2015-02-03 09:25:42

Második, befejező rész.

A tegnapi első részt követően, melyet együtt kell értelmezni ezzel a mai írással, vegyünk még szemügyre egy-két szempontot.

Majd ha egyszer a baloldal, élén a szocialistákkal minden oldalúan elemezni fogja az őszödi beszédet és abból a szükséges következtetéseket nyilvánosan levonja, akkor majd elmondhatjuk, hogy lám megvan egy alapvetés, melyre már építkezhet is az ellenzék.

Tény, hogy Gyurcsány nem volt törzsgárdatag a szocialista pártban akkor, amikor azok 2002-ben választási győzelmet arattak. Ő maga a Mozgó Világ 2003. december.3-i számában erről így írt: "Nekem nincsen hosszú múltam ebben a pártban. Nem elegendő az, hogy a miniszterelnök meg én bizonyos dolgokról hasonlókat gondolunk. A kormánytagsághoz, a miniszterséghez, egy terület irányításához nem elég, ha az ember egyébként intellektuálisan elbír bizonyos ügyekkel. Az ember háttér nélkül, miközben politizál - mert én politizáló miniszter vagyok -, meglehetősen sérülékeny. Nekem nem volt kiterjedt politikai hátterem ebben a pártban, és akkortájt sokak szemében csak egy furcsa fickó voltam..."

Orbán veresége után ilyen lelkiállapotban neki indulni annak a nyolc esztendőnek, melyet végigkísér a Fidesz bosszúhadjárata, azért nem volt semmi vállalkozás. Ráadásul még cipelnie kellett azt a terhet is, hogy elhitesse az emberekkel- a mai napig görnyedve ez alatt- azt, hogy milliárdossá válhat, tisztességét megőrizve is az ember. Őszöd csírája már ott van 2003 nyarán, amikor Gyurcsány így fogalmaz: "Magyarországon az a furcsa helyzet alakult ki, hogy mentalitásában és kultúrájában a Magyar Szocialista Párt a konzervatív párt. (...) Ez a baloldali paradoxon. A másik oldal, amelyik konzervatívnak tartja magát, mentalitásában és kultúrájában radikális. (...) Amíg a baloldali attitűdnek nem lesz része az erőteljes rendszerkritika, (...) addig a jobboldal mindig erősebb lesz a fiatalok körében." (Index, 2003. június 16.)

Később aztán, tavaly nyáron, Gyurcsány Ferenc azt mondta az Indexnek, hogy hibázott, amikor 2004-ben elvállalta a miniszterelnökséget. Aki figyelmesen olvassa ezt az interjút, akár többször is ízlelgetve annak őszinte, bensőséges hangulatú, érzelmi húrokat is pengető részeit, az bizonyára kizárja egyszer s mindenkorra azt, hogy a DK pártelnöke képes lenne bármikor is szélsőségesen politizálni, szélsőséges politikai gyakorlatot folytatni! Azt csak karaktergyilkoló politikai ellenfelei állítják róla, akik nem viselik el, hogy nem sikerült őt eltakarítaniuk máig sem!  

Aki viszont illiberális csacskaságot képes úgy a demokráciába csempészni, hogy abból annak egyik tartópillérét, a liberalizmust rombolja, az vagy a józanész hiányában teszi ezt, vagy szélsőséges politikai felfogását ezzel takargatva akarja politikai ellenfeleire erőltetni saját, kificamodott világnézetét. A tegnapi Merkel sajtótájékoztatón történtek is igazolják mindezt. A nemzeti pávatáncot járó miniszterelnök hiába követett el mindent, hogy az ellenzéki médiát távol tartva, annak esetleges kellemetlen kérdéseitől megszabaduljon, a Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírójának kérdését nem kerülhette el.

Az pedig nem vonatkozott másra, mint a liberalizmus és az illiberalizmus téma körére. Csak figyelni kellett Merkel arcát és Orbán vonásait. Árulkodott mindkettő. Orbán arcára kiült, a szélsőséges politika képviselőjére jellemző összes vonás, a demokrácia liberalizmus nélküli mimikája, a dölyf és a kivagyiság egója.

Mert aki a hatalmával szemben kritikusan megszólalókat a külföld ügynökeinek tartja, aki tagadja a demokráciában annak egyik alappillérét a liberalizmust, az bizony szélsőséges politikát hirdet! Kár ekéznie politikai vetélytársát azzal, amit éppen ő képvisel! Még hogy Gyurcsány lenne az, aki szélsőséges politikát folytatna, szégyen és gyalázat őt ezzel vádolni!

A hazai média, a köztévé, ha nem is adott hírt mindenről a tegnapi Merkel találkozóval kapcsolatban, szerencsére azért, a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádió, valamint Az ARD országos közszolgálati televízió és a ZDF országos közszolgálati televízió bőségesen beszámolnak Orbán szélsőséges kormányzati stílusáról.

Úgy, hogy kapjon már a fejéhez Orbán Viktor Mihály, nehogy már Gyurcsányt vádolja azzal, amit a demokráciához képest ő folytat itt, már ötödik esztendeje szeretett hazánkban, Magyarországon!