Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Hedvig napja van.

Szokom a blogom

2013-08-20 14:23:09


Munka után édes a pihenés, de hogy pihenés után édes lenne a munka, ezt még nem hallottam sehol sem.

 

Persze ettől még előfordulhat, hogy létezik ilyen jelenség, hiszen elméletileg még az sem kizárt, hogy igaz például a volt SZDSZ-es Horn Gábor állítása, mely szerint Vezérünket cselekedeteiben nem a pénz, hanem egy elvont állameszmény motiválja.


Ha Gyurcsánnyal szemben lett volna ennyire jóindulatú, máig áll a koalíció…


Mindenesetre a kecskének, melyet két forintért Dorozsmáig abuzált a Lánglelkű, más erről a véleménye.


Szóval szabadságoltam magam, mert kissé beleuntam a magyar belpolitika rémségeibe, az egyre gátlástalanabb megnyilatkozásokba, a tehetetlenkedésekbe, a kisszerű hatalmi harcokba – megcsömörlöttem kissé attól, amit ma magyar közéletnek nevezünk. Persze attól, hogy nem írtam, az olvasást meg Kálmán Olga és vendégei viszonylag rendszeres megtekintését nem hagytam abba, így aztán a mérgelődéstől sem sikerült megszabadulnom, nem is szólva arról, hogy ismét eltöprengtem azon, hogy rendjén van-e, hogy a riporter kérdései lényegesen értelmesebbek, mint az azokra adott politikusi válaszok.


Aki rendszeresen foglalkozik belpolitikával és nem idegen tőle a puzzle, mint elmetorna, az persze akár halálra is röhögheti magát a belpolitikai történéseken, nagy kár, hogy a mi bürkénkre vicceskednek a parlamenti celebek.


Hát nem a világ röheje, ahogy alakul a Királyi Esküvő? Először ráztuk kicsit a rongyot, meg mutogattuk, mekkora nagy emberek is vagyunk mi, több testőr vigyáz ránk, mint Obamára, pedig ő lényegesen feketébb, mint mi, de aztán kiderült, a nép nincs ettől elájulva. Így aztán megkezdődött a lakodalmi pávatánc, nem is annyi testőr, nincs is testőr, a felszolgáló pedig csak a vicc kedvéért rendelkezik rendfokozattal, mint ahogy a pszichopata örömapa is csak az örökké éber ellenség megtévesztése érdekében húzza majd a Pacsirtát a banda előtt, miközben kissé idegesen rágja a gyantát…


Vagy nem lehet igen jókat derülni Gyurcsány két éves „új” pártján, a plakátokon? Aztán amit a „két nagy párt” művel az egyeztetéseken, nem jópofa bohózat? Az egyik „nagy párt” mögött a haverok, meg a rokonok állnak, a másik, amelyik mögött meg valóban állnak választók is, úgy illegeti magát a rosszmodorú kérőnek, mint Julcsa a szalmakazalnál a Józsinak…


Ki legyen a góré, ez itt a kérdés?


És, ha meg is tudnak egyezni, akárki is komolyan elhiheti, hogy a vesztes fél hívei nem érzik majd vesztesnek magukat, és a szent célt – a minizsarnok elkergetését – nem írja majd felül a szent bosszú a nyertesen? Ebben az országban, ahol kétszáz forintért is öltek már embert?


Vagy nem édes történet Csányi és Lázár nyilvános idétlenkedése? A táskacipelő-mentalitású Lázár parancs nélkül egy ceruzát se merne áthelyezni íróasztala egyik végéről a másikra, Csányi meg ezt pontosan tudja, és Lázárt telefonnak használja, melyen az elpofátlanodott Vezérrel beszélget…


Az is vicces, hogy még mindig mindenért Gyurcsány a hibás, Bajnai csak addig lesz vele együtt hibáztatva, míg lehetséges miniszterelnök-jelöltként tartják nyilván, utána békén hagyják, hiszen a dolgát, melyet ráosztottak, elvégezte. Jönnek a választások, nekünk csak ilyen röhigcsélések jutnak, a Vezér meg az utolsó pillanatig lop, mint a gép, tömi püffedtre vazallusait, gazdagodik a Család.


És szegényedik az ország, lassan már a víz is luxuscikknek számít, de szinte mindenki olyan hihetetlen nyugalommal nézi a borzalmas folyamatokat, mintha lenne akárcsak halvány remény is arra, hogy megússzuk ezt a helyzetet.



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Nem indul újra a Fidesz alelnöki posztjáért Novák Katalin – írja az ATV honlapja. A családügyi miniszter egy k...
Bővebben >>