Nem sokkal a közelmúltban napvilágot látott hajdani bűncselekmény után mutatták be a mozik Keleti Márton klasszikus filmjét, az Esős vasárnap-ot. Nem állítjuk azt, hogy az 1962-ben bemutatott filmnek bármi köze lett volna az 1961-ben elkövetett bűnhöz, de azt is tudjuk, hogy annak idején Kosztolányi Dezső is egy rövid hír ötletéből írta az Édes Anna című – később megfilmesített regényét.

A film legelején megjelenik a margitszigeti uszoda, a medencével – a felvételek 1961-62-ben készülhettek. A hat főszereplő lány a nyári melegben, de még az egyik tanítási nap reggelén, viháncolnak a medence feletti padsorokban. És mi más lehetne a téma, mint a fiúk... A forgatókönyv szerint 17 éves lányok egy gimnázium 3/b osztályos tanulói, alig fiatalabbak, mint a hajdani Takács Zsuzsa. Van köztük, aki iskola mellett, persze titokban, modellkedik, nagylányos életet él, egy jóval idősebb fiú szeretője. A többiek még szinte gyerekek, de a fiúk, az „igazi fiúk” mindegyiküket érdekli. Van közülük olyan, aki csak azért, mert akkor őt is „nagylánynak” veszik a többiek és nem akar kimaradni a társaságból, de igazából csak a modellkedő társuknak van valódi kapcsolata. A későbbiekben ez kiderül a filmből és az is, hogy az igazi szerelem, a valódi szeretet nem jön olyan könnyen és hamar, mint gondolják a lányok – és ez mind a hatukra igaz.

A képeken megjelenik az 1960-as évek eleji Budapest, a gimnázium, a Nemzeti Múzeum lépcsője, az esős estében csillogó akkori neonfények, kirakatok, a fülledt táncos helyek – és mindezek kontrasztjaként az iskola poroszos szigorúsága. Bár a film tartalma önmagában is szórakoztató, mégsem emiatt érdemes a felelevenítése.

Sokan vagyunk, akik akkor még nem éltünk, nem tudjuk elképzelni milyen lehetett az élet, milyen vágyaik voltak az embereknek. Amikor ma a Kiss László-ügyként elhíresült bűnügy ismét előkerült, kevesek értik meg a korabeli viszonyokat. Azonban ezt legkevésbé sem az erőszakoló fiúk bűnének kisebbítésére írom, sokkal inkább a mindenkori áldozat védelmében, aki lehet, hogy óvatlan volt, de semmiképpen sem felelőtlen. Akkor is lelkesedtek a lányok, ahogy a filmben is láthatjuk, a sportos, sármos fiúkért. Továbbá ki tudhatta, hogy az uszoda területén egy magánlakás is van, ahol visszaélhetnek a kiszolgáltatottságukkal..? Még egy érettebb nő sem gondolhatott volna ilyenre. A hajdani áldozat, áldozatok is – lényegében a film készítésének idejében – a barátnőkkel együtt élhették a maguk kamaszlányos életét a medencék partján, semmi különös, semmi kirívó, rossz előjel nem mutatkozott arra, hogy visszaélhetnek a naivitásukkal.

A most hivatkozásul elővett filmben is felmegy a főszereplő diáklány a szélhámos udvarlója albérletébe. 1962-öt írunk, és a magyar filmművészetbe akkor már ez is belefért. És az a fiú igazából nem is szélhámos csak meggondolatlan és ebből lesz a bonyodalom. De nem célunk a teljes cselekményt elmesélni – csupán azért hívtuk segítségül az Esős vasárnap című filmet, hogy beleélhessük magunkat a kor hangulatába, elvárásaiba, szokásaiba. Polonyi Györgyi, Tordai Teri, Béres Ilona, Halász Judit, Páger Antal és Mécs Károly játéka igazán meggyőzően mesél a múltunkról. A film megnézésével visszaszállhatunk a múltba, ráadásul a „tett színhelyére” s ezzel nem a sebeket akarjuk feltépni, mindössze az ábrázolt időszak különös összecsengése miatt megidézni a jelenben feltört hajdani bűnöket s a kort, ami mindezt lehetővé tette. Nyomtalanul, de nem bűnhődés nélkül.

Kertész Z István/technikai segítség: Linder Márton