Tízmillió szarvasmarha 2014-01-29 08:07:14
Az azeri kormány tízezer magyar szarvasmarha megvásárlásához szükséges költségvetési forrást hagyott jóvá.
Ebből Szijjártó külügyi és külgazdasági államtitkár, a Száguldó Zseni mindjárt le is vonta azt a következtetést, hogy továbbra is a mezőgazdaság lehet a magyar-azeri gazdasági kapcsolatok zászlóshajója, jóllehet mindahányan arra számítottunk, hogy az erdőgazdasági kéziszerszámok alkalmazásának fejlesztési munkái kerülnek az együttműködés fókuszába, különös tekintettel az innovatív megoldásokra.
Tájékoztatása szerint megállapodás született a két ország közötti állategészségügyi együttműködésről is, mely azért tűnik roppant fontosnak, mert amennyiben a vadlibáknál is felmerül a keleti nyitás igénye, úgy Semjén fővadásznak még itt kell baltával agyonvernie minden egyes madarat, nehogy behurcolják a száj és körömfájást az azeri sztyeppékre, és a politikusainkkal is kellene valamit csinálni, tekintettel a szivacsos agysorvadás terjesztésének fenyegető veszélyére.
Mindenesetre a magyar külpolitikai sikerágazat jelentős eredményeként könyvelhető el ez az ügy, szépen példázva azt, hogyan válhat az eszme termelőerővé, hogyan sikerülhet egy nyéllel ellátott vasdarabnak összekovácsolni két nép örök és megbonthatatlan barátságát!
És még nincs vége, hiszen szeptembertől kétszáz fős ösztöndíj-keret nyílik meg azeri diákoknak magyar egyetemeken, mely hírre a magyarországi örmény kisebbség örömmámorban tört ki, ökörsütést hirdetett meg, melyre címszereplőnek meghívták az ötletgazdát.
Gondolom, nálunk lesz az unortodox azeri agysebész-képzés bölcsője...
Pályázatot írtak ki kollégiumi elhelyezésre is, ide olyan örmény diákok pályázhatnak, akiket megcsípett a cecelégy, és megtámadta őket az álomkór vírusa - nekik egy ilyen elhelyezés valóságos istenáldása lesz, soha el nem alszanak majd.
De kivesszük részünket az útépítésekből is, továbbá egy nagyteljesítményű informatikai központ létrehozásából is, - Budapesten már folynak a kísérletek Kubatov klónozására, így a hardvert is mi biztosíthatjuk egy, küllemében Selmeczi Gabikát idéző Kubatov II. Dolly adatgyüjtő gépezet átadásával.
Siker siker hátán, - ha ezt szegény Martonyi megélhette volna!
Már a külügyek irányítójaként, mert egyébként hálistennek ma is jó egészségnek örvend, és éppen korpás haja vakargatásával van elfoglalva, ami azért – lássuk be – nem túl időigényes, még ha minden hajszála külön nevet is kapott, a Föld országainak felét használva fel névadónak.
Közben a média szép lazán eleresztette a felcsúti repülőtér és az MVM offshore pénzszivattyújának ügyét, merthogy errefelé ez a divat.
Pedig érdekes lenne tudni, hogy mi a felcsúti repülőtér tulajdonjogi helyzete, ki fizette az aszfaltozást, kié a hangárocska, ki az üzemeltető, ha Bessenyei Péter a tulajdonos, akkor kitől vette a területet, ha nem ő, akkor kinek a nevére szól a hangár építési engedélye.
Hogy Bessenyei Péter esetleg használja a létesítményt, az nem mond semmit, hiszen éppen ez a strómanság leglényege: elfedni a valódi tulajdonost, van erre példa éppen elég.
Bessenyei repülni szeret, a technikai sportok pedig nem kis pénzeket igényelnek, egy szponzori szerződés kincseket érhet, ha ezt némi szívességgel kell ellentételezni, hát az a bolondnak is megéri.
Bessenyei egyébként Tököl felett szokott zajszennyezni, de ez keveseket zavar, mert aki felnéz az égre, az mind mosolyog – ott repül a mi bajnokunk, mégis jobb ezt hallgatni, mint a MIG 21-ek felszállását forszázzsal.
A képbe, mely erről a bagázsról kialakult az évek során, remekül beleillik ez a kis repülőterecske a Cessnával, melyről ma már nem esik szó, pedig az első verzió során még ez volt a mondás…
Aztán kiderült az is – máról-holnapra, - hogy az olcsó gáz offshore magáncégen keresztüli forgalmazása nem is olyan nagy baj, hiszen ismert a tulajdonosi háttér, hiszen egy Kajmán-szigeteken és egy Svájcban bejegyzett cég a tulajdonos, aki pedig ennél is többre kíváncsi, az hamar megöregszik.
Hogy tételesen törvénysértő az ügy?
Kicsinyes piszkálódás az egész, választási propaganda, gyűlölködés, szájtépés.
Inkább foglalkozzunk Gyurcsánnyal, javasolja Rogán, hiszen tudvalevőleg ez az egyetlen gondja ma Magyarországnak, a többi smafu, különben is rezsicsökkentünk, a többi meg Gábriel arkangyal dolga, nem igaz?
Én meg hallgatom a Klubrádióból, hogy hát akkor ez a repülőtér meg lett magyarázva, akkor ezt mostmár elfelejthetjük.
Halkan kérdem, amikor Mesterházyt azért nyektetik, mert egy tizenháromezres nagygyűlés valamelyik résztvevője esetleg bekiabálta, hogy Mészáros Lőrincnek kötelet, akkor nem lenne már végre időszerű igénybe venni egy profi kommunikációs szakértő szolgálatait?
Jelzem, Azerbajdzsánban kevesebbért is kötelet osztanak, de mindegy.
Mi még nem vagyunk Azerbajdzsán, csak félúton vagyunk arrafelé.
Talán érdemes lenne nem csak védekezni, de időnként támadni is – ha kell, egész pályán, agresszíven, egybehangoltan.
Ez nem jelenti azt, hogy gusztustalankodni kell, mint Orbán pirhanjája és a két csatolt ebihal teszi, de van ezeknek annyi a rovásán, hogy akár válogatni is lehetne, hogy melyik nap melyik történetet hegyezi ki a kommunikáció.
Szóval, aki nyerni akar, annak nem lehet szépelegni, meg egyik lábáról a másikra állva pironkodni.
Orbán a felcsúti libalegelőn szocializálódott, aki azt képzeli róla, hogy Grál-lovag, az jócskán téved, ez a sunyi suttyó csak az erőből ért.
Hát akkor azt kell mutatni neki is, meg bamba követőinek is, hacsak nem akarjuk, hogy a következő üzletkötés során Szijjártó tízmillió marhára kössön szerződést.
Az egyébként is csalás lenne, hiszen ugyanazt a dolgot nem illik kétszer eladni, minket meg már a főnöke eladott…
:O)))
|
