2013-12-13 21:21:16

A súlytalanságról

„Aki nem tudja, tanítja” – tartja a mondás, amit általánosan örök érvényűnek ismerünk el.

Csakis ez adhatja a bátorságot a bloggernek ahhoz, hogy valami olyasmibe mártsa klaviatúráját (mecsoda hasonlat), amihez nem konyít igazán. Ez a terület a fizika, azon belül is az égitestek egymásra gyakorolt hatása, azaz a vonzás és taszítás.

Különösen, ha politikai síkra kívánja vetíteni.

Álljon itt, alapvetésként, két, kikezdhetetlen állítás:

1. A fizikában a súly azon erők eredője, amelyekkel a test a környezetére hat.

2. A súlytalan test, (tárgy, dolog, élőlény) tehát, attól súlytalan, hogy környezetére semmilyen erővel nem hat.

És máris in medias res vagyunk. Ugye, a fizika egyszerű dolog? – tanította anno Cedembal tantárgyát Kossuth-díjas fizika tanárnőm a gimnáziumban.

Persze, a tudós hölgy nem gondolta-gondolhatta, hogy elfajzott diákja az ő megkérdőjelezhetetlen igazságait a politikai gazságok világára próbálja majd kivetíteni. Pedig, itt és most erről lesz és van szó.

Nevezetesen: úgy tűnik, hogy a súly-súlytalanság törvényei a politika szférájára vetítve is kiállják próbájukat. Ha a mai és hazai kormányoldalról nézzük (márpedig a tudományosság igénye ezt előírja számunkra), van egy központi, centrális erőtér. Egy csillag, ami nem is csillag, hanem egy jelentős égitest, amely saját vonzásában tart mindent és mindenkit. Vonzereje még csillagközi mértékkel is hatalmas, minden körülötte és irányába gravitál. Egy valódi naprendszer: csillagokkal, holdakkal, satellitokkal és cugehőrrel.

Ellenzéki oldalon, fájdalom, inkább a 2-es pontunk látszik érvényesülni. A politikai gravitáció hiánya, a teljes súlytalanság világa. Ahol nem akadt ez idáig, és most sem látszik egyetlen olyan test sem, amely képes volna környezetére vonzerőt kifejteni. Amely (aki?) képes volna a súlytalanság állapotában keringő és lekötetlen vegyértékkel (bocsi, itt ez kémia) bíró atomi részecskéket saját pályájára állítani, azaz, gravitációs erőt kiváltani.

Nincs olyan politikai mondanivaló (a fizika nyelvén: vonzerő), ami komolyan hatni tudna az ellenzéki oldal „kozmikus poraira”, azaz potenciális szavazó táboraira. Merthogy, ezekből is, pechünkre vagy hál’Istennek (ki-ki döntse el), több van, mint kellene.

Ahogy, önjelölt „központi bolygóból” is több van. Mesterházy? Ugyan! Lehet, hogy egyben tartotta az önmagát megtépázó szocikat, de hová tendál? Milyen rétegeket és milyen programmal képvisel? Valószínű, hogy - fizikaóránknál maradva – egy kisebb kozmikus (értsd: politikai) szélvihar elviszi. Nyomtalanul.

És Bajnai? Ő, érdekesebb. Már maga is egy gyűjtő-bolygó. Problémája, hogy nem tudja, mi körül is kering, mire és kire fejti ki gravitációs erejét, mik és kik rezonálnak rá? Kisebb kozmikus porfelhőket magához vonz, de még messze nem egy égitest. Aszteroida? Kis-vagy törpe bolygó? Ki tudja, asztro-fizikus legyen a talpán, aki ezt mérni tudja.

És Gyurcsány? Mindenképpen csillagközi, vagy „Csillagközi szökevény”,  ami nem „tegnap” keletkezett és még nem kialudni látszó égitest. Úgy tűnik, hogy hosszabb űrközi pályája ellenére még mindig van gravitációs energiája, vannak kísérői, holdjai. Gyengesége, hogy a többi bolygó által taszított pályán mozog. Ugyanakkor, sikerrel tömöríti a politikai űr jelentékeny hányadát kitevő asztrál-felhőket, csillagokat, holdakat – saját Galaxis létrehozása lebeghet kozmikus szemei előtt.

Ez egy rendhagyó fizika óra volt. A hibákért csak a diák felel!

- rigi -