Polgár vagyok mert kissé szeretem ellenségeimet... 2013-06-06 00:08:17
Nem hiába hívtam fel jó pár nappal ezelőtt a DK elnökének és tiszteletbeli elnökének figyelmét arra, hogy évforduló közeleg, emlékeztetni illene nyugvóhelyénél elhunytának ötödik évfordulóján a neves magyar íróra, történészre, újságíróra, irodalomkritikusra, nemzetközileg elismert Kelet-Közép-Európa-szakértőre: Fejtő (Fischl ) Ferencre, mert személye, gondolatai, máig ható üzenetei igencsak aktuálisak.
Annak a neves baloldali tudósnak a személye, aki Nagykanizsáról indult útnak, aki már igen korán megízlelte a XX. század eleji magyar valóságot, a numerus clausus világát. Aki előbb illegális mozgalmakba kapcsolódott be, röplapokat szerkesztett-terjesztett, szemináriumokat szervezett, aki barátjával, József Attilával olyan fontos és jeles lapokat hívott életre, mint a Valóság és a Szép Szó. Mindezek mellet a Népszava, a Nyugat, valamint a Korunk írója is volt.
Fejtő nem volt kommunista és szociáldemokrata párttag, azonban élete végéig a marxizmus humanistább, liberálisabb változatát hitte. Emigrációja is korán kezdődött egy náciellenes, a kormány németbarát politikáját bíráló Népszavás cikke miatt. Villámgyorsan letartóztatták, perbe fogták, hat hónap szigorított börtönre ítélték. Fellebbezett ugyan, de amikor tudomására jutott, hogy az ítélettől függetlenül internálni kívánják, elmenekült az országból. Kalandos utakon keresztül jutott Franciaországba, ahol bekapcsolódott az antifasiszta ellenállási mozgalomba, akciókban vett részt, toborzó munkát végzett; majd önkéntesként harcolt.
A háborút követően két ízben is visszatért Magyarországra, Károlyi Mihály nagykövet kérésére vállalta a sajtóügyek irányítását, ám Rajk László letartóztatását követően lemondott arról, s megszakítva hivatalos magyar kapcsolatait, politikai menedékjogot kért Franciaországtól. Ettől fogva a párizsi emigráns baloldal tagjaként tudományos munkát végzett, számtalanszor hallatta hangját magyar kérdésekben, különösen 1956 után, illetve számos cikket, tanulmányt publikált. Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumokat vezetett a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján, s dolgozott az AFP hírügynökség munkatársaként is. Több nyelven közreadták munkáit, történetformáló és bölcseleti tevékenységéért pedig számos, rangos elismerésben részesítették. A teljesség igénye nélkül: a Francia Becsületrend lovagja, a Francia Nemzetgyűlés Irodalmi Díja, Joseph Pulitzer-emlékdíj, a Magyarság Hírnevéért Díj, Széchenyi-díj, Európai Parlament Demokrácia-díja, Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje. Franciaországban máig a XX. századi értelmiség egyik nagy alakjának tartják. Halála előtt nem sokkal Budapestre látogatott, a Népszava tiszteletbeli főszerkesztőjévé választották.
Kilencvennyolc esztendős korában hunyt el Párizsban 2008. június 2-án. A Nemzeti Sírkertben evangélikus szertartással búcsúztatták, ravatalánál ott álltak a tudományos és politikai élet különböző képviselői - többek közt Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lendvai Ildikó az MSZP, Navracsics Tibor a Fidesz, Herényi Károly az MDF, Kovács Kálmán az SZDSZ, Lukács Tamás a KDNP képviselője. A ravatalnál Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke - akivel gyakorlatilag megjelenése óta rokonszenvezett Fejtő - úgy fogalmazott, hogy Fejtő Ferenc személyében egy igazi európai magyar polgár, egy nyitott európai humanista távozott, s szerencsésnek mondhatja magát az az ország, amelynek olyan fia volt, mint Fejtő. Bizony, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy volt egy Fejtő Ferencünk.
Bizony így van, s Fejtő szelleme akkor fog tovább élni, ha fennmaradt gondolatait, írásait, intéseit mind gyakrabban fellapozzuk, elővesszük, idézzük.
"Polgár vagyok mert kissé szeretem ellenségeimet, többre becsülöm a vitát a tannál, s csak olyan szellemi rendben érezném magamat egészen jól, amely a kételkedés szabadságát törvényesen biztosítaná".
(Fejtő Ferenc)
"Amiért 1938-ban el kellett hagynom az országot":
/ Források: wikipedia, facebook, youtube /
|
