2014-12-18 11:45:55

„Nem adtuk fel az olimpiai rendezés gondolatát, de ehhez most előbb meg kell erősödnie az országnak” – mondta Orbán Viktor arra az újságírói felvetésre, hogy ez az új sportközpont akár egy jövőbeni kandidálást is szolgálhat.

Merthogy tulajdonképpen már csak ez hiányzik a magyarnak, meg két jó nagy seggberúgás – utóbbinak komoly realitása van, míg az olimpia-rendezés egy bomlott elme fekete rakétákkal lebonyolított szellemi tűzijátékának tekintendő, közvetlenül a kényszermunkán keresztül megvalósítandó teljes foglalkoztatottság mellől.

Tulajdonképpen nem is lenne ezzel baj, hiszen már a rómaiak is úgy tartották, hogy cirkusz kell a népnek, márpedig a mai kor cirkuszai a különféle arénák és stadionok, melyben az élsportolóknak nevezett akrobaták szórakoztatják a közönséget.

Van azonban egy aprócska különbség Róma és Budapest között, a rómaiak azt írták fel a falra, hogy Panem et circenses – kenyeret és cirkuszt, Budapesten pedig nem írnak sehova semmit - azt is titkosítják nyolcvan évre - de kenyeret aztán végképp nem.
Cirkusz van dögivel, porondmester is akad egy-kettő, amfiteátrumokat is építünk, és ha minden jól megy, a néhai Népstadion mellett felépül a Nemzeti Colosseum is, mely egyelőre nem kap nevet, várja, míg az ország hálás népe kiköveteli a Vezér jussát, hogy róla legyen elnevezve a sport e felszentelt csarnoka majdan.
Már látom is lelki szemeimmel a pompás avatóünnepséget, Wittner Mária, mint a Nemzeti Vesztaszűzek Nemzeti Anyja szotyolát áldoz, bedob egy marékkal a Vezér szájába, ő megforgatja pofazacskóiban a takarmányt és a héját úgy köpi kifelejbe, mint egy megvadult szecskavágó – gyönyörű, felemelő kép, - kormányfő és az orrodat is tisztíccsa…

Milliárdok mennek a szent célra, de a bolondnak is megéri, még ha a hetvenezres stadionban hétszáz ember se lézeng, ennek is a fele szabadjeggyel.
A bolondnak megéri, a normális meg elgondolkodik.
Egyrészt az élsportról, melynek a sporthoz annyi köze van, mint sasmadárnak a libatöméshez.
Nem kétlem, van igény a mutatványokra, de ez már inkább cirkusz, mint sport, elnézegetjük, de éppen az, ami a valódi sport célja, meg sem érinti az embereket.
Ül Józsi a televízió előtt és elnézegeti a kajakozókat, biztatja is őket vadul, lélekben velük húzza a lapátot, de ettől még vizet az átlag hetente egyszer, ha lát a kádban, a lapátot meg utálja, mert azzal csak dolgozni kell.
Mondjuk a sörösüveg emelgetése határeset, mert az hoz valamit az izomzaton, csak szorgalom kérdése.
De hogy ez a sok haszontalan létesítmény a felnövekvő ifjúság érdekét szolgálná, az nettó hazugság.

Ez még talán az élsportolók érdekét sem szolgálja, annál inkább a sport környékén, a sportból élők érdekét – a stadionok építéséből sápot húzó politikusokét, a sportolók körül fontoskodó léhűtőkét, akik kihasználják a fiatalokat.
Ilyen-olyan szövetségi funkcionáriusok, szurkolói szervezetek, biztonsági szolgálatok, baráti vállalkozások – mindenkinek leesik egy kis pénz a közösből, mellyel immáron el sem kell számolniuk azoknak, akik kézhez kapják.
Hát mi ez, ha nem felhívás a szabadrablásra?

Mindemellett belevágnak egy marék port a társadalom szemébe – legyen mindennap testnevelés, de ha esik az eső, akkor terem híján, a folyosón kell bohóckodniuk a gyerekeknek a nulladik órában.
Aztán lehet kiizzadtan és kissé büdösen beülni a padokba, hogy el lehessen leplezni a tényt, hogy a mai helyzet egy hibbant diktátorocska hobbiját szolgálja, melyből egyébként tovább gazdagodik.

Ennyi pénzből rengeteg dolgot meg lehetett volna, és meg lehetne oldani, kezdve az aprófalvak bölcsődéitől a tornatermekig, tanuszodákig, ahol a gyerekek mindegyikét meg lehetne tanítani úszni, tömegsportot szolgáló pályákig,  kis, a helyi igényekre méretezett sportcsarnokokig.
És az iskola sport megszervezésére is lehetett volna fordítani belőle, az átlagos képességű gyerekek sportoltatására, egyéb nevelési célokkal egybekötve.
Például a drog elleni harccal, a személyi higiénia fontosságának megértetésével, a bajtársiasság, a szolidaritás és a közösségi gondolkodás megértetésével.
Nem az élsport fogja felvirágoztatni az országot, hanem az, ha egy iskolában minden diáknak tud kínálni testnevelője olyan sportot, melyet szívesen és kedvvel fog űzni, melyben sikeres lehet, a sakktól az asztaliteniszen keresztül a természetjáráson át a kerékpár-túrákig, a röplabdán és kézilabdán át a labdarúgásig.

Orbán gladiátorokat akar képezni az amfiteátrumokba, fizetett szórakoztatókat, az országnak viszont egészséges ifjúságra és egészséges polgárokra lenne szüksége.

OIimpia - Pocakvezér Országában.
Nevetséges, hiszen a távolugrást ki kellene iktatni a programból – ne lássa ország-világ, hogy a seggünk kilóg a gatyából.
Persze szükség van élsportra is, hiszen az ember csodálja a teljesítményt, a karja libabőrös lesz, mikor egy olimpiai győzelemnél megszólal a magyar himnusz.
És mégis, nem ez a legfontosabb.
Ezt az átlagembernek nem kell látni, de egy politikusnak mindenképpen.
Ha ezt nem látja, nem lát az mást sem…

:O)))