2015-03-05 09:18:13

Ezeknek az embereknek munkát ígértek, amiről már a kiértesítést is megkapták. Végül azonban nem alkalmazták őket, kimaradtak a programból, helyükre másokat vettek fel - közölte a kisebbségi vezető. Lakatos József szerint az alkalmazandók névsoráról senki sem egyeztetett a kisebbségi önkormányzattal, ezért csak utólag tudták meg azt, hogy sok embert az ígéretek ellenére mégsem alkalmaztak.

Gondolom a helyi önkormányzat sem virágos jókedvéből változtatta meg döntését a már felvett közmunkások foglalkoztatásáról, hiszen hülye ember az, aki szándékosan feszültséget gerjeszt egy irányítása alatt álló településen.
A pénz az úr, és az önkívületeknél nincs pénz, erről már jó előre gondoskodott a Nemzeti Mici, aki semmit sem utál jobban, mint ha másnál is van pénz, nem csak nála.
Aki nem kegyként kapja a pénzt, az nem tartható rendesen kézben.
Az önkormányzatok bevételek hiányában helyi hatalomból bohócokká váltak, ha valamit akarnak, hát tartaniuk kell a tenyerüket, mint vak koldusnak Isten háza előtt, míg el nem kergetik őket onnan is, mint hajléktalant a trafóháztól.

Miután a szegénység komoly probléma, hiszen az ország fele nyomorog, a másik fele viszont ezt nem hiszi el, és azt gondolja, hogy aki nyomorog, az az ingyen juttatásokért teszi, hát nem kellemes foglalkozni vele.
Ezért aztán a Nemzet Felvirágzója (lásd még sírásó címszó alatt…) delegálta a feladatot az erre időközben teljesen alkalmatlanná tett önkormányzati testületeknek.
A szegény most oda fordulhat, ahova akar, - az önkormányzat az államtól kegyként kapott összegekből finanszírozza a közmunkát, a helyi testületek kegyként osztogatják azt a pénzt, mely élethez kevés, a halálhoz sok, megszűntek a jogosultságok, megszűntek a normatívák, a Legfőbb Kegyúr, a Nagy Mici majd eldönti, hogy ki méltó az életre.

Ez a világ legrosszabb támogatási rendszere, maga a Nagy Nemzeti Alattvalóképző.

Ezt egyszerűen nem lehet igazságosan csinálni, mert szubjektív döntéseken alapul, hiszen annak az önkormányzati vezetőnek, aki annakutána, hogy valamelyik nagypofájú cigánylegény elküldte melegebb éghajlatra, szentnek kellene hogy legyen a közmunka vagy bármilyen pénz elosztásánál.
Itt az fog pénzhez jutni, aki kussol és gazsulál – és aki ezt cigánykérdésként kezeli, az nem tudja, miről beszél.
A cigányok száma ugyanis állítólag nyolcszázezer, ebből majdnem a kétharmada gyerek, ezzel a számmal áll szemben az optimista számítások szerint is három-négymillió szegénységben élő, köztük a regisztrálatlan munkanélküliségben tengődők százezrei.

Attól függetlenül, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre, az igazságos elosztás felé csak egy normatív elosztás vinné a társadalmat, melyben pontosan meghatározzák, hogy milyen kritériumok mellett mennyi állami támogatásra jogosult az állampolgár, ha cigány, ha piréz, ha a lószar még Vereckén ragadt a sarkára, akkor is.

Merthogy ebből, ha ez így megy tovább, igen hamar igen nagy baj is lehet.
A cirkusz porondja azért kör alakú, hogy a vadállatokat ne lehessen sarokba szorítani, mert akkor támadni fognak.
Ugyanez érvényes az emberre is, akit - ha egyelőre fizikailag nem is, de - pénzügyileg, életvezetése, jövőbeni kilátásai szempontjából mára már sarokba szorított a telhetetlen és mohó hatalom - és ez igen veszélyes dolog.
Lehetnek itt éhséglázadások, fosztogatások, lehet ebből a helyzetből sokminden, csak egy békés, élhető ország nem lehet.

Márpedig a gazdag sem élhet nyugodtan, ameddig a szegény éhezik, mert a szegénység a morál halála.
Régen az egyház pokollal fenyegette azokat, akik a más vagyonára szemet vetettek, de mára az egyház hatása a nulla felé konvergál, gyakorlatilag nincs is jelen a legszegényebbek között, legfeljebb Latin-Amerikában, de nálunk nem a szegényeket támogató, hanem a kövérre hizlalt és vagyonos környékre optimalizált pap az egyházi ideál…

Úgyhogy nincs, aki megfékezze azokat, akik esetleg adj király katonát kezdenek játszani a társadalom krémjével, márpedig ne felejtsük, hogy a szegény embernek még a panellakó alsó-középosztálybeli is maga a Krőzus.
És tőle fog első lépésben rabolni, mert a gazdag iparkodik megvédeni magát.
Láttam én már olyan országot, amelynek gazdagjai négyméteres, szögesdrót tetejű kerítések mögött éltek úgy, hogy a kertben ott posztolt a fegyveres őr – könnyen eljuthatunk ide mi is.

Patkánykirály és alvezérei most megint tettek egy lépést errefelé, amikor lerázták magukról a felelősséget, mint Bodri a vizet.

A felelősség elől ideig-óráig el lehet menekülni, de a felelősségre vonás elől nem.
És még akkor járnak a legjobban, ha ezt egy új hatalom hajtja végre, szabályozott módon,  mert ha a nép ítél, akkor nem lesz vita a halálbüntetés érvényességéről, viszont hullákat himbál majd a szél a körúti fákon – lehet, hogy mégcsak nem is azokét, akik felelősek ezért a helyzetért, az egyes tájakon már afrikai mértékű szegénységért.
Ezek már nem fognak változtatni semmin, jó lenne nekünk változtatni békés eszközökkel, mielőtt a négymillió szegény nekilódulna.

Majd akkor megpihenhetünk, ha a szegények is láthatnak évente egyszer-kétszer libát, nem csak akkor, mikor a költözésekor a fejükre pottyantja baráti üdvözletét.
A változtatás első lépéseként meg kellene ezeket verni, minden létező helyen és minden választáson, de nagyon.
Meg kellene ezt érteni civileknek, pártoknak egyaránt, a Fidesszel meg úgy kellene bánni, mint háziasszony a libával, leves-alapanyagnak kell kezelni.

Ezeknek végük, a kérdés csak az, hogy milyen hosszú ideig tart majd az agónia, mert az utolsó percig kártékonyak lesznek.

Erre kell készülnünk…

:O))