A mai tusványosi beszédben sok dolog volt, ami megfogta az ellenzék képzeletét. Sokan hüledeznek az illiberális állam felépítésén- miközben a munkaalapú társadalmat egyébként már régóta pedzegeti Orbán, de még egyszer olyan is volt, hogy jogállam helyett kultúrállamot szeretett volna (választási veresége után kevéssel, érződött belőle a durca, hogy "nem tetszik ez a játék, mert veszítek, játsszunk mást!"). Tényleg minden rosszat el lehet mondani a hozzáállásáról, a fogalmi zavarairól nem is beszélve. Például a háromféle állam: a liberális, a jóléti, meg a nemzetállam. Hogy lehet ezeket szembeállítani, mikor Európa boldogabbik felében a három együtt érvényesül: liberális demokráciák (ahol a liberális alapértékek, a szólás-, vélemény-, gyülekezési-, sajtószabadság, kisebbség védelme a többségtől, fékek és ellensúlyok, stb. érvényesülnek), szociális hálóval (jóléti állam), nemzetállami alapon szerveződve (még).
Engem személy szerint külön dühít, amikor arról beszél, hogy a liberális állam mire nem volt képes, mikor minden állítását ízekre lehet szedni. A liberális állam nem tudta: képviselni a nemzeti érdeket (dehogynem, Gyurcsány alatt több EU-s pénz jött ide, mint Orbán alatt, annál is inkább, mert most semennyi sem jön); nem kötelezte a kormányt, hogy a világban élő magyarok egy nemzethez tartozását domborítsa: megtették ezt anélkül is, ki erőteljesebben, ki visszafogottabban, csak éppen volt néhányuknak annyi esze, hogy rájöttek: a környező országok hergelése nem segít az együvé tartozó magyar nemzetnek békében élni; nem védte meg a liberális állam a közösségi vagyont: dehogynem, Viktor, ti is csak úgy tudtátok igazán széthordani, hogy előbb leépítettétek a liberális jogállamot; nem védte meg az országot az eladósodástól: ez nem az állam, hanem a kormány dolga, amit ti nem teljesítettetek, a nagy államadósság elleni harc elbukott, 2010-ben 79%-on volt az államadósság, az most 84% úgy, hogy ezért még a nyugdíjunkat is beáldoztátok; nem védte meg a családokat az adósrabszolgaságtól: ad1: a devizahitelt ti engedélyeztétek, ad2: nem védte meg a családokat az adósságtól, de könyörgöm, a hitelfelvétel a családok döntése volt! És itt jön, ami engem legjobban felb...bosszant: Orbán azt veti a liberális állam szemére, hogy nem védte meg a magyarokat önmaguktól. Ezek szerint majd az ő nemliberális állama megvédi a magyar családokat saját maguktól? S ekkor mondom én azt, öntudatos állampolgárként: édes Viktor, drága elvtárs, tudod te, kit védjél meg- nem írom meg, mert nem most kezdek a blogomon anyázni. Amikor az állam az embereket maguktól védi meg, azt nem hívják demokráciának, azt paternalizmusnak hívják és a „kedvezményezettjeit” alattvalóknak. Erre persze a mostani bizonytalan helyzetben van tömeges igény, de aki erre a tömeges igényre rájátszik, az a nemzet elveszejtésén munkálkodik, mert sikeres nemzet csak állampolgárokkal lehetséges, nem alattvalók nyájával.
Sok mindenen lehet még felháborodni, ami Orbán mondott, de nem írok róluk, mert az van, amit Gazda Albert elemzésében leírt: ezek gumicsontok, amiket Fénylő Csillagunk odavetett nekünk, hogy azt csócsáljuk, amíg ő új direktívát határoz meg hű követőinek. S már megint az ő kottájából játszunk, ha ezeken rágódunk. Én inkább az új direktívával foglalkozom:
igazából az Új Direktíva az, hogy nincs direktíva: „bármi megtörténhet”. Ez két dolgot jelenthet: egyfelől azt, hogy nincs elképzelése a jövőt illetően, készüljünk fel bármire akár külpolitikában, akár belpolitikában. (Akár államcsődre is? Merül fel bennem a kérdés. Hiszen megemelkedett az államadósság és lehet, szűkülőben a különadóztatható rétegek köre.) Másfelől: azt üzenheti a sajátjainak, hogy úgysem tudnak felkészülni arra, ami rájuk vár. Akármi történjen is, azonnal kell majd reagálni, mert olyan váratlan lesz, amihez kell egy erős vezér, mondjuk Orbán Viktor, aki majd a váratlanra is felkészül és elvezeti őket a biztonságba bármilyen krízisből. Majd ő gondolkodik helyettük is! Ők csak féljenek (hiszen a világ veszélyekkel teli és bizonytalan), és bízzanak minél jobban a vezénylő tábornokban! S ezzel már tényleg eljutunk az illiberális, sőt, fasiszta vezéreszményhez, amiről a Kozmosz olyan frappánsan énekelt:
