Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Szabina napja van.

Matolcsy milliárdjai

2014-09-03 09:48:43


A Fidesz nem akarja Matolcsy meghallgatását.


Ezt kezdeményezték ugyanis az ellenzéki pártok, noha természetesen mindenki tudja, hogy senki nem tud meg semmit a Nemzeti Bank szomorúszemű elnökének remek befektetéseiről, az alapítványoknak átjátszott pénzekről.
Sokan nem is értik, miért is gond a pénzszórás, hiszen csak gyermekek tízezrei éheznek szerte e tejjel-mézzel folyó kánaánban, mi sem természetesebb hát, hogy ilyen esetben a felesleges pénzeket okosan be kell fektetni.
Például kell vásárolni egy kastélyszállót a munkában megfáradt dolgozók részére, aztán egy irodaházat is, hiszen pénz az van, dögivel.


Az MNB az elmúlt hetekben több mint kétszázmilliárd forintot, a teljes magyar felsőoktatás költségvetésénél nagyobb összeget adott saját alapítványainak közgazdászképzés céljára, tizennyolc milliárdért, a piaci ár másfélszereséért megvásárolta a budapesti Eiffel Palace-t, a tiszaroffi kastélyszállót durván félmilliárdért  és egyéb nagy értékű ingatlanokat is vett. 
Felmerülhet a kérdés, hogy miért baj az, ha a Nemzeti Bank a száz százalékos tulajdonában álló alapítványokat támogat?
Hát, leginkább azért, mert az alapítványokban a Bank pénze „puha” pénzzé válik, elköltése szabadabbá és kevésbé ellenőrizhetővé válik.
Márpedig ez nem utolsó szempont, hiszen hogyan is nedvesíthetnék meg a csőrüket a többi maffiózók, ha nincsenek erre biztonságos feltételek?
Most lettek, és irgalmatlanul csodálkoznék, ha ezek után a közgazdász-képzés nem termelné ki korunk lord Káldorát, habár ennek a képzésnek sem helyét, sem intézményét, sem módszerét nem ismerjük, de hát kell nekünk mindent tudni?

 



Azért nem lenne baj, ha Matolcsy jegybankelnöknek eszébe jutna, hogy egy valamirevaló közgazdász képzése a bölcsődékben kezdődik, ahol megfelelő mennyiségű és minőségű élelem elfogyasztása után a kisgyerek agya képes lesz fejlődni, és majdan akár még az illiberális állam unortodox gazdaságpolitikájának rejtett szépségeibe is bele tud kóstolni.
Talán az egyik szemét rajta tarthatná a legfiatalabbakon, ez neki nem eshet túl nehezére, ettől még nem tévesztené szem elől a nagy célt: az ország felvirágoztatását.


Piszkálódnak itt azzal is, hogy miből költött ennyit a derék bankár, pedig ez teljesen legális jövedelem – hát a Nemzeti Bank nyereségéből!
Merthogy nyereséges a Bank, hiszen a forint romlásából következően a bank valutatartalékai felértékelődnek, ha ezer euróért tavaly háromszázezer forintot ért, addig ma ugyanezért az ezer euróért háromszáztizennégyezret számolhat el a bank – a számok nem pontosak, csak szemléltető jellegűek.
Amikor külföldre utazunk, mi is csak szemléljük a pénztárcánkat, és szomorkodunk, merthogy a bevételünk nem lett több, viszont a pénzünkért kevesebb pattogatott kukoricára futja a Lajtától nyugatra, ahol Metternich szerint Európa kezdődik…


Mindenesetre a Bank közgazdasági iskolát teremtő elnöke így elégedetten dőlhet hátra.
Kis cége nyereségesen működik, és a kétszázmilliárd ellenében a frissen képzett turbóközgazdászok imáikba fogják foglalni a nevét, miközben az ország is felvirágzik, vasárnaponként mindenkinek jut libasült az asztalára - vagy kisnyúl.
Kétszáz milliárdot úgy írhatunk le, hogy a kétszázas szám mögé még kilenc nullát írunk.
Ez még akkor is sok lenne, ha a cselestekintetű pénzügyi zsenire  való tekintettel egy nullával csökkentenénk a számot, de erről persze nincs szó, hiszen minden pénzt megér nekünk a siker, melyet az európai porondon történő szerepeltetésével kasszírozhatunk.


Mai árakon számolva százezer közgazdász képzésére elég ez a pénz, melynek természetesen lesznek járulékos áldásai is, hiszen ehhez minimum százezer szék és asztal kell, továbbá annyi könyv és jegyzet kell, melyből a házelnök fivérének aktuális nyomdája évekig elélhet. 
A tetejébe senki nem vádolhatja meg állami pénzek elsíbolásával, hiszen ennek a költségeit a kis reformközgazdászok már maguk állják.
Csakúgy, mint az avatáskor angolszász minta szerint, de a magyar öltözködési hagyományokhoz igazodó huszárcsákók, szép, selymes lódingok árát, melyet majd természetesen jutányos áron varr meg számukra a belügyminiszter nejének divatszabósága.
Nem akkora üzlet, mint a rendőrök felettébb ízléses új gúnyájának összefércelése molinóból és dekorációs szövetből, de ki a kicsit nem becsüli, ugye, az a nagyot nem érdemli…


Nem minden bolond buta is egyben, vannak bolondok, akiknek megvan a magukhoz való eszük. 
Erre a mai államvezetésben számos példát találhatunk, vegyes diagnózissal szaladgálnak ott szociopaták, mániás-depressziós szerencsétlenek és szimpla futóbolondok, de egy dolog közös bennük: szeretik a pénzt – leginkább a mi pénzünket.
Ha nem az államkasszát fosztogatnák, valószínűleg a többségük éhendöglene, de hihetetlen szerencséjük van, hiszen ha valaki, hát a főnökük igen empatikusan át tudja érezni a helyzetüket, hiszen maga is ebben a cipőben jár.


Az csak ebben a baj, hogy a nép el sem tudja képzelni azt, hogy ennyi pénzt az ő zsebéből vesznek ki. Pedig ez csak úgy huszonkétezer forintot jelent fejenként, ami egy négytagú családnál még a százezer forintot sem éri el, ennyit pedig a bolondnak is megér, hogy az egzaltált pénzügyi zseni nyugodtan áztathassa magát a frissen vásárolt kastélyszálló medencéjében.
Ki is lehetne egyezni ezzel, ha ezzel befejeződne a fosztogatás, de ne éljünk illúziókban, hiszen még ezer és ezer kisebb-nagyobb csatornán csurdogál át a pénzünk a zsebünkből a zsebeikbe, és soha nem fordítva.
Dejszen megmondja azt a nóta is: Lefele folyik a Tisza nem folyik az soha vissza… 


Így aztán érthető, hogy a Fidesz tiltakozik Matolcsy bizottsági meghallgatása ellen, hiszen kiszámíthatatlan ő, és ki tudja, mit fecsegne ki, mígellenben a hallgatásból nem lehet baj…
Egyébként is, mit okvetetlenkedik az ellenzék?
Ha hallgatnának, nekik sem esne bajuk…

:O)))



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában október 15-én tartják az Ö.K.Ö.R. - Ö.sszes K.ötelező R.öviden ő...
Bővebben >>