Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Gedeon napja van.

Nem müködnek a reflexek

2014-09-03 19:01:43


Védtelenek vagyunk

 

Tudom, e helyütt leginkább a belpolitikára, azon belül is aktuálisan az önkormányzati választásokra illene fókuszálni. Ám úgy gondolom, időnként nem árthat, ha végignézünk a világon is, mert ott sem mennek úgy a dolgok, ahogy azt szeretnénk. Kérem, tartsanak velem az írás erejéig.

 

Traumatikus események játszódnak a világban nap nap után, s az embernek az az érzése, hogy minden fejlettségünk, tapasztalatunk ellenére, mintha egyre kevésbé tudnánk úrrá lenni bajainkon, kezelni a konfliktusokat. Mintha egyre nehezebben találnánk meg a miértekre a válaszokat, a sokasodó kihívásokra a helyes lépéseket.

 

Kissé mintha védtelen lenne a világ. Önmagától, a benne zajló eseményektől, azok következményeitől. Mintha nem működnének az egykori automatizmusok, önvédelmi reflexek, mechanizmusok. Ettől olyan tragikus az egész.

 

Mindjárt itt az ISIS nevű iszlám terror-szervezet által fogvatartott, majd brutálisan lefejezett két amerikai újságíró ügye. S az amerikai adminisztráció tanácstalannak, tétovának, hogy ne mondjuk, tehetetlennek tűnik. „ A család gyászában osztozunk”. „ Ne legyenek senkinek kétségei: a cselekmények nem maradnak büntetés nélkül”. Most is a megszokott mondatokat ismétlik, pedig ezeket már oly sokszor hallottuk 9/11 óta. A terror-ellenes intézkedések, biztonsági rendszabályok már-már kikezdik mindennapjaink élhetőségét (gondoljunk csak a légiközlekedésre gyakorolt hatásokra); a magán-titkot feláldozzuk a megelőzés oltárán. Minden és mindenki lehallgatható, megfigyelhető.

 

És mégis. Újra és újra bebizonyosodik, hogy még az oly nagyhatalom, mint az USA sem képes adekvát és instant válaszokat adni az őt ért kihívásokra. Most is csak arra telik, hogy „átfogó biztonsági stratégiát kell kiépíteni az ISIS ellen; szövetséget állítani e stratégia mögé; nem léphetünk fel közvetlenül, csak a helyi erők anyagi-technikai, logisztikai támogatásával tudunk – nem rövid távon – eredményt elérni”. Ugye, nem igazán a határozottság jeleit mutatják a hivatalos nyilatkozatok, inkább a védtelenség érzetét keltik. Úgy az USA-n belül, mint a világban. Nem jó érzés.

 

Aztán itt van az ukrán-orosz, már-már a tényleges háború jegyeit mutató konfliktus. És megint, mintha a tanácstalanság lenne úrrá a világon. Mit kezdjünk a konfliktussal? Hogyan is kezeljük? Egyáltalán, milyen lépések jöhetnek szóba? Kit preferáljunk, melyik oldalra álljunk, s mindezt tegyük úgy, hogy nemzeti érdekeink lehetőleg ne, vagy csak kicsit sérüljenek?

 

Az ENSZ – régóta sajnálattal tapasztaljuk – mára elvesztette azt a képességét, hogy kezelje a világra törő háborús helyzeteket. A Biztonsági Tanács ülései egyre inkább kiürült formaságok, valódi tartalom nélkül. Határozatot ott keresztülverni, kivált úgy, hogy az egyik BT.-tagország is érintett, teljességgel lehetetlen.

 

Szomorú, hogy a II. Világháborút követően jó szándékkal és célból létrehozott – igaz, az akkori világrend két politikai-katonai tömbjének egyensúlyára hangszerelt - világszervezet nem igazán képes betölteni nemes hivatását. (ez utóbbi megjegyzés, természetesen, nem vonatkozik az ENSZ szakosított szervezeteinek munkájára!)

 

És ez által, megint, mintha védtelenebbek lennénk. Nincsenek mechanizmusok, reflexek, automatizmusok. Lásd mint fent.

 

S az EU-ban is hasonlókat tapasztalunk. Világosan látszik, hogy a szervezet döntéshozatala nehézkes, nincsenek átfogó stratégiák a konfliktusok gyors és hatékony kezelésére; ad-hoc és egyedi ügyek mentén összehozott alkalmi koalíciókkal próbálják meg az egységet vagy annak legalább látszatát fenntartani. Nem tudnak mit kezdeni azokkal a tagországokkal, akik nem kívánják a közös célokat és eszméket maradéktalanul megvalósítani; akik feszegetik a határokat, a kifelé kacsingatók – mindenki érti, mire gondolok.  Nincs meg a védelmi pajzs, hiányzik a krízis-forgatókönyv, hiányoznak a világosan megfogalmazott, kilátásba helyezhető szankciók. Ebben az értelemben az EU is a védtelenség jegyeit mutatja.

 

A világ, tehát nem áll jól, ami a konfliktus-kezelést illeti. Arra meg bizton számíthatunk, hogy mindig lesznek, akik éppen ezeket az önvédelmi „fekete-lyukakat” akarják és fogják a saját javukra fordítva a közjó és a globalizált világgal szemben kihasználni.

 

Ne legyen igazam!

 

- rigi -

 

 



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Varga Judit lemondott igazságügyi miniszter volt férje még a Demokratikus Koalíció vezetését is megrengette, m...
Bővebben >>