PuPu

A blogger összes blogja ( 585 ) írás

Sorsdöntő választás

Gyurcsány volt a MOKKA vendége, azt próbálta nagy igyekezettel kipréselni belőle a csinos műsorvezető, hogy mikor megy már a fenébe – konkrétan mi lenne az az EP választási eredmény, melynek láttán lemondóan legyintene és szedné a sátorfáját.

Gondolom, ezt a nagy igyekezetet az indokolja, hogy a langaléta politikai sztár a minap belengette Orbánnak, hogy addig akar politizálni, mígcsak a hamut mamunak nem mondja, ez pedig éppen elég az amúgy is üldözési mániás Vezérnek ahhoz, hogy újabb támadásokra küldje Gyurcsány támadásába belecsömörlött csapatait.

Ha valaki nem ismeri a TV2 tulajdonosi struktúráját, még akár dicséretesnek is tekintheti a műsorvezető eltökéltségét, hiszen a kérdés arra való, hogy megválaszolják, kivéve a politikusnak feltett kérdés, mert az arra való, hogy válasz címen a politikus arról beszéljen, amiről ő akar beszélni.
Mint az Állatorvosi Egyetemen a hallgató, amelyik csak egy tételt tanult meg, melynek címe „A ló” , és ha a sündisznóról kérdezik akkor is így válaszol: „ Erdőn-mezőn rengeteg sündisznó él, összevissza csámborognak és nem egyszer előfordul, hogy a ló útját keresztezik.
A ló olyan emlősállat, melynek négy lába és egy farka van, kivéve a csődört…” - és így tovább, a politikai kommunikáció szabályai szerint.

Namármost Gyurcsány tud beszélni, a műsorvezető pedig még nem züllött a Hír Tv riporterének szintjére, így aztán még éppen élvezhető maradt a beszélgetés.
Viszont az adáshoz kapcsolódóan feltettek egy kérdést a nézőknek, mely így szólt: Melyik baloldali párt sorsa dől el május 25.-én?
Hát, ami azt illeti, egyiké sem, nem is tudom, hogy aki ezt a kérdést feltette, miből gondolta, hogy rossz kérdésre lehet jó választ adni?
Az Európai Parlament képviselői mandátumai belpolitikailag ma még súlytalanok, ha pedig belegondolunk abba, hogy kik képviselték ezidáig a pártokat Strasbourgban, akkor azt kell, mondjuk, hogy belpolitikailag nem sok vizet zavartak.

Ha csak Morvai Krisztinára gondolunk, már hálaimát is rebegünk, hisz négy évig nem itthon kelepelt, ellenben kicsit szégyenkezünk is, csakúgy, mint a későn érő Deutsch Tompika miatt.
A Demokratikus Koalíciónak pedig – hálistennek – nincsenek száműzni való vezetői, nem túl nagy baj, ha itthon marad mindegyikük, ha nem lesz egy EP képviselője sem a pártnak, hát sag schon, több is veszett Mohácsnál, nem ez az egyetlen kudarc, melyet a magyar baloldalnak fel kell dolgozni.
Legfeljebb Szanyi kapitányra kell hagyatkoznunk, oszt jónapot.

El kell menni természetesen választani, de az nem igaz, hogy ez a választás sorsdöntő lenne, ha mégoly fontos is, hogy milyen elveket képviselnek a magyar pártok képviselői az európai testületekben.
Hogy aztán a választás után lesz helyzetértékelés, az nem kétséges, de hogy az önkormányzati választásokra való komoly felkészülés felvezetéseként a DK világgá küldje Gyurcsányt, az nem reális elképzelés.
Gyurcsány ugyanis népszerű, minden ellenkező híresztelés dacára.

 

Pártja tagjai és szimpatizánsai körében menesztése elképzelhetetlen, és lássuk be, értelmetlen is lenne, hiszen a mai pártpolitikai közegben nincs párt, amelyiket ne egy személyiség fémjelezne, a Fideszt Orbán, az MSZP-t ma még Mesterházy, az Együtt-PM-et Bajnai meg Karácsony, a DK-t Gyurcsány, a Jobbikot meg Szálasi…

Mindenesetre ez nálunk történelmileg így alakult, ehhez kell alkalmazkodnunk, mert ha demokratikus utópiákban gondolkodunk, akkor csak beverjük az orrunk, mikor pofára esünk.
Nálunk hiányzik néhányszáz év a fejlődésből, a szerves fejlődést meg amúgy sem szeretjük.
Az angol pázsitot háromszáz éven át locsolják és nyírják, a magyar pázsit kezelése ennél speciálisabb, a talajt harmincévente mélyszántják, majd különféle libacsapatok tisztelik meg jelenlétükkel.

Úgyhogy, ha egy pártnak akad egy népszerű vezetője, akkor arra úgy kell vigyázni, mint a hímes tojásra, mert helyette nemigen lehet találni másikat, még ha az önjelöltek tolonganak is a pályán.
Az kétségtelen, hogy az önkormányzati választások után komoly helyzetelemzésbe kell kezdeni és ennek keretében tisztújítást is kell tartami a pártokban, de ennek ma még nincs itt az ideje, hiába is türelmetlenkedik a Vezér.
Akit persze megértünk, hiszen Gyurcsány hideg leheletét ott érzi a tarkóján, és bár Orbán beteg, de nem ostoba, a zsigereiben érzi, hogy ki lehet veszélyes rá.

Mindenesetre a beszélgetésben meg szerették volna bemutatni, hogy a nép azt gondolja, hogy az EP választás során a DK és Bajnai pártjának sorsa dőlhet el, míg az MSZP helyzete szilárd.
Nem túl jól sikerült az akció, a grafikáért felelős munkatárs nem töltötte fel időben a koncepciót, így az előadás fényét beárnyékolta, hogy a kívánatos statisztikát csak jókora időveszteséggel lehetett prezentálni.
Ha valaki beszél a Vezér kommunikációs stábjából valakivel, akkor azért azt elmondhatja, hogy a baloldali választót ma jobban aggasztja a szocialisták jövője, mint a pártszövetség többi tagjáé, ugyanis egyre többen érzik úgy, hogy az MSZP döntései nem a Jókai, hanem a Nándorfehérvári teremben születnek.

De ez a kérdés nem Gyurcsány problémája, ezen törje a fejét az MSZP tagsága, a választóik meg majd megmondják, tetszik-e nekik a válasz.
A problémákat meg kell oldani, de csak szépen, sorban, ahogy a vén tevecsődör javasolta – időnk sajnos van rá…