Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Márk napja van.

Szilárd hittel

2014-04-15 08:13:07


Múlt héten abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem egy találkozón, melyet egy nagy hagyományokkal rendelkező facebook-csoport, a Baloldali Értékvédők Klubja szervezett.

Nem első alkalommal voltam náluk, nagy tisztelője vagyok a csoport alapítójának, aki ugyan mára már belefáradt kissé örökké szétszaladó nyájának egybeterelésébe – Krisztusnak sem lehetett könnyű dolga, Mózesről meg már szó se essen – és lemondott a vezetésről.
Ezen mindenki csak mosolyog és bólogat, - persze Szilárd, mondjál csak le, úgysem tudod megállni – és igazuk van, Szilárd a háttérben izgul, buzdít és szervezkedik, a természete egy pitbull és egy sokat tapasztalt vén öszvér természetének keveréke, ha ő valakit meghív, akkor az meg van hívva.

A mostani találkozó koncepciója az volt, hogy beszéljük ki a választások tapasztalatait, értékeljük az eredményt, ha nyerünk – és ezt mindenki szinte biztosra vette – akkor ünnepeljünk, ha veszítünk, hát nyalogassuk együtt a sebeinket.
Mégiscsak jobban járunk, mint a jobboldaliak, akik nem csak választások alkalmából, hanem két választás között folyamatosan nyalogathatnak, a tetejébe nincs is ehhez alternatív célpontjuk, egy a tábor, egy a zászló, egy a segg, de az legalább nagy.


A társaság tagsága Gyurcsány híve, arra nem nagyon kell számítani, hogy a langaléta pártvezér ebben a körben vad támadásoknak lenne kitéve, sőt, van egy kis tömjénfüst és mirha is a levegőben, de utóbbi kimondottan hasznos, hiszen késlelteti az öregedést, mely tulajdonság jelen esetben azért kissé megkésettnek tűnik…
Késtem, és mire odaértem, a résztvevők már éppen túlestek a vendég megfélemlítésének szép helyi szertartásán.
Szegény jó Bősz Anett megtörten üldögélt, mert mint bűnbakra (bűnjerkére) rátolták Fodor Gábor összes vélt és valós bűnét, az ellenállás legkisebb jelére támadásba vetette magát az aggbakfis-kommandó – esélye sem volt.

Azért a végén csak megvitattuk a liberalizmus időszerű kérdéseit, elemezgettük kicsit a Liberális Párt taglétszámát, célkitűzéseit, így aztán nem kellett beszélnünk fájó sebeinkről, a kudarcról, mely mély nyomokat hagyott lelkünkben.
Persze nem hiányoztunk mi a kórusból, beszélnek róla mások, megállás nélkül.
Sajnos a baloldali választó – de a politikus sem képes arra, hogy kudarcai elemzése során elsősorban a saját hibáit vizsgálja, jó magyar szokás szerint.
Természetesen keresnek saját hibánkon kívüli okokat – elcsalt választás, médiafölény, miegyéb – mert azzal szembenézni, hogy ellenfelünkre százezrekkel többen szavaztak, mint ránk, meglehetősen kínos.

Azt se nagyon feszegette senki, hogy ha mienk lett volna a médiafölény, akkor meg tudtuk volna-e tölteni tartalommal, vagy írhattunk volna szép harcos esszéket Tünci vörös melltartójáról, fekete csipkével?
De azt azért erősen érezte mindenki, aki egy sort is leírt, hogy ez magyarázatnak azért kevés, mint libamellnek a mammográfia, hát kerestek belső okot is, és aki keres, az talál is, ha szorgalmas.
Nem is kellett csalódnunk, ismét előbújt az illegalitásból értelmiségünk színe-java és meghozta a döntést: a vereség oka az összefogás volt.
Merthogy ha nem fogunk össze ezzel, akkor sokkal többet hozunk, ha nem fogunk össze a többetvisszel, akkor nincs kétharmad, és így tovább, rengeteg sületlen duma, a hülyeség parttalan áradása.

Egyik sem mondja azt, hogy kapjatok már a fejetekhez idióták, itt fél év múlva önkormányzati választások lesznek, ha nem akarjátok végképp nullára játszani magatokat, akkor az együttműködést és az egymással szembeni bizalmat fenn kell tartani.
Nem lesz könnyű azzal együttműködni, akinek az anyjáról a minap azt hirdettük, hogy hernyótalpas, a lányáról, hogy a kocsisoron SIHI a neve, ő maga pedig lelopta a Szent Jobbról a jegygyűrűt.

Csak mennek előre, mint a tank és ütnek-vágnak, mint a bolondóra, felhasználva minden létező fórumot, és még az sem zavarja őket, hogy a jobboldal a hasát fogja a röhögéstől – igaza is van.
Jószerivel csak Szilárd tart ki töretlenül, de hát ő nem politikus, nem is nagyon fér bele a politikusok belterjes világába, hiszen ő csak egy elkötelezett ember, akinek több az élettapasztalata és a természetes bölcsessége, mint bármelyik aktuálisan divatos politikai szélkakasnak.
Ő tudja, hogy a politika is olyan, mint az ulti, van olyan, hogy rossz a lapjárás, a piros ász mindig másnál van, de azt is tudja, hogy ez nem tart a végtelenségig, egyszer minden lapjárás megfordul.

A baj az, hogy a baloldal hagyta, hogy az olyan fogalmak, mint barátság, szolidaritás, empátia, együttérzés kikopjanak a társadalmi szótárból, hogy hagyott felnövekedni egy-két nemzedéket, akiknek semmit nem mond a „demokrácia” kifejezés.
Hagyta a népet olyanná nevelni, mint a malacokat, akik a vályú előtt egymást tiporva tülekednek, verekednek a falatnyi moslékért.
Most meg csodálkoznak, ha senki nem háborodik fel azon, hogy a politikai osztály ugyanazt csinálja nagyban, amit ők kicsiben.

Jól kell járni – mindenáron!
Ez a vezérelv, erre szocializálódnak a fiatalok, akik egyébként majd egy unalmas pillanatukban miszlikbe szaggatják azokat, akik ma még – jobb és baloldalon egyaránt - azt hiszik, hogy nem fogja őket a golyó.
Ez az ország egyébként sem arról híres, hogy Guiness-rekordot akar dönteni tortasütésben, itt az egyre kisebb torta fölött torzsalkodik mindenki.
Mire rájönnek, hogy rosszat tesznek, talán már nem is lesz torta.
Bár tévednék…

:O)))


Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A rövid válasz: igen! Nemcsak, hogy bátran kombinálhatod ezt a két szuper összetevőt, de bátorítunk is rá, ugy...
Bővebben >>