2015-01-16 16:47:56

Magyarország megmentője belekezdett a rituális pávatáncba, csak az a baj, hogy amikor a produkciót megkoreografálta, akkor egy futballpálya állt a rendelkezésére, most pedig egy felrúgott hokedli egyik lábán kell előadnia a műsorszámot.
Namármost ilyen kis területen rettenetesen nehéz egyet lépni akárcsak előre is.
Fred Astair-ről mondták, hogy mindent el tud táncolni, de a mostani produkcióhoz Ginger Rogers képességeire lenne szüksége, aki mindent tudott, amit Fred Astaire, csak ő tűsarkú cipőben és hátrafelé.
Ami azt illeti, a Vezért nem külpolitikai képességei okán szeretjük, nem neki találták ki ezt a műfajt, hozzá képest az elefánt a porcelánboltban maga Pliszeckája. 
Ezen a pályán egyáltalán nem mozog olyan magabiztosan, mint disznótorban szokott, habár ez is már félig a múlté, jobb az ilyen rendezvényeket kerülnie, hiszen komolyan fennáll a veszély, hogy egyszer véletlenül összekeverik az áldozattal.
Legfeljebb a böllér csodálkozik majd: Jéééé, ez az első vietnami csüngőhasú, amihez szerencsém van...

Viszont önmaga sztárolásához kétségkívül ért, hiszen az mégiscsak kiemelkedő teljesítmény, hogy terroristák legyilkolnak egy komplett szerkesztőséget, emberek milliói vonulnak utcára tiltakozni a szélsőségek és a fanatizmus ellen, mégsem erről beszél a világ, hanem egy hangyafaxnyi kis ország köztudottan mentális kihívásokkal küzdő miniszterelnökéről, aki új ellenséget talált permanens harca számára.
Merthogy itthon már elfogyott az ellen, a Tesco az utolsókat rúgja, - remélhetőleg egyik rúgása azért célba ér - az ellenzék továbbra is egymás rugdalásával van elfoglalva, a gyurcsánykodást úgy pöccinti le magáról, mint erdőszéli pikniken hangyát a libamájról, szóval új ellenségre kell szert tenni.
Erre kiválóan alkalmasak a külföldi gazdasági menekültek, akiknek semmiféle gazdasági hasznuk nincs, ellenben szotyolát köpköd... - nemjó,  idegen szokásokat honosítanak meg és megbontják a magyar nép legendás egységét.
Éppen ideje volt már, hogy kioktassa ezeket az ostoba nyugati vezetőket, hogy mire van szükségük, meg mi a jó a világnak.

Okos ez a Mivezérünk, pontosan tudja ugyanis, hogy olyan ellenséget jó választani, amilyen nincs, merthogy errefelé - egyes idegesítő bloggereket leszámítva -  meglehetősen kevesen járnak kefijában, de azoknak sem lóg kalasnyikov a vállán.
Az ilyenek ellen jó harcolni, olyan, mint az árnyékbokszolás, vagy az egykapura játszott focimeccs, ahol a csapat tagjai egymás ellen küzdenek, így nem fordulhat elő, hogy például nem a Puskás Akadémia, hanem a Real Madrid győz.
Márpedig győzni muszáj, ezt egy életre beleverte dolomittal idősebb Orbán akkor még vonakodó fia fejébe, de meg is lett az eredménye - a kőbölcsővel együtt, melyben ringatták sikerült kissé összegubancolni mindhárom agytekervényét, ezért is képes ilyen attrakciókra, mint most legutóbb is, ugye...
A világ felkapta a fejét a harc meghirdetésének hallatán, de legyen ez a világ baja, nem tehetünk róla, ha nem értik az idők szavát, nem képesek felfogni a splendid isolation, a teljes elzárkózás ragyogó ethoszát, melyet Vezérünk egyik agyfényesítése alkalmából a grazi zártosztályon sajátított el.

Van barátunk, és ez jó, ő olyan barát, aki mellett nem kellene ellenség, mégis van.
Van ellenségünk, és ez is jó, milyen világhatalom az, mely  nem tud leigázni senkit?
Van új USA nagykövetünk, és van reményünk, még ha ez a remény hiú is lenne, esetleg.
Van szövetségesünk, akivel egyenrangúak vagyunk, vele imádunk mackóst játszani.
Hogy az milyen?
Mi nyaljuk a fenekét, ő meg brummog.
És van nemzetközi elismertségünk, tekintélyünk, még ha erről nem is tud senki más, csak mi.
És van páncélozott mikrobuszunk is,  a franc akar Charlie lenni, ugye

A legszomorúbb az egészben, hogy az örömhírre azonnal belecsapott a húrok közé a Fidesz népi zenekara.
Semjén megette a gyantát, a szóvivők bölcs pofával szorították az álluk alá terített zsebkendőhöz a hegedűt - a zsebkendő azért kellett, hogy nagy buzgalmukban le ne hegedüljék magukat.
A zenekar speciális, a prímás mellett mindenki más csak kontrás.
A prímás virtuóz, ellenben a kontrások - vélhetőleg a családi tradíciók hiányából adódóan - tehetségtelenek, sem ütemérzékük, sem filhallásuk nincsen, de hát úgyis süketeknek játszanak, úgyhogy ez semmi fennakadást nem okoz.

Hát így állunk ma, a Vezér lába már úgy mozog, mint Michael Flatley lábai, az előadás mégsem túl sikeres, percenként esik pofára, de ez őt láthatólag nem zavarja.
Ellenben a belépő árát nekünk kell megfizetni - plusz huszonhét százalék áfa, meg az életünk megy rá.
Az igazi nagy mutatvány, hogy ezt már évek óta sikerül eltitkolni a magyarok elöl.
Meddig még?

:O)))