2013-12-13 09:38:53

Itt az év vége, mindenféle rendezvényekkel dúsítva, jó ilyen helyekre járni, mert a szegény tájékozatlan blogger az ilyen helyeken életet szagolhat, meg találkozhat a legdivatosabb eszmékkel, melyek ismeretében a tanulságok levonása után élete egyszerű és nagyszerű lesz.

A mai délután termés is dús volt és tanulságos - érdekes, hogy akik mondták, láthatólag komolyan is gondolták. Az egyébként igen jól sikerült rendezvény egyik hozzászólója kifejtette, hogy Magyarországon ma nincs diktatúra, Orbán nem diktátor, nincsenek neonácik, ami itt van, az alapvetően a liberális demokrácia egy sajátosan magyar válfaja. Magamba süppedtem, hiszen a kritikát, hogy posztjaim terjedelmesek és feleslegesen lefetyelek, még be tudtam fogadni, de hogy idióta is lennék, hát ez azért nem esett jól, merthogy én a fenti állításoknak éppenhogy az ellenkezőjét gondolom.

Nevezetesen, hogy jelenleg Magyarországon már diktatúra van, Orbán diktátor és hogy neonácik masíroznak fel-alá az országban.

A diktatúra a wikipédia szerint olyan politikai rendszer, ahol az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. Nos, nálunk senki nem kérdezte meg a népet, hogy kívánja-e korlátlan egyszemélyi hatalommal felruházni a miniszterelnököt, akar-e olyan Alkotmányerejű törvényt, mely megváltoztatja az államhatalmi berendezkedést, mely elvonja a szabad politikai akaratnyilvánítás jogának egy részét az elkövetkező kormányoktól, akarja-e, hogy a végrehajtó hatalom rátelepedjen a többi hatalmi ágra, gyakorlatilag megszüntetve ezzel a hatalmi ágak valóságos szétválasztását.

A kis diktátor még annak az Alkotmánynak hatályon kívül helyezéséhez sem kérte a nép felhatalmazását, melynek védelmére, rendelkezéseinek betartására és betartatására felesküdött, ellenben minden hatalmi pozícióba személyes lekötelezettjeit ültette, kezdve az államelnökkel, folytatva a bíróságok vezetőjén át az Alkotmánybíróságig. Gyakorlatilag az egész média a kezében van, beleértve az elméletileg az ellenzékhez kötődő médiumokat is, most éppen a kereskedelmi médiumok (TV2, a Sanoma kiadó bulvár-újságai) vannak soron.
Az emberek megfélemlítettek, a társadalomnak az a fele, amelyiknek nincs állása, ki van szolgáltatva a hatalom kénye-kedvének, amelyik még állásban van, az meg retteg munkahelye elvesztésétől.

A rendvédelmi szerveket szétverték, nyakukba ültették a diktátor magántestőrségét.

Diktatúrához diktátor is kell, hálistennek azzal is el vagyunk látva, hiszen minden hatalom Orbán kezében összpontosul, a nevetségességig kis ügyekhez is az ő döntése szükséges, karikatúra-szobrának ledöntése ügyében a rendőrség nyomoz. Még nem derült fény arra, hogy ölt volna, de ez nem az ő dicsősége. A neonáci meg fajelméleti alapon álló vezérelvű társadalmat hirdet, ilyen csoportok pedig léteznek ma Magyarországon. Korunk zsidói a cigányok, de azért az antiszemitizmusra is van még igény, masíroznak a weimari köztársaság paramilitáris alakulataira hajzó gárdisták (SA), karlendítgetnek a lelátókon a futball-huligánok, a fegyveres erőszakszervezetek elit-alakulata a Vezér testőrsége, a TEK (SS-modell) – mind-mind a hitleri Németország mintájára működnek, és az ne tévesszen meg senkit, hogy a társaság egyik fele jelenleg a Jobbik irányítása alatt áll.

Egyetlen éjszaka, a magyar „hosszú kések éjszakája” kell csak, és megbízható vezetők irányítása alá kerül mindegyik.

Arra is fény derült ma, hogy már nem létezik jobb és baloldal, az ilyen felosztásnak nincs értelme, csak konkrét társadalmi problémák vannak.

Hát ez igaz, de ezekre lehet jobb és baloldali válaszokat adni, például a munkanélküliségre lehet úgy reagálni, hogy ez az egyén gondja, a gazdaság meg teremtsen munkahelyeket, meg lehet azt mondani, hogy a munkahelyteremtéshez az állam is hozzájárul. A lényeg a szociális érzékenység, a társadalmi mobilitás, a relatív esélyegyenlőség balról, az öngondoskodás, a hatékony állam, a konzervatív gazdaságpolitika jobbról. Ne keresse itt senki az orbáni állam ismérveit, mert Orbán állama maffiaállam, élősködő és fosztogató, neobolsevik beütéssel.

Kiderült az is, hogy nem kell az ellenfelekkel törődni, ha leköpnek, akkor le kell törölni és továbbmenni. Mit mondjak, az ilyen viselkedés kockázatos, mert először csak azt fogják megállapítani ellenfeleink, hogy ezeket le lehet köpni, később már kötelezővé is teszik híveiknek.

Az elv – ha megütnek, akkor tartsd oda a másik orcád is – nagyon szép, mindössze egy baj van, - ha egy neonácinak tartod oda, akkor az előkapja a hólapátot és olyat ver a képedre, hogy utána elmegy a kedved a politikailag korrekt viselkedéstől és feltámad benned a Lenin-fiú. Szerintem a megfelelő módszer a tükröztetés: ha veled normálisan viselkednek, viselkedj te is úgy, de ha megütnek, üss vissza keményen, majd legközelebb meggondolják a dolgot. Namármost a gond az, hogy ezeket a dolgokat vitathatatlanul demokrata emberektől lehetett hallani.

Talán néha érdemes lenne átgondolni a hirdetett elvek és a valóság közötti ellentéteket, a sem lenne baj, ha fel lehetne oldani őket.
Persze most vannak ennél fontosabb dolgok is, de nem lehet semmit a szőnyeg alá söpörni, szép sorjában mindent tisztába kell tenni.

No, majd a választások után…

:O))))