2014-01-24 22:57:35

Kommunikációból elégtelen

Követem az esti TV-s híradásokat és úgy érzem, nem látok ki a fejemből. Ha pedig felfogom, amit közvetítenek, akkor meg nem értem. És így még rosszabb!

Azt látom, hogy nyílván az ellenzékhez még kikötői csomókkal sem köthető elemek óriás kivetítővel az MSZP Jókai utcai székházának homlokzatára sugároznak videó-képeket. Nem éppen a közelmúltban „vérben-mocsokban” született ellenzéki összefogás éltetésére.

Elképedtem. Vajon milyen üzenetet közvetítenek e digitális morzsák a nézők felé? Vagy azt, hogy mi (tudniillik kormánypártiak) még EZT IS megtehetjük, vagy azt a teszetosaságot, amit az ellenzék képvisel? Sajnálatomra, úgy tűnik, ezt is, azt is.

Normális körülmények között – egyáltalán nem az erőszak oldaláról nézve – ilyen kivetítést a saját székházam falára, ha én MSZP lennék, nem engednék. Bizonyára volnának olyan szimpatizánsaim, akik ezeket a „kivetítőket” hathatósan meggyőznék arról, hogy ők nem is akartak a falamra kivetíteni. Mindenki meggyőzhető! A „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” felfogás a mai Magyarországon nem annyira az erény, mint inkább a gyengeség jele. Tetszik ez, vagy sem.

Aztán azt nézem-olvasom, hogy Bajnai és háttere - bár a legfinomabban csomagolva, mégis markánsan érthetően - a sokpárti ellenzéki összefogást utólagosan kommunikálva a kényszerű áldozatként határozzák meg magukat. Akik nem tudnak a dologgal azonosulni, ám „nem igazán tehettünk mást” címszóval, a fékezett habzásnál is gyengébb vegyértékkel vesznek részt ebben a koalícióban.

Gyalupadjukon ki más, mint Gyurcsány Ferenc fekszik. Faragják, ahogy és ahol lehet. Ezzel, persze, sem saját helyzetüknek, sem az „Összefogásnak” nem használnak. A végletes sértődöttség szerepében tőlük aligha várható, hogy szavazók néhány százezrét mozgósítsák. Különösen, ha egy esetleges ellenzéki győzelem esetére már előre kilátásba helyezik a DK háttérbe nyomását.

Aztán az sem kerüli el a kommunikációs milyenekre trenírozott figyelmemet, hogy a jobboldali-kormánypárti média is változatlanul Gyurcsányt veszi célkeresztbe. Egyfelől, nyílván, az Orbánt eddig egyedül legyőzni képes patás ördögöt látják benne. Másfelől, úgy értékelik, nincs más olyan ellenzéki politikus figura, aki a saját oldaluk „összerántásának” céljait hathatósabban ösztönözhetné. Gyurcsány a politikai küzdelem alfája és ómegája, aki miatt a nemzeti együttműködőknek egyszerre kell dobbanniuk.

Az is kiolvasható, hogy az „Összefogás”- ban résztvevők által egyöntetűen (és vélhetően a soros MSZP-Kongresszuson is felesketett) elismert, közös miniszterelnök jelölt, Mesterházy Attilát a kormányoldal változatlanul - és egyelőre legalábbis - szándékosan nem ismeri el Orbán kihívójának. Magyarán, nem ellenfél.

És nem véletlenül. A közös (?) ellenzéki kampány hangjaként és arcaként aposztrofált Mesterházy változatlanul – mint eddig is – húzódozik nagy ívű, tömegeket megmozgató rendezvények, szónoklatok megtartásától csakúgy, mint a hétköznapi média-megjelenésektől. Látszik, ez nem az ő műfaja. Nem szereti a nyílt pódiumokat, ahogy a pódiumok sem állnak jól neki. Pedig így az elvárt eredmény minimum „véleményes”.

A nem koordinált, az eseményeket csak lekövető, az esetenként egymásnak ellentmondó és nemegyszer a sorokból „kibeszélő” ellenzéki kommunikáció a Fideszt segíti.

A gyenge, bátortalan, és valljuk be, szakmaiatlan technikák hosszú évek óta a mai ellenzék egyik leggyengébb láncszemei. Ahogy elnézem, ez nem javult. Sőt!

Ha megkeresnek, szívesen segítek!

- rigi -