2014-11-14 16:05:59

A XXI. század sok mindent magával hozott, ami valljuk be, annyira nem nyerte el a tetszésünket. Mire gondolok? Elsősorban arra a számtalan megvezetésre, amivel találkozhatunk nap, mint nap. Nem kell a tág környezetünkre gondolnunk, hogy példákat merítsünk. Elég, ha a kisközértig megyünk, ahol, ha nem figyelünk a visszajáróra, akkor a legnagyobb címletet lefelejtik a visszajáróból. Vagy vásárolunk az utcai árustól egy terméket, a szemléletesség kedvéért egy övet, ami egészen addig tűnik ép terméknek, míg hazaérve fel nem próbáljuk, és ki nem derül, hogy a csatja el van törve. Tágabb értelemben, a statisztikai elemzésekben feltárt adatok, melyek a viszonyítás alapjának megnevezése nélkül kerülnek bemutatásra, éppen abban a fényben megvilágítva, amire használni szeretnék. Vagy a marketing területén említve a televízió műsoridőben leadott két perces reklámfilm, amelyben az ismertetett adatok és előnyök csak árnyalatában fedik a valóságot. A példák állítását hosszasan folytathatnám, de e helyett inkább áttérek arra a témára, ami arra késztetett, hogy leírjam a véleményem.

Sajnálatosan a politika területén is ezzel kell szembenéznünk. Sokszor nehéz megállapítani kívülállóként, hogy valójában mi történt. Talán úgy gondolom, hogy nem is kellene ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, ha a jelenlegi rendszer több elemét megváltoztatnánk, úgy, hogy a lehető legkevesebb esély legyen a megtévesztésre és megvezetésre, mert talán más is úgy érzi, hogy ezekből már nem kér. Mindig mindenre van megoldás, erre is, az új rendszer felépítésekor arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy mit, hogyan lehet orvosolni.

A sok megvezetés elkerülése érdekében én hallani szeretném, nyílt ülésről élőben közvetítve, vagy olvasni a kötelezően jegyzőkönyvezett üléseken elhangzottakat, hogy tudjam, az általam odajutatott politikus megállja a helyét a kormányzásban vagy sem. Ha nem, nincs probléma, ahogyan a mi esetünkben nincs, ha munkavállalóként nem teljesítünk, jön majd egy új munkaerő, aki képes rá. Továbbá, érdekelne az állam költségvetése, pontosan melyik tétel mekkora összegben kerül felhasználásra az általunk befizetett adó összegéből, vagy éppen milyen cégek végeznek az államnak projekt jellegű munkákat, azaz kik dolgoznak az államnak az adófizetők pénzén. Ezek a szerződések bármelyik magyar állampolgárnak érdekesek lehetnek. Esetleg önkormányzati törvényeket kell módosítani ehhez? Helyes, új alapokra kell helyezni a kormányzást!

Valljuk meg, jelenleg a kormányzás hihetetlen ravaszsággal, kreativitással dolgozza ki a taktikai lépéseit minden témában. Ebből kiindulva, én nem is engedném, hogy Magyarországon politikai tisztséget betöltsön egyetlen személy sem, aki valaha betöltött. Ebben az esetben, nem lenne kétség, hogy olyan ember kerül a pozícióra, aki már elvesztette becsületét, aki már részt vett bármilyen formában, azokban a döntéshozásokban, ami idáig jutatta az országot (akár a hallgatásával, akár, ha a passzív magatartásával demonstrálta az elfogadását). Maximum tanácsadói szerepet vállalhatna, hogy támogassa a magyar nép által újonnan megbízott, bizalommal felruházott emberek munkáját. Továbbá, az a párt vagy tisztségviselő, aki akadályozza az ország kormányzását bármilyen formában, erkölcstelen magatartásával, vagy akár képtelenségével, hogy transzparensen végezze a munkáját, azonnal lemondatnám. Hogy lehet, hogy az üzleti életben egy vezető felelős és számon kérhető minden tekintetben a teljesítményéért, a privát ténykedéseiért illetve erkölcsi értékrendjéért?! Elképzelhetetlen, hogy létezzen olyan eset, hogy a tulajdonosok igényként megneveznek célokat, irányvonalakat, majd a vezető rendszerint ezzel ellentétesen cselekedjen, és évről évre beszámoljon az eredménytelenségéről illetve valótlan teljesítményi adatairól, és mindezek ellenére továbbra is betöltse a vezetői pozícióját! Üzleti környezetben az elszámolás időpontja utáni napon már nem végezhetné a megkezdett munkáját. A kérdésem: Hogyan állhat így feje tetején a politika, hogy ezekre az emberekre nem vonatkozik semmilyen elszámoltatás, semmilyen fegyelmi rend?

Kezdem azt gondolni, hogy alkalmatlanok vagyunk a politikai kormányzásra, de erre is van megoldás. Pályáztatnám a kormánytisztviselői tisztségeket, és ha nincs elegendő megfelelő személy a kormányzásra hazánkban, akkor kiterjeszteném uniós szintre. Hiszen, nem kell értenie a régi politikai elveinket, nem kell ismernie a politika szövevényes szálait, nem kell magyar nyelven beszélnie, mert fiataljaink beszélnek idegen nyelveket is, a közös munkát nem akadályozná. A cél pedig az lehetne, hogy szakmai tudásával, becsületességével állítsa helyre az ország gazdasági működését, a társadalmi rend fenntartását a végrehajtói és bírói intézményeken keresztül illetve ezzel javítsa a külpolitikai helyzetünket. Az utóbbi is olyan fontos, mint az előbbiek, mivel ha nem emlékeznénk a sok nacionalista elv hallatán a külkereskedelem fontosságára, akkor itt jelezném, hogy Magyarország egy rosszul teljesítő gazdaság, amely számtalan szálon kap életmentő infúziót gazdaságilag teljesítő országoktól, azzal a céllal, hogy a gazdasági közösség minden pillére lehető legerősebb legyen, a közösség, mint egész erősítésére. Így ne legyünk naivak és ne gondoljuk azt, hogy ezzel a saját bőrünkön is érezhető, minősíthetetlen és elégtelen kormányzással helyt tudnánk állni gazdaságilag teljesen független országként. Ráadásul a tapasztalatok azt igazolják, hogy minimális külső kontroll mellett is valahogyan elcsúszik a politikai vezetés alatt a talaj. Mi lenne velünk kontroll nélkül? Már az Európai Unió jogharmonizációs irányelveivel is ütközik a jogalkotásunk. Nem kell nagyon mélyen a témában leásni ahhoz, hogy szembetűnjön, hogy az unió tagállamai közül a huszonhat országból a nagyobb többség esetében, ahol a politikai és jogi kultúra is fejlettebb, nincs probléma az irányelvekkel. Vagyis, ugye ismét nem gondoljuk azt, hogy minden nyugati ország hozzá nem értő a kormányzásban, irányelvei nem a közösség érdekeit szolgálják, és csak a magyar tudná jól vezetni az országát, csak neki nem hagyják?!  Minden szempontból röhejes feltételezés. Mellékesen megjegyezve, a hatalmi erőviszonyok hatékony kézben tartásáról lenne mit tanulnia a leendő politikus generációnak néhány jelenlegi politikusunktól.

Mindezek mellett, én továbbra is hiszem még, hogy van lehetőség olyan kormányzásra, ami felvirágzást hoz. Természetesen, nem kevés időt, erőfeszítést és fáradtságos munkát igényelne egy újjáépítés, de az alapoktól kezdve kivitelezhető lehetne. Ha akarjuk! Ha a magyar nép tudja, mit akar és ki is nyilvánítja! Viszont, ne felejtsük el a célunkat, azt, hogy a megvezetéssel és a félrevezetéssel akarunk leszámolni, minden kérésünket és követelésünket ebben a szellemben tegyük! Illetve, ebből adódóan felhívnám a figyelmet arra, hogy ahogyan a boltban, az utcai árusok esetében és a TV reklámokban sem hiszünk el mindent körültekintés és megfontolás nélkül, így a politikában sem engedhetjük meg magunknak, hogy utánajárás nélkül fogadjunk el kijelentéseket igaznak! Végezetül szinte a legfontosabbként egy gondolatot még megosztanék: ha valaki egy esetben képes olyan lépéseket tenni, amivel kárt okoz a polgároknak, árt a gazdaságnak, az nagy valószínűséggel többször is megteszi, jól figyeljünk oda, kövessük a reakciókat, sokat elmond egy politikusról is a hozzáállása!