Van egy érdekes és aligha mellőzhető tanulsága ennek a G. Fodor ügynek, helyesebben a folytatásának: annak, hogy G. Fodor bibliai idézettel próbálta igazolni az igazolhatatlant: saját tahóságát, ostobaságát, tudatlanságát és felkészületlenségét. Gyakori jelenség a most hatalmon lévők részéről, hogy mondanak vagy tesznek valami elviselhetetlenül nagy disznóságot, ostobaságot, aljasságot, s mindezt egy-egy jól vagy rosszul (többnyire rosszul) idézett bibliai citátummal próbálják megkérdőjelezhetetlenné és vitathatatlanná tenni.

Úgy kezelik a Bibliát, mintha az egy idézetgyűjtemény volna, amelyből – jóllehet nem ismerik sem a szent nyelveket, sem a nyelvi, történeti, irodalmi, vallástörténeti, geográfiai, néprajzi, archeológiai stb., stb. kontextust, de még a pontos magyar fordítást sem – kedvükre kikapnak valamit, gondolván, így lesz tekintélye a saját sületlenségüknek, s mint az ócska falvédőszöveget tűzik ki, ahova csak kedvük kerekedik: sparhelt fölé, békemenet molinójára vagy pártkongresszusi transzparensnek, s adják szájába miniszterelnöknek, ilyen-olyan miniszternek, agrárfelelősnek, nemzeti tehénfejőnek, nemzeti taxisnak és a pártot Brüsszelben képviselő, leharcolt sörhasú, officiálisan alternatív agitpropos trágárkodónak. Szóval a hülyeség elhangzik, aztán a nyaki erek megfeszülnek, térdek roppanása hallik, nagyerős lélek elragadtatik, szem vérbenyihhan, s már jön is a bibliai idézet.

És akkor most közzétennék egy szöveget, amit egészen bizonyosan csak kevesen ismernek, de ami mindent elárul a világukról és gondolkodásukról, ráadásul Balog Zoltán konfessziójának köszönhetően látott napvilágot annak idején a textus, amelyet közvetlenül a 2002-es elbukott parlamenti választásokat követően írt le, mintegy maga bizonyítva be, hogy mire is kell nekik leginkább a Biblia, a hit fogalma és mivel azonos számukra a kereszténység:

“Egy személyes élményt szeretnék itt megosztani önökkel: 2002. április 21. egy komoly nap volt a magyarországi keresztény nemzeti polgári erők történetében. Én lelkész vagyok: egész nap a templomban voltam. Nem is akartam hazamenni, hogy ne foglalkozzak annak a napnak az üzenetével. Aznap veszítettük el ugyanis a választásokat. Hazafelé menet felhívtam telefonon az akkor még hivatalban lévő miniszterelnököt, és megkérdeztem, hogy hogyan készül az estére. Ő azt mondta, hogy készülget, írogat. Mondtam, hogy magam is leírtam néhány gondolatot a vereségre és néhányat a győzelemre, mire ő arra kért, hogy osszam meg vele a vereségre vonatkozó szavakat, mivel – mint fogalmazott -: »a győzelemmel magam is elbánok«. Felolvastam neki az általam írottakat, mire a miniszterelnök úr azt mondta, hogy »Ez politika. Ne ezeket mondd. Tőled valami mást várok.« Elkezdtük lapozgatni a Bibliát, és ilyen mondatokat találtunk: »Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de az Isten jóra kívánta azt fordítani.« »Akik az Úristent szeretik, azoknak minden javukra van.« – és így tovább. És akkor azt mondta, hogy »nem szeretnék elbújni az Úristen mögé. Úgy fogalmazom át ezeket a mondatokat, hogy azok is értsék, akik számára az Isten nem jelent semmit.« Így született meg ez a mondat: »Azoknak, akik hisznek a szeretet és az összefogás erejében, a baj is a javukra válik, az ellenségeik is útra segítik őket.«

De a történés értelméről is próbáltunk gondolkodni, és én azt az álláspontot képviseltem, hogy azt kellene mondani: minden dolognak, minden vereségnek megvan a mélyebb értelme. De ő azt mondta, hogy ez nem jó, mert az emberek most magasan vannak, és ha azt mondjuk, hogy »mélyebb értelme van«, akkor azt hiszik, hogy lefele kell menni. Mondtam, hogy akkor mondjuk azt, hogy minden dolognak megvan a magasabb értelme. Azóta többször hallhatták ezt a mondatot, és ehhez most azt szeretném hozzátenni, hogy a keresztény ember annyiban különbözik a nem keresztény embertől, hogy tudja: ez a két dolog összetartozik. A mélyebb értelem és a magasabb értelem – ugyanaz." (Áldás, népesség – Sorskérdés a Kárpát-medencében című konferencián (Félix-fürdő, 2004. október 1-2.) elhangzott “Igei útmutatás” részlete. Forrás: Polgári Magyarországért Alapítvány honlapja, http://www.szpma.hu/)

Persze nemcsak bibliai „analógiákkal” élnek, ugyanerre használják fel a történelmet (ezért jött létre a Veritas Intézet), erre használják fel az irodalmat (vesd össze Nyirő vagy Wass Albert kötelező tananyaggá tétele), erre akarták felhasználni a nyelvtudományt, ám a Nyelvstratégiai Intézet már nem jött be nekik.

Amúgy az igazi és megkérdőjelezhetetlen analógiát a gázszerelés, a világítástechnika, esetleg a stadionépítés és a kisvasút vonalvezetése témakörében találhatnák meg.

Gábor György

Vallásfilozófus

(kép: felvidek.ma; balogzoltan.fidesz.hu)