2013-11-05 11:07:53

Ez az ország egyre hülyébb, sajnos. Persze fejtől büdösödik a láb, és ha a kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese ennyire – khm… - szóval szellemi kihívásokkal küzdő, akkor elképzelhető egyrészt, hogy milyen lehet a főnöke, másrészt meg, hogy milyen ostoba beosztottakkal veszi körül magát, hogy mégis mutasson valahogy két árvalányhaj-csokor között, lóháton a nemzeti vitrinben.

De joggal büszke, merthogy a világon elsőként született olyan tankönyv, ami a nemzetpolitikáról szól. A kötetet, amelynek összefoglalója a közigazgatási alapvizsga része, elsősorban a közigazgatásban dolgozóknak szánják, de a külhoni magyarságnak is ajánlják, mivel ezáltal pontosan tudni fogják, a magyar közigazgatásban milyen szerepe van ennek a területnek, és milyen elvárásokat támaszthatnak a mindenkori kormánnyal szemben.

Ha valaki azt hiszi, hogy ennyivel beéri a jelenleg regnáló kurzus, hát igennagyon téved, merthogy a közigazgatásban dolgozóknak amellett, hogy valószínűleg térdet kell hajtaniuk, ha elmennek előtte, vizsgát is kell tenniük a könyv feltehetőleg roppant értékes tartalmából. Merthogy ebben a könyvben benne van mindaz, ami magyarrá teszi a magyart, nemzetté a nemzetet, emellett a lovaskeresztény szerint a korszakos mű az autonómia kérdését is részletesen tárgyalja, végighalad a szomszédos országok történelmén, körképet ad a Kárpát-medence viszonyairól.

Kulcsfontosságúnak nevezte a kormányfő-helyettes az állampolgárságról szóló fejezetet is, ami érthető is, hiszen a szép jövő a felelősséget nem vállaló, de a hon dolgába lelkesen beledumáló, zászlólengető és a nagyvilág ismeretében úgy száz évvel elmaradott külhoni magyarok szavazataira van felépítve... Hiába, képesek vagyunk mi értéket létrehozni, olyan értéket, melyet mindenki meg fog becsülni, elsősorban és leginkább Funar és követői.

Számukra a gondolkodásmód ismerős lesz, a tartalom pedig majd alkalmat ad néhány jó kis magyarverésre, elősegítve ezzel is a két nép közötti megbékélést és toleranciát, különös tekintettel az autonómiára, melynek kivívásában igen sokat fog segíteni, ha mi írjuk meg Románia történelmét.

Persze az ember elspekulál azon, hogy egy magyar közigazgatás számára írott könyvben miért kell a román, szerb, ukrán, szlovén, horvát, osztrák és szlovák közigazgatás alatt élő népekről tanulgatni, mindannak dacára, hogy minden ismeret hasznos valamilyen szinten. Az is elfogadható, hogy a könyv körképet ad a Kárpát-medence viszonyairól, habár talán jobb lenne, ha a magyar állam viszonyairól adna reális körképet és kórképet, beleértve az ország felének nyomorgását, de esetleg lehetne elemezni a százezernyi fűtetlen szobában éhező magyar gyerek viszonyait és iszonyait is.

De a legjobban az tetszik, hogy a köztisztviselőknek vizsgát kell tenniük nemzettudatból. Érdekelne, hogy például hogyan lehet ezen a vizsgán megbuknia annak, aki magyar anyanyelvű, Borsodborzasztón vagy Hevesrettenetesen született, apja-anyja magyar, életében még ki nem lépett az országból? Jó, jó, tudom én, az ilyen csak fapados magyar, az elsőosztályú magyarok a határon túl születtek, ők már talán nem is magyarok, hanem magyarabbak!

Talán meg lehetne fontolni egy egyéni képviselői indítványt, hogy a magyarabbak szavazatait kettes szorzóval súlyozva vegye figyelembe a választási rendszer, kapjanak rendszeres üzemanyag-hozzájárulást és – miután már választhatók is – a magyar kormány és parlament számára határozzunk meg kvótákat – mondjuk, határozzuk meg a nyolcvan százalékos kötelező magyarabb arányt.

Tulajdonképpen milyennek kellene lennie az ideális magyarnak? Ha férfi, akkor elsősorban is üljön lovon, de ha ettől idegenkedik, akkor legalább lopjon lovat is. Termete legyen daliás, alkatilag idézze Kövér László széles vállait, Orbán Viktor kockás hasát (de utáljuk a pocakos vezérlő tábornokokat, ugye…) lengedező nyelvét, ábrázata Semjén Zsolt értelmes arckifejezését. Egyik kezében vigye a Nyirő József hamvait tartalmazó aktatáskát másikban őseinek véres kardját, öltözzön párducos kacagányba, lábán feszüljön a sportszár, legyen a fején csótár, forgó, brillantin – szóval nézzen úgy ki, ahogy egy magyar úrnak ki kell néznie!

Hogy a régi viccet idézzem, Orbánt is szívesen elnézegetném – mentében…

Ha nő, akkor elég, ha Selmeczi Gabikára hasonlít, ha idősebb, akkor Wittner Mária, a Magyar Anya legyen az etalon. Miért van az, hogy régebben valahogy nem kellett magyarságra oktatni a magyarságot? Csak úgy egyszerűen magyar lett, oszt jónapot! Merthogy ugyan az elnyomatás rettenetes évei alatt százszámra születtek alkotások, melyek a haza szeretetére neveltek, de hogy ebből tantárgyat csináljanak, olyan hülye ötlet régebben azért nem született.

Mi meg magyarok voltunk, ez nem is volt kérdéses, és ezen belül voltunk svábok, bunyevácok, cigányok vagy zsidók, és az, hogy magyarok vagyunk, az olyan természetes volt számunkra, mint a levegővétel. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet (merthogy ilyen is van, erre akad pénz…) igazgatója elmondta, hogy készül az angol nyelvű fordítás. Lehet, a szerzők arra számítanak, hogy angolul értelmesebben hangzik a szöveg, mint magyarul?

Talán film is készülhetne róla, de szívhezszóló is lenne!

Mikor Semjén nyeregbe veti magát és a székely himnuszt fütyörészve elüget a bánatos naplementébe – szem nem maradna szárazon…

:O)))