Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Auguszta napja van.

Programok, pártok, politikusok

2014-03-13 08:48:01


Jópofa ez a kampány.
A világon ilyen sehol máshol nincs, ideje lenne felvenni a hungarikumok közé.

A liberális klubban Kunczéval beszélgetett Gyurcsány, ott azt fejtegette, hogy „kétfajta kampány van. 
Az egyik a nemzetek nagy alapkérdéseiről szól. Ezt a kampányt úgy hívják elegánsan angolul, hogy politics-based. 
Ez Európában már ritka. Mert nézzék meg a németeket vagy az osztrákokat: nagykoalíció van. 

A nemzet nagy kérdéseiben egyetértenek. Ott a kampány nem arról szól, hogy Kelet vagy Nyugat, nem arról, hogy legyen-e piacgazdaság vagy demokrácia, vagy sajtószabadság. 
Mert ebben a nagy pártok egyetértenek, sőt a liberálisok és a zöldek is.
Ezért ott mindig az a kérdés, hogyan változtatunk egy picit az adórendszeren, családtámogatáson stb. Ezt meg úgy hívják, hogy policy-based. 
Szakpolitikai kérdésekről vitatkozó kampányok. 

Nálunk nem tud ilyen lenni. Mert a demokratikus közepet elhagyta a Fidesz. 
A magyar liberálisok, szociáldemokraták, szocialisták, polgári baloldaliak ott vannak a politikai centrum egyik oldalán, centrumban és balközépen. 
De a Fidesz ezt elhagyta. 
Ezért nekünk ennek a megerősítéséért kell a kampányt folytatnunk, ugyanakkor a választók jelentős része, amikor én Bulcsúról, Keletről, Kijevről, Paksról beszélek, ezt távolinak érzi magától.
Ezért egészséges kompromisszumot kell találni” – mondta Gyurcsány. 

Nos, szerintem nálunk egy harmadik fajta kampány van, mely nem szól semmi másról, csak gyűlöletről, porhintésről, erőszakról, hazudozásról – gyakorlatilag semmiféle olyan dologról, amely akárcsak kérdésfeltevés szintjén is elérné a választópolgárt, mert ami itt folyik, az a ferencvárosi B–közép kampánya, baseballütőkre és ordibálásra hangszerelve.
Hogy ide jutottunk, az elsősorban Orbán Viktor felelőssége, a sameszai nem tényezők, egytől-egyig becserélhető marionett-figurák.

Elment Mesterházy Attila Csornára, ahol a csőcselék ordibálása fogadta, negyed óra múltán - belátva a helyzet tarthatatlanságát - beült a kocsiba és továbbhajtott, odahagyva Csorna város hű fiait, hadd szórakoztassák egymást, hadd csinálják a cirkuszt maguknak.
 

Merthogy volt ott bohóc is, és az a bohóc nem Mesterházy volt, hanem egy beöltözött és vagy negyven civilruhás bohóc, akik ott ordítoztak artikulálatlanul, miközben a háttérben az őszödi beszéd szólt - egy nyugatias, demokratikus Magyarországról.
Na, addig álljunk féllábon és ne vegyünk levegőt, míg itt egy nyugatias társadalom lesz, nyugatias politikai kultúrával, ez itt a balkán, a Fidesz, és a Jobbik még ki sem bontakozott.

Épeszű országokban a választás programok versenyeztetése, és ott a programok nem csepűrágást, kardnyelés és lepényevést jelentenek, nem ingyenpörköltet és szavlejárt tészta osztását, hanem a pártok terveit, melyek mellé iparkodnak megszerezni a szükséges társadalmi támogatást. 
Ott arról beszélnek, hogy milyen országot szeretnének, ennek érdekében a következő négy évben (nem negyven - négy évben…) mit szeretnének megvalósítani, és nem általában, hanem nagyonis konkrétan.

Volt ilyen errefelé is, én például határozottan emlékszem egy kis narancssárga könyvecskére, mely kiadása idejében a Fidesz-propagandában úgy funkcionált, mint Mao vörös könyvecskéje Kínában,  és melyet ma elővenni sem mernek, annyira ellentétesek a benne leírt tervek a bekövetkezett valósággal.
És volt olyan is, hogy a pártok listavezetői a közszolgálati televízió nyilvánossága előtt ütköztették nézeteiket, terveiket, a választó meg mazsolázgatott.
Ma a közszolgálati televízió nem foglalkozik ilyesmivel, a kormányfő és legesélyesebb kihívója nem ütközteti nézeteit, pedig most könnyebb a helyzet, hiszen Orbánnak nem kellene talán sámlira állnia a vita során, elég lenne, ha ágaskodik.

Aki idáig kételkedett abban, hogy a demokráciát meg akarja ölni Orbán, az most végignézheti az agóniáját, a tizenvalahány programnélküli párttal, a hatalom csalására hangolt választási rendszerrel, az értelmes vita helyetti szánalmas hőbörgésekkel. 
És a melléfogásainkkal.
Mert azt ugyan meg lehet kérdezni, hogy miért nem biztosította a rendőrség tisztességesen a rendezvényt, de én azért mégis inkább azt kérdezném meg, hogy ha a csornai szocialisták és szövetségeseik nem tudták saját miniszterelnök-jelöltjük biztonságát garantálni, akkor miért hívták meg, miért hozták ilyen megalázó helyzetbe?
Aki még nem mozgott ilyen ellenséges tömeg közepén, az nem is értheti meg, hogy mennyire helyén kell lennie a kurázsijának annak, aki egy ilyen helyzetet kezelni akar.
Ilyen szempontból Mesterházy jól helytállt, le a kalappal, de egy ilyen szituáció csak akkor hozna politikai hasznot, ha agyon is verték volna, ezt pedig ki kívánhatná neki?

Amúgy meg csak veszíteni lehet egy ilyen helyzeten, mert a választó az erős mellé áll, a győzteshez szeret csatlakozni, hát akkor ezeket a feltételeket kell megteremtenünk.
Beleolvastam a négy évvel ezelőtt írt posztjaimba  itt találhatók, a blogarchívumban – elkeserítő, hogy a baloldal mennyire nem képes tanulni a múltból, újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el.
Mondjuk Csornán úgysem lettek volna a baloldalnak túl nagy esélyei, a helyiérdekű Bronson ott mint a tök ultiban a tök ász mindent visz, de ez nem vigasz a szervezési kudarcra, remélem a területileg illetékes kampánymenedzser már le is mondott.

Hogy lehet az, hogy egy valamirevaló újság szerkesztője nem azt kérdezi meg minden Fideszes politikustól, hogy mik a konkrét terveik egy esetleges választási győzelem után, mit szeretnének kezdeni a magyar földekkel, erdőkkel, a faluval, hogyan kívánnak nyugdíjat adni az embereknek, hány százalék lesz a GDP arányos államadósság a paksi bővítés után, és így tovább, míg csak színt nem vallanak,?
Vagy már megint biankó felhatalmazást akarunk adni ezeknek a rablóknak?
Langyos kampányt nem érdemes csinálni, minden hétre, szinte minden napra kellene egy olyan esemény, mely ráirányítja a figyelmet a kormányváltók csapatára, hogy a nép velük foglalkozzon, az általuk felvetett problémákon törje a fejét, ne a Zuschlag féle patkányokkal kínlódjon, ne a Fidesz által odahajigált gumicsontokat rágja, hanem röhögjön rajtuk – vagy sírjon.

Lehetne például névadással egybekötött látogatást szervezni az ócsai Orbán Viktor lakóparkba.
Lehetne Schmitt Pál emlékestet szervezni, lehetne azeri baltavásárt rendezni, lehetne minden nap egy ügyben rendőrségi-ügyészségi feljelentést tenni és a feljelentések listáját körözni – ügy és tettes van rogyásig.
Lehetne Puskás Viktor nagyonkispályás focibajnokságot rendezni a Hősök terén: egy négyzetméteren a bohóc névtáblával a nyakában műfüvön dekázgathatna…
Lehetne idegenvezetéssel (Ez a Mészáros Lőrincé – ez Orbáné, ez a Méltóságos Asszonyé, a stadiont meg te adtad neki…) egybekötött buszkirándulásokat szervezni Felcsútra, kolbászkóstolóval és pálinkaivással egybekötve – egy kolbászból font kerítést nem túl bonyolult kivitelezni, egy busz – egy kerítés-elem…

Ötlet éppen lenne, az a lényeg, hogy a nép mosolyogjon, mert éppen elege van ma már mindenkinek a görcsberándult gyomrokból és ökölbeszorított lelkekből.
Azt mondják, egy bolond százat csinál, jó lenne, ha egy elmebeteg nem tenné végérvényesen elmebeteggé az egész országot…
Jó lenne ütős és hatékony kampányt csinálni.
Még nem késő.

:O)))
 
 
 



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Idén május 18. és 26. között várja a zenekedvelőket a Con Spirito Egyházzenei Fesztivál, melynek nyitóeseménye...
Bővebben >>