2013-10-09 08:15:50

Megszületett hát a döntés, hol tarthat ünnepséget közösen a demokratikus ellenzék.

A helyszín remek választás, legszebb reményeimet is felülmúlja, hiszen egy kedvezőtlenebb széljárás esetén a közös ünnepet el lehetett volna éppen vinni Kőbányára is, éppen elfért volna a tömeg a Pataky István téren - a nyilasok által kivégzett névadó szobrát úgyis elhurcolták, mint anno a modellt a kor Jobbikjának betyárserege, nem aggatott volna. Persze, lehet mondani, hogy keresem itten a kákán a csomót, de szilárdan hiszem, hogy a helyszín választása lehetett volna szerencsésebb is.

Merthogy az igaz, hogy 1956 októberében a Műegyetem diákjai szervezték azt a tüntetést, melyhez a többi felsőoktatási intézmény hallgatói is csatlakoztak, hogy aztán a délutáni békés tüntetés után estére elinduljon a mára forradalommá érett és nemesedett értelmetlen vérengzés. De innen indult 2006-ban az a tüntetés is, mely az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján végképp sárba tiporta ötvenhat jószándékú népmozgalmának utolsó emlékét is, és bemutatta az utcákon azt, hogy milyen is volt a mai csőcselék elődje megvadult állapotában, éppen csak nem lövöldöztek.

Nem sok hiányzott hozzá.

Amikor a Műegyetem előtti rakpartra néz az ember, akkor nem a Bem téri, szívet dobogtató, függetlenségi törekvéseinknek hangot adó nagygyűlés jut az ember eszébe, hanem az a 2006-os jobboldali tömeg, melynek élén egy bús tekintetű marabu, a bánáti bazsarózsakertész haladt, és minden erejével azon volt, hogy ne hallja meg mögötte haladó keresztényi lelkületű elvbarátai skandálását, miszerint Gyurcsánnyal a Dunába, a többit meg utána.

Igen pikáns helyzet volt, a köztársasági elnök vezette a miniszterelnök elleni tüntetést, de a forradalmi hevület hatott rá, estére már ki sem mert menni emlékművet koszorúzni, nehogy véletlenül őt is a többi közé sorolják. Persze az is lehet, hogy mindössze neki sem tetszett a nemzetközi pályázaton kiválasztott emlékmű, merthogy az csak egy MÉH-telep, semmi emelkedettség, semmi pátosz, a tetejébe még gondolkodni is kellene rajta, arra meg a tisztességes jobboldali lusta.

Így inkább tetszik neki a műegyetem rakparton felállított, a nemzeti zászlónyanya ízlésvilágát híven visszatükröző forradalmi emlékmű, azt legalább lehet érteni! A szimbolikája is tiszta és világos: kepeszkedik ki a kőből a Szabadság az ifjú Wittner Mária képében, hetyke melleit kidülleszti az orosz tankok és a Dunán felúszó Auróra felé -  ide lőj, Szergej! – de közben szemét behunyja, mert amit a tettestársai csinálnak, azt rossz nézni is. Mögötte - mellette ott tolonganak a magyar néptömegek, - a művész remekül eltalálta az arckifejezésüket, néznek előre a semmibe bamba képpel – mindegyik tüntető azonnal magára ismerhetett bennük, ha le tudta venni már szemeit a hősi dudákról és végigfutatta a szobor mellékalakjain…

Faguriga legyek, ha a rendezők közül valamelyiknek nem jut majd eszébe megkoszorúzni a Gyurcsány-ellenes felkelés emlékművét, mely a nemzet megosztottságának, egyben kifinomult ízlésvilágának állít méltó emléket. Azért is jó ez a helyszín, mert simán el lehet itt pakolni félmillió embert anélkül, hogy tömeg benyomását keltené. Ha tömeget akarsz mutogatni, akkor ahhoz tér kell, konkrét és átvitt értelemben is. Ha ideles majd Rákay Fülöpke, ne csodálkozzunk, ha ötezerre becsüli a tömeget - annyira szokták százezer alatt, felette meg hatezerre -  a kamera meg nézze Gellérthegy oldalát, szép az ilyenkor ősszel!

Ez a helyszín tömegközlekedéssel nem igazán jól megközelíthető, hacsak meg nem várják a rendezők a négyes metró átadását, megünnepelve Nagyurunkat, kinek szeme villanására megálltak anno a fúrópajzsok, de most, hogy megkegyelmezett a bűnös városnak, mely már úgysem sokáig lesz főváros, folytathatták a munkát a rabszolgák. Mindegy is, ez a helyszín éppen olyan, mintha Orbán találta volna ki nekünk, míg ő a Hősök terére csődíti össze népét, mert ott aztán lehet igazán mutatós rendezvényt csinálni. Csak oda kell pakolni egy koporsót, aztán ráírni bármit – úgyis csak mi tudjuk, hogy a demokrácia meg a reményeink büdösödnek benne… Lesz Békamenet, szerintem ott izmozik majd az egész széljobb is, betyársereggel, nyilasokkal, Magyar Csordával, no, meg a lengyel vendégmunkásokkal együtt.

Tulajdonképpen azt nem értem, miért nem lehetett ezt a rendezvényt bent tartani a város szívében?

Mondjuk az Oktogon is megfelelt volna, ott legalább meg lehetne a szélsőjobbnak mutatni, melyik fán lógtak a nyilasok a háború után, hadd elmélkedjenek a szerencse forgandóságán. Ha erőt akarunk mutatni, hát nem szabad olyan benyomást kelteni, hogy rettegünk a személyes kontaktustól. Ők az Andrássy út végén, mi meg a közepén, voltunk mi már arra, jól is éreztük ott magunkat, lehetne ott megint énekelgetni kicsinyt, meg csápolni lelkesen… Úgy kell szervezni, hogy kiderüljön: mi többen vagyunk és erősebbek is vagyunk, még ha kulturáltabbak is – emellett igazunk is van, mikor felemeljük a szavunkat a diktatúra és a személyi kultusz ellen.

Nem szabad finnyáskodni, fel kell buszoztatni a mieinket vidékről, mert ha ez a rendezvény snassz lesz - elvesztünk, ha erőt tudunk mutatni, az választók százezreit hozhatja. Harcolni csak elszántan lehet, ha nem vagyunk elszántak, helyből elbukunk. Ha igen, Orbán bukik.

Igen.

Igen, igen…

:O)))