2014-10-04 20:14:50

Ez itt a dilemma, még ha nem is válik belőle a drámairodalom gyöngyszeme.

A kérdés annyiban és úgy aktuális: vajon a főpolgármester-választás az a mindennel felérő szakító-pont-e, amiért az embereknek (vö: választópolgár) érdemes volna feladni eleddig kipróbált meggyőződésüket, kötődéseiket, preferenciáikat?

Magyarán: ha egy hét múlva nem Bokros neve és a MOMA logója mellé húzza a kijelölt négyzetben vagy karikában az egymást világosan metsző két vonalat, akkor sújtsa őt a demokratikus ellenzék megvetése és lelkének az ő üdve sose lelje meg békéjét? Mi végre?

Bokrost a baloldal nem jelölte, nem támogatta. Csupán az előre nem koreografált, nem kiszámítható, bár egészen vaknak sem mondható események hozták úgy, hogy ő válhatott Tarlós egyetlen, ám korántsem félelmetes ellenfelévé jövő vasárnapra. Nem részletezem, hogyan fajultak a dolgok idáig; bárki vaksötétben, félrészegen is fel tudja sorolni a stációkat.

A Falust jelölő pártok, párt-szerű szervezetek az élen történő váltást, a diplomácia nyelvén szólva „hallgatólagosan tudomásul vették”,  „üdvrivalgásuk” még egy tyúkól csendjét sem verte volna fel. Nem folyt a pezsgő, nem fogyott a kaviár, még tánc sem volt. Igaz, a közös jelölt lemondása miatt érzett fájdalom könnyeit sem kellett patakszám felitatni. Csupán az egykor legnagyobb ellenzéki pártnál okozott a váltás némi feszültséget, kisebb és átmeneti üzemzavart, alkalmii tányér-csörömpölést és ajtócsapkodást. Ám már ezen is túl vagyunk.

Tehát: minden az, ami, és ahogy lesz, úgy lesz.

De a fentebb megfogalmazott kérdésünket nem kerülhetjük meg: megéri, minden áron megéri, hogy Bokros (valljuk meg, kisebb csodával lenne egyenlő) nyerjen? Hogy azok is rá szavazzanak, akik nem is csak egy ok miatt nem kedvelik? Ideológiai vagy csak egyszerűen életfelfogásbeli, politikai ellentéteik ellenére is? Azok is szavazzanak most rá, akiknek egyébként álmukban sem jutott volna eszébe, hogy jelöljék? Vagy azok az aktivisták, akik keményen tolták a Falus-kampányt? Most akkor nekik is?

Bizonyos pontokon az ember belső, belülről jövő meggyőződése összeütközésbe kerül(het) a meggyőződését kívülről irányítani kívánók szándékával, vagy éppen elvárásával. A kérdés csak az, mikor jön el ez a pont, és melyik a fontosabb? Mi és miért éri meg?

Az Olvasó, csakúgy, mint a Választó, bölcs. Tudni fogja a választ. És nem is a „fülke magányában” dönti majd el.

- rigi -