2013-05-23 10:07:40

Volt egy hagyományos-viseletes, idős roma néni, akire gyermekkoromból a mai napig emlékezem. Csendes, nyugodt, amolyan "Máriás"-lélek volt, sohasem ártott senkinek sem.

Sokszor bement a templomba; egyszer meglestük, s láttuk, hogy milyen áhítattal térdepelt Mária szobra előtt. Rég volt, talán már nem is él az az áldott idős asszony. Egyszer, később egy tanulságos beszélgetés részese voltam pár cigány emberrel. Nagyon megindított a hitük. Egy művelődési intézményben tevékenykedtem, ők pedig valamiféle rendezvény ügyében jöttek; segítettem. Amikor már készültek elbúcsúzni, úgy köszöntek, hogy "az Úr áldjon meg!" Megköszöntem, s kérdeztem: maguk hívők? Keresztet is viseltek. Tudják, hogy miért hordják? - kérdeztem. Igen volt a válasz, s elmesélték azt a legendát, mely szerint Krisztus keresztre feszítéséhez a szögeket cigányok kovácsolták, ezért ők is felelősek a haláláért, s azóta ezt nem felejtik, és amíg ők is élnek, ez ott lebeg a szemük előtt, igyekeznek jót tenni életükben, - igyekeznek jó emberek maradni. Mélyen elgondolkodtatott, meghatott őszinte mondandójuk. 

Mindezeket azért osztottam meg - a roma társadalmi-kulturális-hagyományőrző, figyelemfelhívó alkalmak közül jelentős Nemzetközi Roma Világnap után nem sokkal - mert az utóbbi időkben kicsiny hazánkban erősödött a mindennapokban megjelenő gyanakvás, intolerancia, diszkrimináció, s csökkent a kölcsönös megértés igénye roma honfitársainkkal szemben. 

A Nemzetközi Roma Világnap ünnepéről igen gyéren megjelenő hírek szóltak a hazai nyilvánosságban. Igaz, nem is lehetett nagyon ok az ünneplésre, hiszen a "változás" óta rendkívül visszás az esélyegyenlőségi- és romapolitika. Kétségtelenül a legnagyobb vesztes a tömegével mély szegénységben, kilátástalan helyzetben tengődő hazai roma társadalom. Sajnos, a hátrányok egyre fokozódnak és újratermelődnek. A hazai ellenzéki oldalnak fel kell hívnia a figyelmet e tekintetben, s a hatalmi-politika visszásságaira, mert valóban ellentmondásos az, hogy a Nemzeti Roma Stratégiával nem éppen összhangban történnek egyes dolgok. Szerencsére az MSZP, a DK, és az LMP politikusai is nyilatkoztak már erről, de úgy tűnik mind süket fülekre találnak kiáltásaik. Gondoljunk csak a tankötelezettségi korhatár leszállítására, a szegregáló programok elindítására, a szakképzések megkurtítására.

Olvastam, hogy az Alaptörvény módosítását követően, március végén a KIM egy olyan jogszabálytervezetet nyújtott be, amely újra lehetővé tenné a cigány gyerekek elkülönítését.
Milyen "felzárkóz(tat)ás" az ha már három, de legkésőbb hat esztendős kortól elkülönítik a legszegényebb vagy "sötétebb bőrszínű" gyermekeket a jobb módú, "többségi" gyermekektől? "Úgy biztosítjuk társadalmi befogadásukat, hogy előbb kitaszítjuk őket?" - tette fel a kérdést egy írásában az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány jogásza. 

Bizony, mindezek lehetetlenné teszik a társadalmi felemelkedést. És még nem is beszélve a jelenleg zajló gazdaságpolitikai intézkedésekről, valamint a semmit sem megoldó közmunkaprogramról. 

Az idei Nemzetközi Roma Világnapon az Amnesty International jelentést adott közre, illetve európai aláírásgyűjtésbe kezdett azért, hogy az Európai Bizottság határozottabban lépjen fel a romákat sújtó diszkriminációkkal szemben. Nem lehet szó nélkül elmenni ez mellett! Szörnyű volt az elmúlt nyáron látni-hallani a szélsőjobboldali "alakulatok" által a hazai romák elleni provokációk sorozatát. Többek közt Devecseren, Cegléden  félemlítettek meg roma családokat. Az Isten háza, a devecseri katolikus templom előtt tartották meg azt a szégyenteljes demonstrációt, majd azt a megfélemlítő utcai felvonulást amely közben a halálbüntetés visszaállítását harsogták a romákkal szemben. Szégyenteljes, hogy a magyar parlament egyik pártja politikájának szerves részéve tette a rasszizmust, a faji alapú gyűlölködést. 
Tavaly, Devecser után sokan hallgattak, egyértelmű kiállás roma honfitársaink mellett nem igen történt.

Emlékszem az egykori veszprémi polgármester, Debreczenyi János példás megnyilvánulására, amikor meggyilkolták a veszprémi kézilabda csapat román játékosát. A gyilkosság estéjén nagy tömeg gyűlt össze a veszprémi aréna előtt. Addigra már híre kelt, hogy az elkövetők egyike roma is lehet. Debreczenyi viszont a szörnyű pillanatban tétovázás nélkül határozottan mondott nemet a gyűlöletre. "Az elkövetők elsősorban magyarok, és csak utána tartoznak valamilyen nemzetiséghez."  A tömegben többen fújjoltak, fütyültek.  Izzott a feszültség akkor, és az egész országra nézve súlyos következményekkel járhatott volna, ha nem sikerül a helyzetet kezelni. De a volt fideszes városvezető ki mert állni. Sok ilyen jobboldali politikusra lenne szükség ma is...

Senki sem bélyegezheti meg a magyarországi cigányságot, semmi, egyetlen, még oly borzalmas bűncselekmény sem indokolhatja a cigányellenes hangulat további szítását, a magyarországi cigányság becstelen megbélyegzését!  

Ha van ma Magyarországon "nemzeti ügy", akkor a kirekesztés megszüntetése, a megbélyegzés megszüntetése, az újfasiszta ideológiákkal való határozott és egyértelmű szembefordulás, a roma honfitársaink számára való védelem olyan rendkívül fontos humanista, emberi cselekedet, ami nélkül nincs élhető haza! 

A magyar államfő roma világnapi közleményében a következő sorokat olvashattuk: "Sorsközösségünk kétségbevonhatatlan. Múltunk a jövőben is összeköt majd minket." A szegények, az elesettek szolgálója - akinél sok roma fiatal tanul, s étkezik, s több roma honfitársunk lelt és lel oltalomra - , Iványi Gábor lelkipásztor mondotta jó pár esztendeje a pesti Szent István-parkban tartott antirasszista tüntetésen:

"Magyarország közös hazánk, hisszük, nem rasszista, kirekesztő ország... Közös a sorsunk és a jogaink is azonosak. De a máért, a jelenért is közös felelősség terhel bennünket... Félelem és kirekesztés nélküli Magyarországot! Felelős, igaz vezetőket és méltóságukat megőrizni képes polgárokat!" Ehhez nincs mit hozzátenni ma sem! Úgy legyen, - s akkor talán az a "Máriás" lelkű, csendes, idős roma néni is "felülről" mosolyogni fog reánk...