A kettes számú filmcézár cenzúráztatott egy magyar filmet |
2016-10-08 15:30:40 |
Kálomista Gábort színházigazgatóként és filmproducerként szokás emlegetni, de - némiképp rendhagyó módon - a róla szóló legfontosabb információkat nem kulturális magazinokból, hanem politikai-oknyomozó cikkekben olvashatjuk./.../
Műveltségéről és vitakultúrájáról pedig Simicska tévéje, a Hír TV Páholy című műsora tájékoztatott hétről hétre, ahol a fideszes kultúrpolitika megmondóembere lett - egészen addig, amíg a Hír TV-n való szereplés már nem tűnt olyan kifizetődőnek.
Ebből a legendás műsorból volt látható egy rövid részlet Gigor Attila filmjében, a Kútban. Ami ezután következett, az érthetetlen és elkeserítő.
A Népszabadság és a 444 cikkei alapján rekonstruálható történet röviden így fest: Kálomista megtudta, hogy benne van a filmben, ezért felhívta a producert, aki visszakérte a film kópiáit a mozikból, és időt és pénzt nem sajnálva kivágatta belőle a kifogásolt részt. Az esetről senki nem volt hajlandó nyilatkozni. Majd néhány nap leforgása alatt legalább húsz filmes; vágó, operatőr, zeneszerző, vezető író, asszisztens veszítette el munkáját a Kálomista cége által finanszírozott produkcióknál - csupa olyan ember, aki részt vett a Kút munkálataiban.
Vagyis a rendszerváltás után először cenzúráztak egy már bemutatott filmet Magyarországon, rögtön utána pedig bosszú hadjáratot indítottak a nyilvánvalóan vétlen munkatársak ellen./.../
Mi kell még ahhoz, hogy kinyissa a száját a filmes szakma? Miért nem szólalnak meg a vágók, operatőrök, zeneszerzők, írók, asszisztensek, akiknek a kollégáit kirúgták? És azok, akiknek legmesszebb hallatszik a szava, akik a legkevésbé kiszolgáltatottak: a színészek és a rendezők? Hol vannak a szakszervezetek, az érdekvédelmi egyesületek?
De ha már itt tartunk: a művészi szabadság ilyen mértékű eltiprása minden magyar művész legsajátabb ügye, dolgozzon akár műteremben, akár színpadon, akár az íróasztal mellett. Ők miért nem beszélnek?
Persze, mindenki pénzből él, emberek vagyunk, és nem kell hősnek lenni, ha nem muszáj. És így tovább. De azért mégis van egy határ, ami után meg kell szólalni, nem?
Ugye, van ilyen?
(forrás: magyarnarancs.hu) |