaptuk, hogy dominó effektus érvényesülhet, és láttuk, hogy néhány önkormányzat a pénzével beszorult, akkor elrendeltem, hogy minden minisztérium nézze meg, van-e bármilyen kapcsolata bármilyen brókercéggel, és ott állomásoztat-e bármennyi közpénzt, és ha igen, akkor azt azonnal vonja ki. Ilyenkor egyetlen forint közpénzt sem szabad tartani brókercégeknél.“

Mit érdemel az a bűnös, kinek nyilatkozatát először a Kisalföld helyszíni tudósítása alapján még így hozzák le, ”…amikor láttuk, hogy a Quaestor bedőlt, és a befektetett pénz nincs biztonságban…”  Majd később az MTI által már csak az előbbi bekezdésben is említett Buda-Cash szerepelt.

Mit érdemel az a bűnös, aki kormányfőként egy olyan csókos figurát ölelt a keblére, aki győri sportérdekeltségeivel, valamint Mészáros Lőrinchez fűződő kapcsolatával és egy letartóztatásban lévő, korábban moszkvai kétes ügyleteket ápoló himpellérhez dörgölődzik üzletelő milliárdosként. Aztán bukás után átadja cégének vezérigazgatóságát egy tápiósági, közmunkás strómannak, majd gyorsan észbe kapva az egészet visszacsinálja, nyilván egyiket sem véletlenül.

Mit érdemel az a bűnös, aki democsokráciát teremtve maga körül az öndicséret büdös alapon sikercunamijával szaval, amikor csak teheti, és erre utasítja holdudvarát is, például, amikor a külföldi befektetők megnövekedett bizalmát említi. De egy árva mukkot sem szól azokról, akik eközben elhagyták Magyarországot. Nem beszél az AXA Biztosítóról, a Bricostoreról, a Nokiáról, a Douwe Egbertsről, a Danonról és a Baumaxról, meg a többiekről, és azokról az ezrekről, akik emiatt munkanélküliek lettek.

Mit érdemel az a bűnös, akit több évtizedes személyes, közeli ismeretség után volt iskolatársa négybetűs jelzővel illet nyilvánosan, olyan négybetűssel, amely röviden és tömören fejezi ki a célszemély eddigi munkásságát, emberi tartásával együtt. Tiszteletet és megbecsülést biztosan nem, követést meg pláne! Akinek egyszer rákente arcára Simicska azt a valamit, az már le nem mossa onnan! Rászáradva virít azon az már örök időkig! Idehaza éppúgy, mint külhonban, csak mutogatnak rá összesúgva, hogy tudod ő az, akire azt mondták, hogy olyan!

Így aztán nincs azon semmi csodálkozni való, hogy a lakájelemzők közül az egyik élenjáró, közpénzből túlfizetett, tegnap megjelent írásában arról írt, hogy mindössze három kormányfő van, akinek a neve Európa-szerte ismert: Angela Merkel, David Cameron és Orbán Viktor. Rajtuk kívül a többiek, színtelen-szagtalan, pehelysúlyú figurák. Hát, ami azt illeti, az már biztos, hogy a pávatáncos, félázsiai, nem az a fontos, amit mondok, hanem amit teszek, felcsúti stadionos szagosságához immár kétség nem fér. Bizony, jellegzetes illata van annak, amit rákentek, messzire bűzlik!