Sajnos a Bécsi úti téglagyárak megállíthatatlanul növekedtek és az egyik agyagbánya már az 1960-as évek első felében elérte a forrást, így az megsemmisült a köré kialakított és kedvelt pihenőhellyel együtt. Ekkor még a Bécsi út mentén teljes erővel üzemeltek a téglagyárak. Egy forrás eltűnése akkoriban nem igazán zavarta a hatóságokat, érdemi természetvédelem pedig még nem létezett.

Az 1949-ben, az IBUSZ által kiadott mindössze 8 oldalas útikalauzban, a Pesti dolgozó vasárnapjában így írnak: "A Budai-hegyekben kevés a források száma. Ezek között a Lófej-kút kitűnő vizével vonja magára a figyelmet. Még a Turista körökben is eléggé ismert”. Dr Pápa Miklós 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauzában konkretizálja is az elpusztított forrás helyét, a 20.522-es helyrajzi számú teleket említi, és azt is hozzáteszi, hogy helyreállítását tervezik. Bizonyára maga a könyv szerzője járhatott utána az ügynek, hiszen Pápa Miklós többek között a Remete szurdok völgyet is megmentette a bányászat elől, és még sok természetvédelmi kérdésben foglalt állást és cselekedett is, amikor arra mód volt, az 1930-as és 1960-as évek Magyarországán.

Akkoriban még a Hármashatár-hegy északi és keleti lejtőjén, valamint a csúcshegy alatt seregnyi forrást kereshettek fel a megszomjazó kirándulók. A Lófej-kút forrásától nem messze fakadt az Antal-forrás. Kicsit távolabb, a Csúcs-hegy lejtőjén az úgynevezett Csúcshegyi dűlőben a Kecske-, más néven Katalin-forrás ontotta a vízét, amelyről azt gondolják a történészek, hogy már a római korban is ellátta vízzel az alatta épült villákat. Ráadásul folydogált egy forrás a környéken, amelynek még a neve is Római-kút volt. A Jablonka út térségében, egy árok mélyén fakadt a korábban szép foglalatú Egyetértés csurgókút, amelyből percenként két liter víz csorgott ki az 1960-as évek közepén. Nevét a környéken gazdálkodó termelőszövetkezetről kapta.

Kertész Z István/kép: Régi fotó.hu és Budai-hegység útikalauz 1966