Az ugye, nem kérdés, hogy Tóth József, Gajda Péter és Szabados Ákos MSZP-s regnáló polgármesterek kielégítik a társadalmi apaképet? (Trippon Norbert nem esik ez alá, ill. nem is nyert.)
Ezzel szemben fentiek nem mondhatók el Farkas Ferencről, Élő Norbertről és Horváth Gyuláról, a DK polgármesterjelöltjeiről. (Hajdu nyert, az más kérdés, hogy Tóbiás és Kunhalmi is az MSZP győzelmébe számolta őt, apró manipulációval, miszerint régi szocialista barát -- vagy valami hasonló.)
A társadalmi apakomplexus Freud által körülírt fogalom, és azt állítja, hogy az ember alapvetően ösztönös, de a fejlett társadalmakban ez az egyén pusztulásához vezet, ezért az emberi természet kollektív hárítása a kultúra (állam, vallás, tudomány, művészet) célja, mert ezen keresztül az ösztönt a biztonságra cseréli az ember. A neurózis a társadalmi elvárásokra adott válasz. A kultúrát pszichés ambivalencia jellemzi, ezért úgy alakítja a társadalmat, hogy a neurotikusok visszavonulnak, ugyanakkor a kultúra egységbe kovácsolja a társadalomban maradt egyéneket. A politikai mozgalmak kinyílása diktatúrában, vagy ahhoz közeli elnyomó rendszerekben a konform alóli felszabadulás megtestesítői; a művészet - szublimáció eredményeként - a valósággal szembeni küzdés kifejeződése; a vallás pedig az illúziónk jövőbe vetítése.
Itt, a vallás pontján érkeztünk el a DK-s és az MSZP jelöltek eredményeiben keresendő válaszra Freud nyomán. A vallás: tanítás, információ, a múltból ered (apáink is hittek), és a legnagyobb hatással van (nagyobbal, mint a művészet, tudomány stb.). Az illúzió: a vágyból eredeztethető, a valóságot ignoráló, nem feltétlenül hamis, de ritkán "igaz" (=valós) elképzelés.
A kulcsmotívum a tehetetlenség fogalma. Mert milyen az ember, ha elnyomják (pl. elnyomó rendszerben él)? A tehetetlenséget úgy oldja, hogy hitet (saját) alakít ki egyéni és kollektív gyerekkori élményeire alapítva, a mindenható apára, aminek a későbbiekben a helyettesítője a másik mindenható, megcáfolhatatlan, segítő, védelmező. Így tudja ugyanis ösztöneit elfojtani, amire szükség van, hogy ne pusztuljon el egy modern társadalomban. Magyarán az ösztöntagadás egy alternatíva, amely - Freud szerint (New introductory lectures on psycho-analysis, 1933: 198) - Marx óta a vallás helyett az ideológiákban és mozgalmakban (ma úgy mondanánk, politika) keresendőek, mintegy "valláspótlékként".
Ha pedig a vallás oldja a tehetetlenséget, és a mai kor vallása a politika, akkor elég egyszerű választ kapunk arra, hogy azok a polgármesterjelöltek, akik be vannak ágyazva kerületükbe, és így megvédenek a diktátortól, elnyomástól, segítenek és védnek, azaz megtestesítik illúziónkat, és így csökkentik a szorongásainkat (oldják a tehetetlenséget), azok nyertek, szemben azokkal, akik jelene - a választópolgár aspektusából - nem a múltban gyökerezik.
