Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Előd napja van.

Point of no return

2013-08-25 08:45:25


Az volt a mondás, hogy nem kell idegeskedni, a „két nagy párt” meg fogja találni az együttműködés módját, a közös jelölteket és a megfelelő miniszterelnök-jelöltet, legkésőbb őszre.

 

Nincs nekünk szerencsénk ezzel az évszakkal.

 

Másoknál ez a szüret, a termés betakarításának időszaka, mi meg rendszeresen itt állunk a sivatagos terepen, se termés, se olajkutak, se perspektíva, csak a savas eső meg a kilátástalanság. Igaz, ha valaki termőre akarja fordítani a sivatagot, akkor annak dolgozgatnia is kell, mert pofázással csak átmenetileg lehet eredményt elérni.

 

Már II. Ferenc József császár és apostoli királyunk sem aratott diadalt, amikor az első világháború kitörése idején azt ígérte, hogy mire lehullnak a levelek, addigra hazajönnek a katonák, nem jöttek haza. De ősszel vonult be a románok után Horthy Budapestre, ősszel vették át a hatalmat a nyilasok, ősszel nekünk nem sikerül soha semmi.

 

Igaz, a maradék három évszakkal se lehetünk túlzottan elégedettek, mi – úgy látszik – négyévszakos lúzerek vagyunk.

 

Azt mondják az okosok, hogy a Vezér a választásokon mielőbb túl akar esni, jövő áprilisra tervezi lezavarni annak technikai részét - a koronázás, a tűzijáték meg a vízizene ráér majd egy későbbi időpontban is. Teljesen logikus egyébként a törekvés, az ellenzék romjaiban hever, szervezettsége éppen a nulla felé tendál, választói egyre kiábrándultabbak, erkölcsi állapota szánalmas, az összes előkészület megtörtént arra, hogy a gondosan cizellált választási törvények alapján senki más ne nyerhessen, csak a Fidesz.

 

Az ellenzék nem jutott el még odáig sem, hogy a választási jogszabályokat tisztességesen elolvassa, most ébredezik csak, hogy például, aki a nemzeti kisebbségek tagjaként regisztráltatja magát, és kisebbségi önkormányzati listára akar majd szavazni, az állítólag nem szavazhat pártlistára, így aztán vagy félmillió választó ki lett zárva a pártpolitizálásból, anélkül, hogy akárki a füle botját is mozdítaná. Már a Fidesz beépített emberei is csak akkor mozdulnak, ha valamiféle jele mutatkozik annak, mintha megjönne az esze valamelyik ellenzéki vezetőnek.
Akkor gyorsan odanyilatkoznak egyet, miszerint „a második legnagyobb párt” alvezéreként ők ugyan meg nem szavazzák a kezdeményezést, ezzel is támogatva az ellenzéki egység kommunikációját a választók felé.

 

Mert az azért az utolsó percig fontos, hogy a demokratikus ellenzék úgy fessen, mint egy dúlt libaól Karak beszabadulása után, hadd lássa az a választó, hogy ezekre aztán semmit az égvilágon nem szabad rábízni, mert ezek azt sem tudják, hogy mifrancot akarnak, menjen el ezekre szavazni a svábhegyi beteg szamár.

 

Mondom én, itt már nem lehet hagyományos technikákkal nyerni, az idő rövid, a jelenlegi szervezetek pedig alkalmatlanok minden ésszerű tevékenységre, ennek bizonyítására három évet fordítottak. Itt már csak a sokkterápia segíthet, melynek kétes ugyan az eredményessége, de legalább nem ab ovo esélytelenek, mint a jelenlegiek. Az Orbán elhajtására kész tömeg együtt áll, már csak azt várja, hogy kinek kínálhatja fel a siker esélyével a voksát.

 

Minap megemlítettem, hogy talán délceg díszmenetben el kellene masírozniuk a francba azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték, merthogy minden nap, melyet pozícióban töltenek, csak Orbán malmára hajtják a vizet. Ezek az emberek – szándékuktól teljesen függetlenül – eljutottak arra a pontra, hogy már korrigálni sem tudnak.

 

A repülőgépeknél létezik a „point of no return” fogalma, ez az a pont, ahonnan már nincs visszatérés, a kiindulási pontra, mert nincs elégséges üzemanyag hozzá.

 

Nos, ők a hülyeség tengere felett repülve minap átlépték ezt a pontot, és még mindig nem ismerték fel, hogy milyen helyzetben vannak.


A célt – az ellenzéki egység megteremtését - már nem tudják elérni, és ennek nem Orbán az akadálya, mégcsak nem is az objektív politikai helyzet, hanem ők maguk az ok. Utasaik elszörnyedve bámulják a pilótafülkében verekedőket, ők már tudják ugyanis, hogy ennek csak rossz vége lehet.

 

Legjobb lenne kihajigálni őket, és szerintem még az ejtőernyőt is kár lenne rájuk pazarolni, hadd csobbanjanak! A pilótafülkébe pedig azonnal új legénységet kellene küldeni, lehetőleg kipróbált és hozzáértő pilótákkal. A véleményformáló belvárosi értelmiség és ájult tisztelőik körében valószínűleg szentségtörésnek hangzó személyiségekkel lehetne a feladatot végrehajtani, miniszterelnök-jelöltnek például kiválóan alkalmas lenne Gyurcsány, esetleg Bokros, merthogy a legrosszabb Gyurcsány is ezerszer jobb, tisztességesebb demokratább, mint a habzsolháp kisgömböc.

 

Bokros pedig akkor is jobb  gazdasági programot ír, ha a két kezét hátrakötözik és a fenekébe dugott ceruzával kell a mutatványt abszolválnia, mint ez a kártékony féreg, valamennyi ostoba vazallusával együtt. Békesi kiváló pénzügyminiszter lenne, Pusztai Erzsébet bármikor képes lenne tisztességes egészségpolitikát csinálni,  Magyar Bálint az oktatást, Vadai a honvédelem ügyét irányíthatná, és talán az sem lenne baj, ha a Rendőrséget nem Pintér kommandírozná.

 

A szocialistáktól jöhetnének a fiatalok vagy a fiatalabbak, de ha lehet, akkor olyanok, akiket még nem rontott meg végérvényesen a kamarillapolitika, a két Harangozó például, vagy Kunhalmi Ágnes, és így tovább, - csak tájékoztatásul említeném, hogy Simicska haverja nem tartozik a fiatalabbak közé. A Szocialista Párt tagjainak pedig talán rá lehetne jönni, hogy ezt az állapotot előidézni nem lehetett véletlenül, és kár másra mutogatni, mikor a saját házuk táján is lehetne éppen az okokat és az okok előidézőit, Orbán csókosait keresni.

 

Hogy a névsor láttán a jobboldal sikítófrászt kapna?

Na és?

Kell nekünk, hogy imádják a jelöltjeinket?

 

Szerintem nem. Szerintem a választók többségével kell elfogadtatni, hogy ezek az emberek itthon és a nemzetközi politikában is alkalmas személyiségek arra, hogy Magyarország, a magyar nép érdekeit képviseljék.

 

Nem kell ide húszéves program, ez a társaság szerződjön a nagytakarításra, két vagy három évre, aztán álljon helyre a demokrácia természetes rendje és a demokratikus pártok kínálják fel megoldási javaslataikat a választóknak, azok meg válasszanak.

Európa segítene nekünk.

 

Persze ehhez kellene némi bátorság is, mert ez nem lenne sétagalopp, de a nép ma talán már látja, hogy hova vezetett, hogy hitt a puccsistáknak.

 

Akiket természetesen felelősségre kell vonni, egytől-egyig.

 

No, persze ez csak álom, de szép álom, az kétségtelen.

 

Majd a kőbányában továbbálmodhatjuk, ha ez így folytatódik…

 



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A fogászati turizmus az egészségturizmus legdinamikusabban fejlődő területe. A Le Monde francia lap szerint Ma...
Bővebben >>