2014-01-21 19:11:43

Akkor most szoborni vagy sem…

Hetek óta áll a bál és vele a testszőrzet sokunk hátán a budapesti Szabadság térre felállítani tervezett, a német megszállásnak méltó megemlékezést biztosítani kívánó emlékmű körül.

A kormány által is bátorított, meglehetősen szélsőjobboldali, az amúgy szégyenletes magyar történelem sötét foltjainak kifehérítésére irányuló tervszerű és módszeres törekvések újabb eleme verte és veri ki a józan ész által vezérelteknél a biztosítékokat és dobta-dobja le joggal az ékszíjakat mindazoknál, aki még mindig tudnak és akarnak disztingváltan gondolkozni.

Őszintén szólva, követve az elmúlt napok tárgybani híradásait, a politikai szájkaratékat, úgy tűnik, jelen pillanatban mi állunk vesztésre. Azok, akik nem kérünk egy ilyen emlékműből. Egyáltalán nem, de ezen a bizonyos téren meg biztosan nem.

Mégis, úgy gondolom, még nincs minden veszve. És ezt nem egy, magát a macska szájában találó rágcsáló kötelező optimizmusa mondatja velem, hanem a történelmi és politikai realitásokon nyugvó tapasztalat.

Nevezetesen: a Szabadság téren áll egy Szovjet Hősi Emlékmű a II. Világháborúban, de többek között hazánkban is elesett katonák emlékére. Nos, ezt elbontani biztos nem fogják és ennek nem is lehetne semmi realitása. Oroszország aligha engedhetné. Amint ahhoz sem fog - nézetem szerint – kedvezően hozzáállni, hogy tőszomszédságában egy náci emlékhelyet alakítsanak ki.

A szovjet emlékmű eltávolítása a rendszerváltásunk óta többször is a politikai jobboldal látókörébe került, ám mindannyiszor feladni kényszerültek torz és becstelen terveiket. Az oroszok nem hagyták és vélhetően most sem hagyják szó nélkül. Annak ellenére sem, hogy tudjuk: Oroszország ma már egy megváltozott hatalom, új berendezkedéssel, társadalmi-gazdasági jelennel. De hatalom, amelyik odafigyel arra, hogy a „birodalmi múlt” dicső fejezeteinek emlékét ne próbálják meg kétségbe vonni, vagy akár csak relativizálni.

Gondolom, most is szóvá fogják tenni. És az sem kétséges, hogy a putyini szavak a mai magyar kormánynál, az újsütetű barátnál is meglehetős súllyal esnek majd latba. Hogy ne mondjuk, akár döntő súllyal is.

És akkor szót kell ejteni egy másik, igaz, az ügyben csak áttételesen vagy szimbolikusan érintett hatalomról. Nagyhatalomról. Vélhető, hogy az USA Magyarországra akkreditált újabb nagykövete is kifejti majd kormánya ellenérzését a témában, és nem kívánja hivatali ablakából nap nap után a tervezett förmedvényt nézegetni. Jóllehet a magyar-amerikai kapcsolatok láttak már szebb napokat, azonban egy washingtoni nem-tetszést kifejező üzenet ugyancsak nem lesz figyelmen kívül hagyható.

Tudjuk, hogy sem az orosz, sem az amerikai üzenetek nem a nyilvánosságon keresztül kerülnek a magyar kormányfő fülébe, azok bizalmas csatornákon, ám nagyon is konkrétan fogalmazódnak meg. Az ilyen üzenetekre, többnyire, választ sem várnak. Csak a döntést fogják értékelni.

A döntéshozó pedig, általában, szokott érteni a szóból!

- rigi -