Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Szabina napja van.

Zongoraverseny

2015-04-25 13:52:27


Szinte látom lelki szemeimmel, ahogy Matolcsy elővezeti a témát a Vezérnek…

 

- Führerem, van itt egy társaság, csodazongorát akarnak építeni!

A Peugeot már épített egyet, de ezek biztosítottak róla, hogy bármelyik zongoraversenyen győzni tudnánk ellene, ezen ugyanis mind a három pedál gázpedál lenne és a kanyarfekvése is sokkal jobb!

A Bogányi nevű versenyző garantálta, hogy a nevezési díj többszörösét hozhatja, persze csak megfelelő menedzseléssel!

A dizájnja tökéletes, és míg a Peugeot motorgyártója becsődölt, a mi fejlesztésünk első lehet a világban!

Ha azt is elmondhatnánk, hogy a világ első politikusa is támogatta az ügyet, nem állna meg előttünk senki.

- És hogyér aggyák majd darabját?

- A pilóta szerint kétszázezer euróból kihozható, de ha sorozatban gyártják, akkor olcsóbb is lehet.

Énekel az a zongora!

- Hát legyen, de a csurgalék is meglegyen ám rajta – el lehet azt adni kétszázötvenezer euróért is, főleg, ha mi leszünk a vevők is!

A zongora énekelhet, de ha a versenyződ is énekel, hát könnyen leeshet a létrája...

 

És lőn.

A zongora elkészült, a Vezér az avatás alkalmából egy ujjal elpötyögte rajta a szamárindulót, mentegetőzött, hogy az ő hangszere a nagybőgő, senki nem tud úgy beleugrani, mint ő - majd átadta a hangszert népgazdasági hasznosításra.

Most pedig eljött a szüret ideje, a Magyar Állam vett belőle tíz darabot, darabját háromszáztízezer euróért, bolondnak is megéri…

A zongora egyébként unortodox, két lábán olyan szilárdan áll, mint Rasi, karbon-kompozitból készült.

Ha vitorlát szerelnek rá, el lehet indulni vele a balatoni Kék Szalagon, Keszthelyen a kikötő előtt a mancsaft eljátssza a török indulót, majd visszafordul, átvenni a győztesnek járó díjat.

Hogy a zongorákat – sorozatgyártásban – százezer euróval drágábban vettük az áránál?

Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, ugye…

 

Ettől még persze a zongora lehet még kiváló, de nem tartok attól, hogy a Steinway kitűzi gyárára a gyászlobogót.

A muzsikusnép konzervatív, és hangzás ide-hangzás oda, hozzászokott a fa alkatrészek adta melegséghez, emellett – tisztesség ne essék, szólván – ez a hangszer randa is, meg csak két lába van.

És hát, akkor oda a vicc is – mi az, aminek egy lába van, és fekete?

- Hát egy féllábú néger!

- És ha két lába van, és fekete?

- Hát egy néger balesetmentesen!

- És ha három lába van és fekete?

- Hét egy féllábú, meg egy kétlábú fekete!

- Dehogy – ez egy zongora!

 

Szóval, lehajol a mi Vezérünk az elejtett apróért is, az embert már a hányinger kerülgeti gátlástalan lopásai láttán, de a pénz nagy úr és az őt körülvevő kleptokrácia abban a hitben tartja, hogy ez így tolerálható, a nép ostoba és nem veszi észre.

Pedig észreveszi és meg is jegyzi.

Egyszer pedig majd benyújtja a számlát, és nagyon kell örülnie, ha nem kell ebből az alkalomból Bogányi-zongorán Chopin közkedvelt dallamát játszani…

 

Ja!

Majd elfelejtettem,

És liba!


:O)))  



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
Lassan itt vannak a borongósabb napok, amikor jólesik bekuckózni egy forró teával és egy izgalmas könyvvel a l...
Bővebben >>