Pártütés

Ez itt a kérdés, hiszen ha ludaskását szeretnénk főzni, annak is vannak feltételei, előfeltétele elsősorban a liba, aztán a szakács, a kondér, miegyéb - a recept csak a végefelé lesz fontos.
Ha választást szeretnénk nyerni, annak is vannak feltételei, melyek között előkelő helyen szerepelnek a pártok, normális helyeken ugyanis pártok között kell választani, csak nálunk és Belső-Ázsiában divat a választás egy eszement szociopata és az emigráció között.

A szerencsés nyugaton a választók pártokba szerveződnek, merthogy mindenki ízlését nem lehet egyszerre kielégíteni.
Ha lehetne, akkor az én választásom egy hangulatos, csendes oázisra esne, melynek közepén patak csörgedezne, a lágy szellőben datolyapálmák adnak árnyékot, a kis tó partjáról – kezemben csilingelő jégkockákkal hűtött whiskys-pohárral figyelhetném a dúskeblű hurik fürdőzését - egyik se hordana beépített zacskóstejet, mert a természet ellátta őket kebellel bővesen – és bal kezemmel a tálról csipegetném a liba-piláfot, - de szép is lenne!
De persze lennének rengetegen, akik eme elítélendő magatartás helyett kumisztól benyomva, lovon vágtatva és hátrafelé nyilazva szeretnék vérüket adni a rovásírásért meg a tarsolylemezért - hát bizony, ezeket az igényeket nem könnyű összeegyeztetni.
A művelt nyugaton ezt a problémát úgy oldják meg, hogy a választókat pártokba szervezik, az egyik párt tagjai közé csalogatja a dúskeblű hurik kedvelőit, a másik azonosulási lehetőséget kínál a kopjafa-faragóknak és mindenki tapsol.
Nálunk senki sem tapsol, mert ökölbeszorított kezekkel nem lehet tapsolni.

A pártok sem olyanok, mint másutt, kezdve mindjárt az országunk központi erőszakterét képező szektával, mely valamilyen rejtélyes oknál fogva azt hirdeti magáról, hogy párt.
A szekta vezére valószínűleg Moon tiszteletes és Charles Manson nászából jött a világra, attól ilyen szép gyerek.
Szektája az emberek legalantasabb ösztöneire és végtelen butaságára épül, tömegbázisa a szolgalelkű kispolgár, aki képtelen az önálló gondolkodásra, nem szeret felelősséget vállalni magáért, életét Vezére erős kezére bízza, aki nem is hezitál egy percet sem felvállalni vagyonkezelésének nehéz, de nemes feladatot.

A párt maga a maffia fedőszerve, a pártvezér pontosan tudja, hogy a gazdasági hatalom könnyen politikai hatalommá konvertálható.
Népének – nagyon okosan – állandó elfoglaltságokat talál ki, hol vonulásznak fel-alá, hol zászlókat avatnak, hol fütyörésznek, kereplőt forgatnak – szóval percre sincs megállás.
Minden pillanatban, minden kilométerkőnél felbukkan az ellenség, aki bántani akarja magyarembert, de majd az ő vezetésével a porba tiporjuk, mert a lexebb ország Magyarország, legokosabb ember a magyarember és a legbölcsebb vezér ő maga személyesen.
Vezérelvű párt, ő a Mága Zoltán, zenekar nincs, csak van még vagy tíz kontrás, akiket sűrűn cserélget, hogy el ne pofátlanodjanak, egy se higgye magáról, hogy valaha is prímás lehetne belőle.
Aki látta a Keresztapa című filmet, az látta Fideszt.

Hatékony konstrukció, egyet nem szabad: meghalnia, mert minden, amit felépített vagy lerombolt, addig marad ebben az állapotban, míg ő él, neki pedig még politikai örököse sincs, már amennyiben a nagyüzemi rablást politikának lehet hívni..
Nincsenek elvek, nincsenek gátlások, nincsenek elfogadhatatlan módszerek, a cél pedig a vagyongyarapítás, az állami vagyon orbánvagyonná konvertálása.

A Kereszténydemokrata Néppárt nem párt, leginkább olyan, mint amikor a gyerekek pártosdit játszanak.
Semjén alá is kár a ló (csodaló - a csúnyája a hátán látható…) éppen elég lenne alá egy seprű, a kanyarokban meg mondhatná, hogy nyihaha, esetleg Selmeczi Gabikával párban.
A jobboldalon található még a Jobbik, melyet azért tartanak, hogy legyen egy politikai formáció a jobbszélen, melytől el lehet határolódni.
Na nehogy már a Fideszt gyanúsítgassák folyvást náci megantiszemita eszmék gyakorlati alkalmazásával, pedighát, míg a Jobbik zömében csak pofázik, addig Horthy áporodott világát Orbán nagyon gyakorlatiasan élesztgeti, szinte szájtól-szájba lélegezteti.

Baloldalon a vezető párt a Szocialista Párt lenne, ha vezetne.
Ez a párt egy önmagában is sokszínű, belső csoportjain, frakcióin keresztül állandó egyeztetésekre és kompromisszumokra kényszerülő párt volt, ami igen jót tett belső demokráciájának – valaha.
Sajnos, menet közben a szervezet megmerevedett, belső viszonyaiban egy olyan csoport vált meghatározóvá, mely a pártfinanszírozás anomáliáit kihasználva kézben tartja a mindenkori pártvezetést, melynek ki kell egyeznie velük, különben nincs pénze a pártnak egy szakadt molinóra sem.

A párt maga meglehetősen lepukkant állapotban van, fiatal csak úgy jár oda, mint amikor a nagypapát látogatja a szociális otthonban, fiatal káderei vagy beleszürkültek a környezetbe, beállnak a sorba, vagy eltűnnek,
Ennek legszebb példája Tóbiás, a hivatásos fiatal szocialista, aki a járókeretére támaszkodva rohan csikócsapata élén a nyugdíj felé.
Ma már a nagy egyéniségeknek is annyi, pedig politikusnak lenni nem életkorhoz kötött foglalkozás.
Van fiatal zenész, meg van öreg zenész - és van jó zenész, ez utóbbit az életkora miatt piszkálni ostobaság.
Az viszont tény, hogy a politika gyilkos foglalkozás, elkophat benne az ember, mégis, ezt csak egyénenként lehet megítélni.

A párt vezetése sem túl hatékony, rengeteg energiát elvett Gyurcsány kiszorítása a pártból, ami a mai állapotok fényében egyértelműen hiba volt, de persze ma már ezen kár lenne tépelődni.
Nagyobb baj, hogy sikerült magukra húzniuk a korrupt párt imázsát, még nagyobb baj, hogy egészen hihetőnek tűnik a vád, mely szerint a pártpénztárnokok mutyija felülírta a politikai érdekeket, ezért akarták oly vadul kiirtani Gyurcsányt és ezért vittek egy fékezett habzású kampányt, merthogy megelégedtek a békés ellenzéki szereppel.
Igaz ez, nem igaz - csak azok tudják, akik - ha van ilyen - akkor benne vannak.

De a legeslegnagyobb baj az, hogy nem döntötték el, hogy kiket akarnak képviselni, mert aki azt mondja, hogy minden magyar embert, az vagy hazug, vagy hülye, vagy mindkettő egyszerre.
Azt tudni lehet, hogy a Fidesz a felső-középosztály és a nagytőke pártja, minden politikai lépése ezt a kört szolgálja, még akkor is, ha látszólag Orbán tartja a gyeplőt és a nemzet pártja címkét ragasztja a hasára.
A szocialisták ingadoznak, mint a középparaszt, jóllehet tradícióik és választóik a bérből és fizetésből élőkhöz kapcsolnák a pártot.
Időnként mondanak valamit, másnap mást mondanak, a választó meg tanácstalanul nézhet ki a fejéből, mert amit gondolnak, azt is rosszul kommunikálják.

Az utolsó pillanatban vannak, mert ha nem kezdenek (nem pofáznak, csinálnak!!!) sürgősen valamit magukkal, lehet, a következő választáson eljátszhatnák felettük a Munkás Gyászindulót, ha nem szégyellnék azt is, mint annyi mást, amire pedig akár büszkék is lehetnének.

Az Együtt-PM Bajnaira lett szabva, pontosabban rá lett elszabva.
Fiatal párt, hogy aztán megmarad vagy eléri a bölcsőhalál, az még a jövő titka.
Bajnai mellett ott vannak a PM doktriner zöldjei, ott vannak a Szolidaritás jobb sorsra érdemes aktivistái, és ott van Szigetvári Viktor, aki úgy tűnik, meg van győződve önmaga guruságától, pedig ennyi pofáraesés után akár vissza is adhatná a tiszteletdíját.
Most éppen az utcai politizálást kiáltották ki megváltónak, ami nagyon fontos valóban, de nagy művésznek kell annak lenni, aki egy szál ritmusgitárral akar világraszóló koncertet rendezni Woodstockban.
És már megint a demokraták megosztása került műsorra, a „majd mi egyedül megmutatjuk” ki tudja ki által sugallt hazug ábrándja.
Írtam régebben, hogy a pártokban vannak, akik Viktor fizetési listáján szerepelnek - mit mondjak, nem lennék meglepődve egy-két néven ebből a pártból sem.

Liberális Párt meg nem létezik, Fodor egy virtuális párt élén tüsténtkedik, mintha tamagocsit etetne.
A liberálisok ma inkább az Együtt-PM és az LMP soraiban boldogtalankodnak, Fodornál meg Horn Gábor mellé el lehetne csábítani Juhász füvészt, így ötven százalékkal növekedne a taglétszám, emellett megkönnyítené az eligazodást a politikában – na, ez az a párt amelyikre semmiképpen se…
Kedvencem, a Demokratikus Koalíció sem egyszerű eset.
Gyurcsány tehetséges ideológus, remekül kitalálta, hogy ő majd a politikai reszliből kovácsol pártot, azt se merném mondani, hogy nem sikerül neki. drukkolok is, mert megérdemelné a sorstól a kárpótlást a sok igazságtalan pofon után.
Ezzel a párttal két nagy bajom van – persze az én véleményem felett érzett bánattal Gyurcsány majd csak megbirkózik valahogy…

Az egyik, hogy ráégették a Gyurcsány-párt megnevezést, márpedig tisztességes demokrata ettől viszolyog, még ha a névadót úgy amúgy kedveli is.
Szívesen támogatom a Dús Keblek Pártját, de nekem ebben az országban egy prédikátor doszt elég, nem kell másik.
A másik problémám, hogy a párt struktúrája igencsak hasonlít a Fideszére,
Amúgy sem szeretem a one man show műfaját, nekem egy párt működjön pártszerűen, döntsenek benne demokratikusan, legyenek meg a fékek és ellensúlyok ugyanúgy, mint ahogy az állam működésében is lenniük kellene, mert a legokosabb ember is tévedhet és a legtisztességesebb eszét is elvehetik a talpnyalók.
Gyurcsány sem Isten, ő is tévedett, nem is egyszer, ittuk is a levét sokan a baloldalon, ahol neki is megvannak azok a hívei, akik ájultan bólogatnak minden szóra, melyet kiejt, pedighát nem véletlen hívta Katus néni lotyaszájúnak…

Az se lenne baj, ha eldöntené, hogy ideológiai pártot vagy modern választási tömegpártot akar csinálni, mely választási programján keresztül mutatja fel azokat az értékeket, melyeket érvényre szeretne juttatni egy választási győzelem után.
Ma ez sem tiszta.
Időnként elkezd Nagyimrézni, időnként meg azt próbálja elkötéltáncolni, hogy az az értelmes emberek egymás iránti tiszteletén alapuló társaság, mely pártjának vezetését fémjelzi, ideológiailag is összebékíthetö a tömegbázisát adó, zömmel kádári emlőkön nevelkedett tömegekkel, melyeket majd ő alkalomadtán megvált, ha hagyják magukat.

A párt káderpolitikáján is lenne mit csiszolgatni, a kommunikációján is lenne mit dolgozni, kellene ifjúsági szervezet, internetes háttérmunka, szóval zenekar kellene, akkor szólna szépen a muzsika.
És nem kellene ideológiai kérdésekkel terhelni a népet, mert ma ennek nincs értelme.
Ma vonzó és konkrét választási programot kellene felmutatni, és elhinni végre, hogy a demokrácia önmagában csak a relatíve gazdagoknak fontos, a szegényember azt nem tudja megvacsorázni, márpedig a magyar társadalomban sok a szegényember, sajnos.

A DK nem baloldali párt, ezt azért szögezzük le, még mielőtt odaképzelnénk Gyurcsányt a Téli Palotát lövő Hapci cirkáló fedélzetére, de ez a mai világban túlélhető.
A munkás ma általában utálja a szocialistákat és Vonában látja a megváltót – valószínűleg még őt is túl kell majd élnünk – nagy szerencsénk lenne, ha megúszhatnánk.
Az inga ki szokott lengeni a szélső pontjáig, ha csak el nem vágják a kötelét…

Marad még az LMP, velük azért nem érdemes foglalkozni sem, mert Orbán ezt a pártot a szemellenzős, nem túl okos, lózungokat legelő liberálisoknak találta ki, be is jött neki.
Most is.
Ha az LMP nem Orbán szekerét tolja, akkor ma Budapest a demokratikus oldalé, de hát ehhez az LMP-nek is demokratikus pártnak kellett volna lennie.

Vannak még a kamupártok, van a Thürmer féle Munkáspárt – jut eszembe, Vajnai pártja eltűnt – Thürmerék lettek kijelölve jajdeveszélyes szélsőbalnak, de még annak is gyengék.
Szóval, ezzel a pártstruktúrával és a pártok mai állapotában csoda lett volna, ha győzünk, csodák pedig ritkán esnek.
Hogy miért jut eszembe állandóan a Júdea Népe Front és a Júdeai Népfront a Brian élete című filmből - magam sem tudom,
Mindenesetre megütöttek bennünket, meg ledobtalk a padlóla, de nagyon dulván!

:O)))

Ps: Elnézést a szószátyárságért, ígérem, legközelebb jó leszek!