Orbán sikere

Nem értem, nem értem, - mondta a rabbi a kollegájának.
Megmagyarázzam?
Megmagyarázni én is tudom, de nem értem, nem értem…

Valahogy így vagyok én ezzel a mai politikai helyzettel, mikor minden emberi számítás szerint Orbán Viktort és bandáját üvöltő tömeg kellene, hogy kergesse fel-alá Budapest utcáin, ehelyett támogatottsága nemigen csökken.
Csinálhat bármit, lophat, csalhat, hazudhat, hatalmaskodhat és megpocsékolhatja a jobboldali választó feleségét, kiskorú gyermekét, sőt – hogy a vonatkozó viccre utaljak – beletörölheti utána a csúnyáját a frissen mosott függönybe, az sem árt neki.

Talán olyan szép?
Ugyan kérem, az orra valószínűleg egy jól elhelyezett, bal csapottal realizált atyai dorgálás eredményeképpen csámpás, alkata olyan, melyet joggal utál tábornokban ő maga is, kinőtt öltönyeiben, kezével a zsebében mogyorózgatva egy valamirevaló angol filmben még a nincstelen, sztrájkoló bányászt sem alakíthatná, nemhogy Lord Fibber személyére szabott szerepét.
Akkor hát mi a titka?

Az előkelő származás?
Ugyan, hiszen a jobboldal által oly rettenetesen gyűlölt népből származik, ennek dacára senki nem hánytorgatja fel neki, hogy kisgyermekként megette a gyantát, nem az ő ablaka alatt vonul a Gárda, nem őt fenyegetik, és ha valaki arról az oldalról támadni akarja, az is azt mondja rá, hogy zsidó, - mégiscsak előkelőbb egy bankár, mint egy putritöltelék, nem igaz?

Talán ő az első becsületes magyar politikus?
Mondjuk, túl nagy baj nem lenne, - csak eszébe jutna valakinek kitömve mutogatni valamelyik múzeumban, de azt, hogy becsületes lenne, még harcostársai se nagyon erőltetik átvinni a közbeszédbe – köztudott, hogy ha valakivel kezet fog, akkor annak nem árt utána megszámlálni az ujjait, hátha már csak négy maradt.

Jót tett a népével, aranykort hozott kormányzása?
Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek, hiszen a nép fele nyomorog, és csak egy szűk réteg élvezheti országlása áldásait, leginkább a család és a katonái.

Szociális érzékenysége lehet töretlen népszerűsége oka?
Az nem valószínű, hiszen gyakorlatilag minden baromságának árát a legszegényebbekkel, a legkiszolgáltatottabbakkal fizetteti meg - ha elvon, hát az ő szájuktól vonja el a falatot, az ő gyermekeik számára teremt kilátástalanságot.
Őket hajigálja az utcára, mikor már a gazdag spekuláns devizahiteleseket kihúzta a pácból és a zsebükbe tömött néhány milliót, ők leshetik aggódva az ajtót, hogy mikor dörömböl rajta a végrehajtó.
A százezernyi éhező gyerek a tanú rá, hogy ez az ember (?) olyan hidegen tudja árokba rugdalni a kiszolgáltatottakat, melyre minden tankönyv szerint csak egy szociopata képes.

Esetleg annyira sikeres a politikája nemzetközi téren, hogy az állítja mellé az embereket?
Lehet, én egy büdös bunkó komcsi vagyok, de nekem már az sem túlzottan tetszik, hogy más államok állampolgárai nálunk kapjanak egészségügyi ellátást, oktatást vagy más országoknak fizetett nyugdíjjárulék alapján itt kapjanak nyugellátást a mi feltételeink szerint, ugyanis ennek anyagi alapját Magyarország állampolgárai termelték ki.
Nem nagyon értem, hogy nekem miért is kell támogatnom Ukrajna, Románia és a többi magyar nemzetiséggel rendelkező ország költségvetését, mikor itthon a várólisták hossza az egészségügyben végtelen, a nyugdíjkassza olyan állapotban van, hogy az is kérdéses, meddig tud az állam nyugdíjat folyósítani életüket becsületben végigdolgozó polgárainak.
Azt meg végképp nem értem, hogy miért kellene a magyar kormány összetételéről Mackó Muki máramarosi föld- és erdőbirtokos, azonkívül passzionátus pipásnak és méztermelőnek döntenie?

Vagy olyan stabil lenne a gazdaság állapota?
A térségben mi teljesítünk legrosszabbul, a hitelminősítők a bóvli kategóriába sorolnak bennünket, és minden nagypofájú fogadkozás ellenére az államadósság eddig is nőtt és ezután fog mégcsak igazán nőni.
Emberfia ide nem hozza a pénzét, kivéve Putyint, aki a saját külpolitikai törekvéseit próbálja megvalósítani, ennek során Magyarország olyan neki, mint farkasnak a három kismalac kunyhója, melyben végül azért szokás szerint mi leszünk leforrázva…

Akkor hát mi a magyarázat?
Igaza lenne Kertész Ákosnak, aki valószínűleg csak emberbarátságból hagyta ki írásából, hogy a magyar ember genetikusan nem csak alattvaló, de ennek minősített esete: buta alattvaló is?
Mert más magyarázat nincs arra, hogy valaki csendben tűrje, hogy évszázadok után éppencsak megkapott szabadságát kitépjék a kezéből, elvegyék tőle az országát, a múltját és a jövőjét, és még ki is röhögjék: annyit érsz te majom, amennyid van!
Hogy elviselje, hogy primitív nácik masírozzanak fel-alá az utcán, hogy új uraik támadjanak, cselédek és zsellérek, munkások és parasztok eszüket és emberségüket vesztett gyermekei, ostoba parvenük, akik olyan természetességgel tartják neki oda tomporukat, mintha erre teremtette volna őket az úr, míg az ország népét seggnyalásra.
Ennek az országnak soha nem volt szerencséje uralkodó osztályával, most sincs.
Sem felelősségérzet, sem hazafiság, sem politikai érzék nincs ezekben egy deka sem, csak a „kaparj kurta, neked is jut” ősi parancsa, a harácsolás, mely felülír mindent, ha tisztviselő, ha pap, ha vállalkozó.

Meg az ostoba nacionalizmus, az önbecsapás, az ősi hőbörgés, „Ugocsa non coronat”, „vitam & sanquiem”, „nem, nem soha”, „magyar a magyart nem báncsa” – legfeljebb elküldi a gázkamrába, vagy a Don-kanyarba…
Tulajdonképpen a baloldal kommunikációs csatákat vesztett és veszít napról napra, és ha nem találta meg az ellenszerét ennek az olcsó demagógiának, akkor el fogja veszíteni a háborút is.

Évszázadok kibeszéletlen dolgai zúdultak a nyakunkba, minden nap olyan problémákkal kell szembenéznünk, melyek súlyos megalázást jelentenek nemzeti identitásunkban, ilyen esetekben persze az ember hárít.
Hát nem kedvezőbb, ha a németekre hárítjuk a felelősséget négyszázezer vidéki zsidó haláláért, Kamenyec-Podolszkért, a csendőrök puskatusával végrehajtott szállítási kapacitásnövelésért, mint azt mondani, hogy a magyar hatóságok vadállatias kegyetlenséggel indították a halálba honfitársainkat?
Nem jobb kifejezés az idegenrendészeti intézkedés a tömeggyilkosságnál?
Nem jobb a Don-kanyarban elesett magyar hősökről olvasni, mint az ukrajnai megszállás során a magyar honvédek által pajtába terelt és általuk élve elégetett asszonyokról, gyerekekről?
Ha valaki segít abban, hogy ne kelljen szembenézni önmagunkkal, a gyávaságunkkal, a megalkuvásainkkal, az eszetlen történelmünkkel, tehetségtelen történelmi hőseinkkel, a számtalan elmulasztott lehetőségünkkel, annak hálásak vagyunk.
Most éppen Orbán Viktornak, a turulbanszületettnek, az igazmondónak, a Nemzet Atyjának, a Bölcs Kormányosnak.

És hazudunk reggel, délben, meg este, hazudunk egy remek Horthy-rendszert, egy véres diktatúrát Kádár-rendszer címen, hősies 1848-at, hazaáruló Károlyit és dicsőséges Tisza Istvánt, csak éppen a valósággal vagyunk képtelenek szembenézni.

Magyarember nemigen számol, nemigen tájékozódik, nem ismeri a térképet, mindenféle kóklerek előrágott paneljaiból építi fel saját világképét, márpedig az a világkép dicső és hősies, közepében mézeskalács-szív tükrében láthatja magát, mint hősies nép hős daliáját.
Nem, ő nem a párttitkár vagy az alispán seggét nyaló kistisztviselő, vagy az intézőnek, esetleg a téeszelnöknek bokázó zsellér vagy paraszt, nem.
Hős és dalia, minimum Alain Delon/Julia Roberts.

És még egy dolognak lehet köze a magyarázathoz.
Nevezetesen, míg más, szerencsésebb nemzetek gyermekei a fejükkel, addig magyarember a szívével gondolkodik, azt is szélsőségesen, fekete-fehérben.
Az is szerencse, hogy még nem jutottunk a vizigótok vagy a gepidák sorsára, de már erősen dolgozunk rajta.
Még egy-két év, és a párthus királyok leszármazottja elintézi.
Az Isten legyen irgalmas hozzánk, szegény magyarokhoz.

:O)))

Megosztás