2015-03-09 16:08:43

Kiindulópontja, hogy a) 25 évvel a hidegháború vége után visszatért az orosz fenyegetettség, és b) a brit védelmi miniszter álláspontja, miszerint Putyin ugyanolyan nagy veszély Európára, mint az Iszlám Állam.

Csakhogy: a szovjet időkben nem személyes volt a kampány, mint most, amikor minden Putyin személyéről szól. Majd konkrét példákat említ Milne, milyen bélyegeket kap Putyin, pl. arcátlan agresszor, ledarálja szomszédait stb. Ezt a helyzetet fokozza Nyemcov (aki marginális figura volt) meggyilkolása, s megjegyzi, hogy a haláleset „azoknak a malmára hajtja a vizet”, akik katonailag állnak szemben Oroszországgal. (Megj.: érdekes, hogy a szerző ebben a kontextusban – miszerint marginális figura volt, és kiknek az érdeke – nem tér ki Nyemcov szerepére Jelcin idejében…)

Nem is értettem, miért hoz ilyen cikket a Guradian, míg nem ehhez a szakaszhoz értem: a múlt századi történelem megmutatja, hogy a háború kiterjedése azzal kezdődik, hogy katonai tanácsadókat küldenek. Jelen esetben ugyanis ez közvetlen megsértése a Franciaországgal és Németországgal kötött minszki megállapodásoknak, amelyek átmeneti tűzszünetet és a nehéz fegyverek kivonását eredményezték. Utal a 10. cikkelyre, amely előírja, „minden idegen erő kivonását” Ukrajnából, majd úgy folytatja, hogy „a NATO héjáinak a fogai között már van egy harapásnyi falat”. Magyarán azt sugallja, hogy a 10. cikkely meg van szegve, méghozzá a NATO tanácsadók ott tartózkodása miatt, akik (írja lentebb) érvényesítik a nyugati katonai komplexum érdekeit, hiszen számukra vonzó az ukrajnai konfliktus, mert új indokokat alakít ki a fegyverkezési kiadások növeléséhez.

Milne szerint meglehet, hogy Putyin tekintélyuralmi konzervativizmusa kevésnek tűnik Oroszország jövőjének szempontjából, de az oroszellenes ösztönzés veszélyes ostobaság. Mert bizonyára van katonai terjeszkedő politika, de ez túlnyomórészt a NATO-tól származik, nem Moszkvától – írja a Guardian rovatvezetője.

Majd a lentiekben azt elemzi, miért és hogyan éri el a NATO, hogy mindez úgy nézzen ki, mintha Putyin érdeke lenne. A teljes, eredeti cikk itt olvasható.

Összességében a brit vezető újságíró arra hívja fel a figyelmet, hogy egy játszmában már az európai nagyhatalmak is meg vannak vezetve (és becsapva, vö. 10. cikkely) a NATO által.

Valahogy megint Charlie Wilson jutott eszembe:

-       „Nem vettek észre 130 ezer szovjetet, akik bevonultak Afganisztánba”.

-       „Na, jó. Azt elbénáztuk”.