Az izraeli katonák által lemészárolt palesztin gyerekek fotói rendszeresen felbukkannak a Facebookon, és közfelháborodást keltenek. Kevesen töprengenek el rajta , hogy valós szörnytettekről van szó, vagy a Hamasz nyomogatja gátlástalanul azokat indítógombokat, amelyek hatására minden jóérzésű ember így kiált fel: "Azért ez mégiscsak sok"

Az alábbi összeállítás magáért beszél. "Az izraeli légierők gyerekeket gyilkolnak Gázában" - áll a szűkszavú magyarázat egy kamaszlány megcsonkított holtteste alatt. A látvány annyira sokkoló, hogy eltereli a figyelmet egy nagyon lényeges részletről. A kis áldozat miniszoknyát és ujjatlan felsőt visel. Bár nagyon csekély a valószínűsége, hogy egy gázai tini ilyen szerelésben mászkálna az utcán, az élet, mint tudjuk, nagy rendező. Az azonban már több mint különös egybeesés, hogy a kép kísértetiesen hasonlít a Final Destination 4 amerikai horrormozi egyik jelenetére. Nem véletlenül, hiszen éppenséggel annak az egyik filmkockájáról van szó.

Természetesen eközben élesben is zajlik a horror: az izraeli-palesztin konfliktusnak rengeteg civil is áldozatul esik. Ezek között pedig nagyon sok a gyerek is. Ez, bármilyen szörnyű is, amióta világ a  világ mindenfajta háború velejárója. A kis  palesztin halottak létszámának növeléséhez azonban azok is hozzájárulnak, akiknek éppenséggel az lenne a feladatuk, hogy biztonságba helyezzék őket.

Miközben  megrázónál-megrázóbb képekkel pakolják tele a világsajtót, szüleik, nevelőik a legelvetemültebb háborús bűnösöket is megszégyenítő cinizmussal küldik őket a halálba. Eli D. Herz Gyerekek, akik gyilkosokként halnak meg című tanulmánya ugyan több mint tíz éve jelent meg, de azóta sem sokat változott a helyzet.

Nem elég, hogy nem építenek óvóhelyeket, hogy sokszor élőpajzsként használják őket, a palesztinek tudatosan képezik ki gyerekeiket arra, hogy testükre erősített bombákkal öngyilkos merényleteket hajtsanak végre. Míg 10-13 éves nyugati társaik legfeljebb játék-gépfegyverrel vagy  számítógépük előtt, a virtuális térben lövöldöznek, csak az első intifáda idején (1987- 1993) a velük egy idős palesztin srácok több ezer Molotov koktélos, több mint száz kézigránátos támadást hajtottak vére. Más robbanószerkezettel, lőfegyverekkel  több mint 500 alkalommal támadtak, arra kényszerítve felnőtt ellenfeleiket, hogy megvédjék magukat. Az izraeli katonák természetesen még ebben az esetben is igyekeztek elkerülni a vérontást. Ha lehetett, inkább foglyul ejtették a kis gyilkosokat, semmint kárt tettek volna bennük. Szükség esetén orvosi ellátásban részesítették őket, akárcsak azok az izraeli orvosok, akik jelenleg is éjt nappallá téve dolgoznak a kórházakban. Ők a  hozzájuk került  sebesült palesztin gyerekek életéért is keményen küzdenek

Kiss Kati

fotó:  MTI/EPA/Alaa Badarneh