2014-11-27 09:12:45

Az X Kommunikációs Központ Hello90 elnevezésű projektje azt vizsgálta egy éven keresztül, hogy a 90-es években születetteteket közelebb lehet-e vinni a közélethez, politikához. A témaérzékenyítés sztereotípia cáfolatot eredményezett, a fiatalok nemcsak érdeklődővé, aktívvá is tehetők a megfelelő módszertannal és eszközökkel.

Az XKK igazgatója, Varró Szilvia arról számolt be a kísérlet végén, hogy az egy éven keresztül vizsgált fiatalok (a projektben résztvevő 17, és az elért több ezer fő):

-       elérhető

-       megszólítható

-       bevonható

-       érdeklődő

-       aktív.

Fenti sorrendiséget betartva ügyeltek arra, hogy social media csatornáikon kezdetben alacsony százalékban (10-20) legyen szó politikáról, és fokozatosan emeljék az „adagot”, azaz tereljék őket a közélet felé. Az elérés és aktivitás közti lépcsőfokok megtétele nem volt egyszerű, kezdetben a legtöbben azt se tudták, ki Vona Gábor, végül maguk jelentkeztek a kísérleti alanyok arra, hogy szavazási részvételre buzdító videót készítsenek.

A projekt eredményéből kiderül, hogy a fiatalok a social median keresztül egyértelműen elérhetők, ám csak a megfelelő módszerekkel, és azt is hozzá kell tenni, hogy a projekt ennek a vizsgálatára terjedt ki, azaz más módon nem próbálták elérni őket.

A kísérletért az XKK arany minősítésű Prizma Díjat kapott.

A projekt mindenképpen figyelemreméltó és valóban elismerést érdemel, hozzátéve az alábbi észrevételeket:

1.A legfiatalabb szavazótábora a Jobbiknak van, a 2010-es választások értékelésékor több marketing szakember észrevételezte – kissé túlzóan, de a lényegre világítva –, hogy a Jobbik a webkettőn nyerte meg a választásokat. Ha az XKK kísérletét nézem, ebben az összetett állításban nemcsak összefüggés, de részigazság is lehet, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az MTA kutatói óvatosak ebben a kérdésben. (Részletek lásd: Szabó et al. (2011) Kritikus kampány. Budapest: L’Harmattan Kiadó)

2.Varró Szilvia megjegyzi azt is, hogy a lelkes, vagy csak bevonható fiataloktól nem érkezett visszacsatolás arról, hogy voltak-e szavazni.

3.A hiperrealitás nem realitás, pusztán a valóságnak egy alternációja, vagy a nem létezőnek a valóságként történő bemutatása. (Részletek lásd: Sebestyén (2014) Korszakkonstruálás és közösségi média. Budapest: Médiakutató XV/3.)

4.Be kell látni azt is, hogy a hátrányban lévő ellenzéki, baloldali pártok nem alkalmazzák készségszinten a közösségi média felületeit, nem használják ki hálózatos jellegét, leegyszerűsítve kvázi honlapként kezelik, vagy némelyek chat szobának, és nem is értik gyakran, hogy mit keres ott egy idegen, egy nem közéjük való, ahogy nem értik azt sem többen, hogy ha a saját oldalukra posztolnak, lényegesen kisebb az elérésük, mintha „zavarnak” valakiket a keresztbe posztolással.

5.Látni kell azt is, hogy a különböző korosztályok, különböző közösségi média felületeket használnak.

6.Az interperszonális befolyásolási technikáknál még „nem találtak fel” hatékonyabbat, erre egyszerű, hétköznapi példa, amikor a szülő „bediktálja” telefonon a gyerekének suli után, hogy mi minden legyen kész (pl. házi), ez elmarad, amíg haza nem ér, de ha személyesen kéri, gyorsan meglesz, illetve vesd össze ennek politikai megfelelőjével, pl. lokális kampány. Ugyanakkor ezen a ponton meg kell jegyezni, hogy ha a fiatalok folyton a neten lógnak, akkor hogyan érhetők el, ha nem azon…? 

7.Szintén figyelemreméltó, hogy a vizsgálatba bevont érdeklődő, aktív, nem elutasító korosztály, megegyezik azon fiatalok életkorával, akik 3-4-en múlt héten apátiát kiáltottak a Kossuth téren (azaz éppen az ellenkezőjét szimulálták, mint ami a korsztályi jellemzőjük a kísérlet szerint), és ezzel egy jó időre tematizálták, vagy inkább félrevezették a fősodratú médiát. (Mára elhalni látszik ténykedésük, egyedül TGM ül még ezen a nem létező lovon, remélhetőleg ő se sokáig.)

Az arany Prizmáért gratulálok az X Kommunikációs Központnak, elsősorban az újabb sztereotípia lebontásában tett eredményért.