Politikai környezet-terhelés 2013-05-23 10:04:40
Méri ezt valaki?
Az éghajlat-változás és a globális felmelegedés világméretű problematikájának felismerése, az ezekre a kihívásokra keresett és adott válaszok során megtanultuk: sokféle módon terheljük, hogy azt ne mondjuk, szennyezzük környezetünket.
Megtanultuk, mi okozza az ózon-pajzs elvékonyodását, és mit kell tenni ellene. A Kyoto-i Egyezmény országokra lebontott kvótákban határozza meg a légkörbe bocsátható káros-anyag mennyiségét. Amely ország kevesebbet használ föl kvótájából, eladhatja a „feleslegét” – jó pénzért – egy másik országnak.
De megtanultunk más fogalmakat is. Ökológiai terhelés, és lábnyommérés, az ólom-szennyezés mértékének visszaszorítását; a szelektív-hulladékgyűjtés fontosságát és módszereit; a háztartási és ipari hulladék szűrését, adott esetben az újra-hasznosítás mikéntjeit; a radioaktív hulladékkal való bánásmódot.
Összefoglalóan: a környezet-tudatosság mibenlétét és alkalmazását.
Felmerül az emberben: miért nem vagyunk képesek felismerni egy másfajta terhelést is, ami pedig minden nap, a fentiekhez hasonló káros módon terheli magán- és közéletünket, mérgezi környezetünket és pszichénket? Nevezetesen: a politikai környezet-terhelést.
Feltettük a kérdést: méri ezt valaki? Pedig nyilvánvaló, a szükségesnél jóval nagyobb dózisban kapjuk, nap, nap után, bőven az egészségügyi határértéken felül.
Az embernek az az érzése: ha ebből a „kvótánkból” is eladhatnánk a külföldnek, jóléti állam lehetnénk, és nem csak pénzügyi értelemben.
|