Vona Gábor szerint a hazánkat esetleg fenyegető terrortámadások kivédése túlmutat a kormánypártok kompetenciáján, szerinte szélesebb körű politikai összefogásra van szükség. Na, és természetesen zéró toleranciára a bevándorlások területén, meg halálbüntetésre. Eleve abszurd halálbüntetéssel fenyegetőzni öngyilkos merénylőkkel szemben, na, de ráadásul az egész vonai megnyilatkozás olyan támadás látszatát keltő volt, mintha Magyarországon történt volna az, ami Párizsban...

Erről megint egy mese jut eszembe, és megint egy francia: a Goscinny&Sempé párostól A kis Nicolas kiadatlan kalandjaiból, a Győzhetetlenek. A mese arról szól, hogy a magukat erősnek tartók egy bandát alakítanak, jelszavuk, ami alapján beengedik az újakat: zabolátlanul előre. A Győzhetetlenekhez csatlakozni vágyók pedig csak a jelszó bemondásával nyerhetnek felvételt a bandába. Igen ám, de aki még nincs benne, honnan tudhatná a jelszót? Így viszonylag hamar rájönnek, hogy magukra maradnak az alapító tagok, akik csak együtt hitték magukat győzhetetlennek, mert egymással szemben ők is legyőzhetők, sőt, le is győzik egymást, ezért ezekben a folyamatokban rájönnek, hogy valójában gyengék. 

Azért akarták tehát győzhetetlennek beállítani magukat a külvilág számára, mert valójában éppen, hogy nem voltak azok. 

Hm... Miért érzi úgy Vona, hogy egy nemzetközi ügyben, egy nem hazánkban történt tragédia okán, össze kell rántani a parlamenti pártok összességét? Hm... Neki. Miért ő akarja ebben a témában a közbeszédet irányítani? Mert szerintem ez nem egy arra való politikai marketing esemény volt, hogy megint elsüthesse, hogy a halálbüntetés visszaállítására, valamint a bevándorlások területén a zéró toleranciára van szükség. Ő ennél sokkal nagyobb koncepcióban gondolkodik.