Szerkesztőségünk nemrég számolt be egy 60 éves rokkant férfi kálváriájáról, melyről az érintettnek a lánya értesített minket. Most a folytatásról kérte, hogy tájékoztassuk a közvéleményt. Nem csak az ővé, de a mi véleményünk is hasonló: Nem szabadna a több évtizednyi munka után megrokkant betegeket ártatlanul bűnösnek kikiáltani, kisemmizetté tenni, a törvények által.

A 60 éves férfi kálváriája azzal indult, hogy időben jelezte a hivatalok felé, még 2013 januárjában, hogy a kifutó rehabilitációs járadék-ellátása 2013 márciusig folyósítható, és mivel állapota súlyosbodott, így a mihamarabbi felülvizsgálatát kéri. A hatóság a válaszlevelében feltorlódott ügyhátralékra hivatkozással 2013 év július-augusztus hónapot jelölte meg a NRSZH új komplex minősítés elvégzéséhez.

Augusztus hónapban személyesen érdeklődött a panaszos, hogy mikor végzik el a felülvizsgálatát. Ekkor, közölték vele, hogy várnia kell még körülbelül novemberig. Ekkor, a hivatalos szervnél panasszal élt. Ennek hatására 2013 október hó közepén megtörtént a felülvizsgálat, és a határozat kézhezvétele is az ígért két héten belül megtörtént. Állapota szerint, a 4 szívinfarktus, egy agyvérzés, és számos súlyos kórképpel, rokkantsági ellátottá nyilvánították. Az érintett ellátásának a megnevezése a 2011. évi CXCI. (XII.29.) törvény szerint ebben az életkorban, egyébként is a rokkantellátás megnevezés lenne, ha nem lenne ennyire súlyos az állapota, akkor is. Azonban, a panaszos esetében a valóságban is, rokkantsági kórképekről van szó, életkortól függetlenül is.  

A régi típusú rehabilitációs járadéka a panaszosnak - a felbruttósított, volt rokkantsági nyugdíj utáni összegként járt - 124 ezer forint/hó volt. Az újabb felülvizsgálat előtt ez a típusú ellátási forma, kifutó ellátásként megszűnt, és az új rokkant-törvény ezekről a betegről „elfelejtett rendelkezni”. A 2011 december 31-i állapotnak megfelelő statisztikai létszám körülbelül 24 500 fő volt. Ők, hiába folyamatos betegek, csak „új belépőként bírálódik el az állapotuk a pénzellátásukat illetően”. Így történt meg az, hogy a panaszos beteg esetében a felénél is kevesebb összegűre csökkent a havi rendszeres, rokkantsági pénzellátása. Tehát, miközben kiderült, hogy a beteg súlyosabb állapotban van, mint a felülvizsgálat előtt, mert még az össz-szervezeti károsodás mértékének a % aránya is emelkedett az ő esetében, mégis fele annyi pénzellátást sem kapott folyamatosan 12 éve fennálló rokkantsága esetén. Ez, egy törvény általi törvénytelen büntetés, ami felháborító!

Ezzel a problémával a 60 éves rokkant férfi lánya ismét jelentkezett nálunk, és röviden elmesélte mekkora méltánytalanság történt a megrokkant édesapjával.

A panaszos a 12 éve fennálló és a folyamatosan, egyre rosszabbodó állapota ellenére, az új rokkant-törvény áldozata lett. Megbüntették őt, a 24 500 fő sorstársával együtt, pedig semmit sem követtek el. Annyi csupán a bűnük, hogy megrokkantak? Ez olyan érzéssel tölti el ezeket a betegeket, mintha olyasmi bűnnel ítélnek el őket a törvények által, melyeket ők sosem követtek el. Büntetik őket a lecsökkentett összegű pénzellátássokkal úgy, hogy a rokkantsági állapotuk a sokadik felülvizsgálatok után is, folyamatosan fennálló állapotokat tükröznek. Érthetetlen az, hogy miért is vették el az említett panaszostól az eredeti, rendszeres havi pénzellátását, egy élet munkája utáni megrokkantként. Az említett esetben a 60 éves rokkant férfi ellátását 124 ezer forint/hó összegű rendszeres havi rehabilitációs ellátásról, egy magasabb kategóriába kerülve, - rokkantellátásként is -, mindössze 55 800 forint/hó rendszeres pénzellátásra korlátozták a törvények által. Így, ezáltal, több mint felére csökkent az addigi pénzellátása miközben egyre betegebb lett a férfi. Ez, egyetlen törvény által sem lehetne ilyen módon felülírható, mert ez embertelen eljárásra és törvénykezésre vall.

Mindezek után, hiába keresi a jogorvoslati utat a panaszos, mert az új rokkant-törvény azt lehetetlenné teszi számára. A jogorvoslati úton elismerhetik számára, hogy valóban rokkanttá vált a rehabilitáltság helyett, de ez, a havi rendszeres pénzellátását nem befolyásolhatja a törvény szerint pozitívan. Az eredeti, a magasabb 124 ezer forint/hó pénzellátását nem kaphatja vissza a panaszos akkor sem, ha állapota azóta megromlott, az előző felülvizsgálatot követő időszakban!

Az sem világos a panaszos számára, ha folyamatosan fennálló, egyre romló állapotról van szó, akkor hogyan lehetséges az, hogy a 7/2012.II.14.-i új komplex minősítés 2012 július 1-től alkalmazott állapotminősítésnek megfelelően az ilyen betegek számára, akiket súlyosabb rokkantsági ellátott kategóriába soroltak, és csak a 2013-as évben vizsgáltak felül, azoknak a 2012 évi minimálbér után állapítják meg 2013 évi felülvizsgálatkor is a pénzellátásukat. Akiket majd, csak a végleg kifutó ellátástípus 2014 évi dátumakor vizsgálnak felül, azok állapotát is 2012 július 1-től vélelmezik, amikor az új komplex minősítőt élesben alkalmazni kezdték? Ezáltal még mindig, csak a 2012 évi minimálbér 93 ezer forint/hó összeg után fognak számolni? A jelen beteg eset tekintetében a NRSZH határozatban indoklásként a 2012 évi minimálbér 60%-a, azaz 55 800 forint/hó összegű rokkantsági pénzellátást ítélték meg a panaszos számára, aki viszont 2013 október közepén vett részt a sok, késedelmes várakozás (több mint 6 hónapig tartó ellátatlanság okán) a NRSZH felülvizsgálaton!

Aki majd, csak 2014 évben kerül sorra, ha folyamatosan beteg, akár 15-20 éve is, az is, a 2011. évi CXCI. törvény szerint, csak a 2012-es évi minimálbér szerinti ellátásnak a 60%-át kapja még 2014 évben is, amikor már akár 10 ezer forinttal is magasabb lesz a minimálbér, mint 2012 évben a 93 ezer forint volt, ha C2-es minősítést kap - mint a panaszos rokkant. Milyen törvény az, amely ilyen igazságtalanul bünteti a rokkantakat? A beteg példáján bemutatva jogorvoslati út pedig nem is létezik. Ugyanis, ezzel a joghézagos és rosszul megalkotott törvénnyel szemben nincs is semmilyen fellebbezési lehetőség, amely elfelejtett rendelkezni a kifutó ellátásként szereplő, régi típusú rehabilitációs ellátásról. A törvényhozó jogászok meg csak legyintenek: „Eszi, nem eszi, nem kap mást! Ez van, oszt jó napot!”

A kormány arra élezi ki a kommunikációs fegyverét, hogy úgy tesz, mint, aki enyhíti a rokkantak gondjait. Ez jön le a kormány-kommunikációból a társadalom felé. Eközben, meg semmit sem csinál, csak még jobban megnyomorítja az amúgy is nyomorultak helyzetét. Ez, több mint szégyen! Most, amikor látszattevékenység mögé bújnak, hogy a 2011. évi CXCI.(XII.29.) törvényhez módosítókat nyújtottak be olyan kormánypárti képviselőkkel, többek között, akik közül páran, maguk is fogyatékosok. Azonban, ezek a törvény-módosítók, még azokat az ígérvényeket sem tartalmazzák, amit a civil érdekvédő rokkantszervezetek kiharcolása folytán, a 2013. május hóban összehívott Országgyűlés Rehabilitációs Albizottsági ülésén maga Fülöp Attila helyettes Államtitkár ígérvényként kilátásba helyezett, és az ülés jegyzőkönyvében is szerepel. Nevezetesen az, hogy a régi típusú rehabilitációs járadékban részesült körülbelül 24-25 ezer fő sorsát a jövőben valamilyen formában, valamiféle anyagi kompenzációval enyhíteni igyekszik majd a kormány, egy várható törvény-módosítás során.

Hát, úgy látszik, hogy ez is megrekedt az ígérvény szintjén, ami szégyen, mert a 2013. november 8-án előterjesztett 2011.évi CXCI. törvény T/ 12971. sz. módosító javaslatban, még csak nem is szerepel a kifutó, régi típusú rehabilitációs járulékosok helyzetének megoldásra teendő törvény-módosító javaslat ígérvénye! Így, mit is gondolhatnánk, ha a kormány szavahihetőségét nézzük? Az igazi nagy szégyen az, hogy a törvények mögé bújva, a kormány folyamatosan csorbítja a rokkantak alapvető emberi jogait. Egy élet munkájában megrokkanva a minimális, alapvető emberi jogokat sem képes biztosítani a súlyos betegek számára. Bűnhődésre kényszeríti a törvényekkel a kiszolgáltatott rokkantakat. Szégyen, ami a rokkantak ellen folyik, törvényesség címszó alatt! 

Magyarország ebben is jobban teljesít?

AdamRos - DÉ