2013-07-22 14:56:01

A magyar polgárok szíve csordultig telhet hálával, szeretettel és büszkeséggel, hiszen ismét bebizonyosodott, milyen fontosak vagyunk kormányuk számára. Jó miniszterelnökünk úgy figyel ránk, mint anya a hülye gyerekére. És körülbelül ennyit is néz ki belőlünk.

Már az módfelett visszatetsző, hogy a vezetésnek ilyen szinten kell csapkodnia a saját vállát, hogy „ez igen, fasza gyerekek vagyunk mi, megcsináltuk!” Most éppen a túlzottdeficit-eljárás kapcsán, hiszen ezért született meg az újabb orbáni levél, de ha jól megfigyeljük, gyakorlatilag minden eseményt, ami merő véletlenségből nem fenyeget pusztulással és katasztrófával, olyan ovációval ünnepelnek, mint amikor az ifjú szülők első gyermeke véletlenül beletalál a kanállal a szájába. Ebben pedig az a cifra, hogy ekkora melldöngetést az szokott csapni, akinek egyébként kilónyi vaj van a fején, de végre véletlenül valami jót csinált, és reménykedik benne, hogy a többi trutyit ettől majd nem veszik észre.  Munkahelyeken is megfigyelhetőek az ilyenek, közös jellemzőjük, hogy a kollégáik inkább dolgoznak helyettük, csak el ne csesszék az egészet. Aztán mikor már nagyon kilóg a lóláb, és raportra kell menni a főnökhöz, akkor váratlanul tesznek egy kis erőfeszítést, de ennek akkora feneket kerítenek, mintha évek óta ők vinnék a céget a vállukon.

Na, ebben a cipőben jár a kedves vezető is.

Sikerült kikerülnünk a túlzottdeficit-eljárás alól, hurrá, hurrá. Most ne mélyedjünk el abban, hogy ez eget rengető siker-e, vagy csak egy év végi kegyelemkettes az Európai Bizottság ajánlása, amit a döntéshez mellékelt, mindenesetre úgy hangzik, mint a jóindulatú tanár figyelmeztetése az átengedett diákhoz: „de szedd össze magad fiam, mert ez jövőre nagyon kevés lesz!”, ne firtassuk azt se, milyen szörnyű árat fizettünk ezért mindannyian. A lényeg, hogy a Fidesz ebben is csupán könnyen sulykolható propagandaanyagot lát, amit érdemes minél pürésebbre rágni, és utána intravénásan bejuttatni a honpolgárok szervezetébe, ahol kicsi vitaminbombákká átalakulva leküzdhetik az „elégvoltafideszből” vírust.

Szegény kormány vízzel főz, megpróbálták hát jól felfújni a hírt, és minél nagyobb durranásként tálalni. Csak – szokás szerint – kicsit átestek az önfényezés azon dimenziójába, ami már több mint undorító. Merthogy az nem volt elég, hogy a mindenki számára elérhető köz- és kereskedelmi média minden hullámhosszon ezt sugározta, hogy nem csak a nyugdíjasok suttogták a csirkésnél farhátshopping közben, hanem már a hátulgombolósok az óvodai homokozóban is erről gagyarásztak, hogy minden hír- és közösségi portál lehozta, és erről szóltak a postok és kommentek – teljesen mindegy milyen felhanggal, a lényeg, hogy beszéljenek róla – a kormánynak ismétlem ez mind nem volt elég.

Mit lehetne még tenni?- hangozhatott el a kérdés egy hajnalig tartó brénsztormingon. Csináljunk időkapszulát és ássuk el, hogy majd 50 év múlva is láthassák, hogy milyen nagyszerűek voltunk? Esetleg emeljünk egy lovasszobrot, amin a túlzottdeficit-eljárás menekülése látható? Tetováltassuk egységesen a hátunkra a hírt, és utána csináljunk belőle plakátkampányt? – folytatódott az ötletbörze, de nem találták meg az igazit.

Aztán kipattant valakinek a fejéből: Srácok, írjunk levelet!

És megírták. És elküldték. Elsőbbségivel. Hogy minél hamarabb kézbe foghassuk ezt a remekbe szabott tettet, hogy a szívünk már egy nappal hamarabb csordultig telhessen a hálával szeretett kormányunk iránt, ami annyira becsüli népét, hogy késlekedés nélkül szeretné tájékoztatni őt a legújabb fejleményekről. Az persze semmit nem jelent, hogy aki nem akarta, már az is tudta, ugyanis, bár egyes források szerint a miniszterelnök technikai analfabéta, de a legtöbben azért nézünk TV-t, hallgatunk rádiót, használjuk a netet, és aki mindebből a szórásból kimarad, annak is a kezébe akad  egy-egy ingyenes újság olykor.

De legalább megpróbálták. Ha már a fényposta bedöglött, akkor marad a hagyományos, de minimum elsőbbségivel! De Főnök, az egy kicsit többe kerül… És? Nem te fizeted, de ha sokáig okoskodsz, a bélyeget tuti neked kell felnyalnod. Ellenjavaslat van? Nincs? Köszönöm!

Így hát elindultak a levelek elsőbbségivel. A hagyományos és az elsőbbségi kézbesítés közötti különbség mintegy 90 millió forint. Bizonyos számítások szerint a miniszterelnök eddig összesen 3,4 milliárd forintot hagyott a postán, ez a 90 millió így már tényleg nem oszt, nem szoroz. Nekik. De azt ugye senki nem gondolja, hogy a fiúk a fröccspénzből dobták össze a költségeket? Aki még mindig hisz a mesékben, azt felvilágosítanám, hogy a mi adónkból leveleznek velünk. Ugye te is szeretsz a saját pénzeden ajándékot kapni? Én mondjuk inkább eldönteném magam, hogy mire költöm, köszi.

Annak a 90 milliónak elég sok helye lett volna, azt hiszem ebben mindannyian egyetérthetünk. Jó, nem mondom, az egész elherdált bélyegpénzt költhették volna másra (lehetőleg nem stadionra, a fantázia ugyanis eddig terjed, vagy levél, vagy foci). De mondjuk rendben, marad a gyerek, ha játszik alapon, küldjenek levelet, ha már egyszer ez a szenvedélyük. De akkor nem lehetne kompromisszumos alapon abban kiegyezni, hogy majd ideér az a levél valamikor? Tessék elhinni, már régen tudtuk amúgy is, hiszen az örömhír a szelek szárnyán terjed!

Egyébként pedig van egy hasonlóan korszakalkotó, ám munkahelyteremtő ötletem. Vegyenek fel kisbírókat. Anyám mesélte, hogy gyerekkorában még a faluban kidobolták állambácsi legfrissebb agymenéseit és a helyi aktualitásokat. Ez egyrészt eseményszámba ment, másrészt közösségteremtő szerepe volt, harmadrészt meg valakinek munkát is adott.

 És akkor meglenne az a jó érzésem, hogy a pénzem legalább részben értelmes célokra megy el.