Pártzászlók alatt

Ez már a szépemlékű MILLA tüntetéseinél is kiderült, merthogy ott verte magát a földhöz Juhászostól-mindenestől az összes szervező, meg a farvizükön tutajozó nagyeszű belvárosi értelmiség, de láss csodát, akkor sem szakadt le az ég, amikor a Szolidaritás aktivistái a saját zászlajuk alatt vettek részt a tüntetésen.

Jó lenne már tisztázni itt a viszonyokat.
Elsősorban a tulajdonviszonyokat, merthogy a tüntetés - mint rendezvény a társadalmi rend megváltoztatásáért - nem a szervezők tulajdona, a tüntetők meg még annyira sem.
Lehet, hogy nóvum lesz, amit állítok, de a tüntetés mindazon emberek közös tulajdona, akik egyetértenek a tüntetés deklarált céljával.
Akik a tüntetést szervezik, nem önzetlenségből teszik, mert ha abból tennék, akkor eszükbe nem jutna elküldeni valakit csak azért, mert a pártzászló felemelésével nyilvánvalóvá teszi, hogy az a szervezet, melynek tagjaként vagy szimpatizánsaként részt vesz a rendezvényen, azonosulni tud a rendezvény céljával.
Ha ott felemelik – mondjuk – a szocialisták, a DK, az Együtt, a PM, a MLP zászlait, akkor az azt jelenti, hogy a pártok egymillióra tehető számú szavazója, szimpatizánsa is ott van a téren.
A tüntetések szervezői persze ezt nem szeretik látni, mert ők azt a hitet táplálgatják magukban, hogy aki ott anyázza Orbánt, az mind az ő noname szervezetük és korántsem szerény személyük támogatója.

Lószart Mama, hogy klasszikust idézzek.
Az összes tüntetésen ott voltam, hol ezzel, hol azzal, rokonnal, ismerőssel, de ettől én még nem szegődtem az első perctől kezdve gyanús mozgású MILLA hívévé, én maradtam annak a pártnak a szavazója, amelynek előtte is szimpatizánsa voltam, nemmellesleg nem értettem velük sem egyet mindenben, de ez a párt volt, amellyel adott pillanatban a legtöbb célkitűzésében azonosulni tudtam.
És így van ezzel minden épeszű ember, mert a pártok nem vallások, nem szekták, hanem érdekeket kifejező politikai csoportosulások.
Addig vagyok a hívük, míg az érdekeim és - véleményem szerint - az ország érdekeit szolgálják, ha ebben nem vagyok biztos, akkor otthagyom őket, mint Szent Pál az oláhokat.

Sajnos, a tüntetések szervezői nagyon nem akarják ezt érteni, vagy ha értik is, akkor is vágják a ritkabuta pofákat, merthogy nem áll érdekükben megérteni a helyzetet.
A tüntetések szervezői ugyanis politikai haszonszerzésre játszanak, merthogy helyzetértékelésük szerint eljött az idő a politika baloldalinak, vagy a politika demokratikusnak nevezhető térfelének újraosztására, és abból ők is – vagy leginkább csak ők – szeretnének a maguk számára kihasítani egy terjedelmes részt.
Az elképzelés érthető, és a demokratikus oldal szerencsétlenkedése meg ostobasága erre ad is némi reményt, de ez a szép célkitűzés nem fedheti el az alapvető célt, nevezetesen azt, hogy ha nem akarnak Orbán vagy Vona lágerében elméleti vitákat folytatni, mint hajdan a német kommunisták a szociáldemokratákkal Hitler lágereiben tették, akkor fontossági sorrendet kell állítani.

A társadalom persze vevő a demokratikus mázzal leöntött hablatyra, meg aztán az ember olyan, hogy bárkit-bármit is kell szidni, boldogan beszáll, elhiszi, hogy a pártok az okai a demokrácia igenbánatos sorsának.
Ha valaki a delikvens felé mutatna – te vagy a hibás, jóasszony, vagy te is hibás vagy, akkor igen meg lenne sértődve, miközben ő is ott óbégatott az összefogás ellen a helyi közösségben, ő is erodálta a pártját, mikor azt mondta, hogy ezek mind egyformák, mikor osztotta az észt a szomszédasszonynak.
Ma ott tartunk, hogy a magukat civilnek meghatározó kóklerek tarolnak, a pártpolitikusok meg megszeppenten nézik, amint kirúgják alóluk a sámlit.

Pedig nincs itt másról szó, csak új pártok alapításáról a régiek helyett.
A figurák egy része új versenyző, őket kár lenne elherdálni, mert sok a tehetséges, tenniakaró fiatal, de vannak itt civilként újrahasznosításra váró volt pártpolitikusok, a politikai életben maguk számára helyet és üzleti lehetőséget kereső üzletemberek, meg néhány idióta is, aki azt hiszi, hogy a politika az az ordibálás szinonimája.

A mai civil archetípusa Juhász füvész, aki a civil non plus ultrája volt, egészen addig, míg esélyt nem látott valamilyen említésreméltó pártpolitikai pozíció megszerzésére, akkor vetett egy kecskebukát és hipp-hopp, aranygyapjas, göndörszőrű pártvezér lett belőle – habár legutóbbi megnyilvánulásaival ezt-azt jóvátett nagyszámú bűneiből, melyeket az ellenzéki összefogás ügyében követett el.
A többiek sem gondolkodnak másként, úgyhogy én azt tudnám javasolni a pártok vezetőinek,hogy mosolyogva hagyják figyelmen kívül a zászlók elleni tiltakozásokat és tegyék a dolgukat, mert nem csak a pódiumról, de lehet ám a nézőtérről is követeléseket megfogalmazni.
A demokraták együttműködésre vannak ítélve, ha tetszik ez némelyik választott vagy önjelölt vezetőnek, ha nem.

A mai írás annak kapcsán született, hogy a „MostMi – Új országot építünk” elnevezésű tüntetésen az Operánál a Demokratikus Koalíció a rendezvényen belül saját zászlai alatt akar tüntetni, ez nem tetszik Várady Zsoltnak és Vágó Gábornak, amit tekintsünk magánügyüknek.
Már a tüntetés elnevezése is árulkodó, emellett hülyeség is, nem lehet tízmillió embert kettesével kipróbálni, hátha bejön valamelyik, hátha lesz belőlük nyerő páros.

A Demokratikus Koalícióról tudjuk, hogy milyen párt, vezetőjének erényeit-hibáit is ismerjük, a MostMi pedig egy MILLA reinkarnáció, pszeudo-szervezet, önmaguk által kinevezett – egyébként piszkosul demokratikus – vezetőkkel.
Ha Gyurcsány a nevét adja ehhez a rendezvényhez, akkor abban lehet bízni, hogy a demokráciát fogja szolgálni.
Váradyt országos ismertséggel rendelkező politikusként nem jegyzik, Vágó Gábort meg az LMP-ből ismerjük, ott emelgette buzgón a pracliját, ahányszor csak Orbán érdekeit kellett támogatni – hát mennyivel civilebb ő, mint például Gyurcsány?
Ő az a liba, amelyik a mellére írta, hogy kacsa vagyok…

De a lényeg itt a tüntetés.
Ha valaki azért nem jön, mert DK zászlók is lesznek ott, hát maradjon otthon, vagy álljon máshová a tömegben.
Ha szerinte a DK a gátja Orbán világgáküldésének, hát, csak sajnálni tudom.
De ugyanez a véleményem az MSZP-ről,- horribile dictu, a Magyarországi Munkáspárt 2006-ról is – és minden demokratikus pártról, melynek célja az Orbán-féle önkényuralmi rendszer megdöntése.
Ők a szövetségeseink.
Az ellenfél pedig a maffiaállam, annak vezetője és szövetségesei, a neonácik és újnyilasok.
Van ki ellen harcolni, nem kellene már megint a könnyebb megoldást keresni…

:O)))