A Charlie Hebdo a francia közéleti kultúrában létezik, ahol a helyi szokásokban simán beleférnek nagyjából havonta olyan tüntetések, amelyek nálunk ötvenévente vannak. Franciaországban a politikai gúnyiratoknak évszázados hagyománya van, amióta leszoktak a politikai ellenfelek guillotine alá küldéséről azóta teljesen megszokott, hogy a politikai osztályt kiröhögik. A Canard enchainé 1915 óta jelenik meg, a Charlie Hebdo 1969 óta. Utóbbi be is volt tiltva amiatt, hogy a Charles de Gaulle halála miatt elrendelt nemzeti gyászon gúnyolódott. Azóta a franciák leszoktak arról, hogy ezeket a lapokat 1) komolyan vegyék 2) üldözzék.

Fontos látni, hogy a Charlie Hebdo egy gúnylap. Mindenkit és minden korlát nélkül gúnyol, meglehetősen egyenetlen színvonalon. A helyi politikai kultúrában nem azt látják bele, hogy az adott gúnyolódás valaki ellen van, hanem azt, hogy (az egyébként nagyon kevesek által olvasott) Charlie Hebdo megint valami idétlen viccet talált ki. Pozitív mellékhatás, hogy időnként kimond olyasmit, amit mindenki más csak gondol. De nem ez a lényeg. De a lényeg az, hogy ez az ottani kultúrába belefér. Kicsit olyan ez, hogy egyes országokban elfogadott, ha a nők bikinifelső nélkül napoznak, más országokban meg nem.

A Ripost nem gúnylap, hanem hecclap. A Charlie Hebdo esetében nem merül fel (legalábbis komolyan nem) hogy valaki odatelefonál, hogy meg kéne rajzolni Demeter Mártát és Jakab Pétert amint éppen szexuális szolgáltatásban állapodnak meg. Ha maguktól ez eszükbe jut, megcsinálják, ha nem nem. Ha valaki odatelefonál, annak teszi ki magát, hogy a következő címlapon ő lesz rajta, mint telefonszexre önkielégítő alak.

A Ripost azonban megrendelésre csinálja, amit csinál, és a magyar politikai kultúrában nem az a helye, mint a Charlie Hebdónak a franciában. Nem intézik el egy legyintéssel, hanem ez az alsóbb rétegek szavazóinak hergelésére szolgál. Nyilván oda van írva a prostituált elé, hogy "politikai" de ez attól egy natúr lekurvázás, amely azt az üzenetet ülteti el, hogy ha Demeter Mártát meglátja a tévében, akkor azonnal habzó szájjal kurvázni kezdjen, immár a politikai jelző nélkül.

Sokat szoktak minket kritizálni, hogy nem értjük az egyszerű szavazópolgárt, nos úgy tűnik a magukat az egyszerű szavazót értőnek gondolók most nem látják az üzenetet. Demeter Márta egy vonzó fiatal nő, akit most lerajzoltak amint "politikailag" kurvul. Az üzenet nem a "politikai" hanem a miniszoknya, a falhoz dőlés, a strichelés.

Nyilván Demeter Mártát lehet politikai prostitúcióval vádolni, ez simán belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Azonban ezen a képen nem ez történik, legalábbis szerintem.

Diétás Magyar Múzsa