Nos, ha már Franciaország, ha már Orbán konzervativizmusa, s ha már épp angol forrás, idéznék egy brit konzervatív politikust és politikai gondolkodót, akinek a nézeteivel – egyebek mellett – épp a francia forradalomról írt töprengéseiben (Reflections on the Revolution in France, 1790.) találkozhatunk. Még mielőtt idézném, szeretném hangsúlyozni: cseppet sem gondolom (sőt, egyenesen tagadom), hogy a jelenlegi hatalom konzervatív lenne, s bár hangoztassák ezt úton-útfélen, meggyőződésem, hogy mindezt ők sem hiszik el, talán az egy Lánczi András kivételével, akinek viszont gyaníthatóan magáról a fogalomról is csak ködös képzetei lehetnek.

Edmund Burke Töprengéseiben olvasható: (Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz Kiadó, Budapest, 1990. Fordította Kontler László) „Nevezhetünk fél tucat vezető egyéniséget, akiket okunk van félni, nemzetnek. Ez nem változtat semmit, csupán még nagyobb félelmet és gyűlöletet kelt bennünk irántuk.” (306.) „Állandó módszerükhöz híven, alkotmányuk tákolói a parlamentek teljes felszámolásával kezdték.” (311.) „Bármi legyen is egy állam főhatalma, amennyire lehetséges, bírói hatalmát úgy kell megalkotni, hogy ne csak függjön tőle, hanem valamilyen módon ellensúlyozza is. Biztonságot kell nyújtania az igazságosságnak a hatalommal szemben. Az igazságszolgáltatást mintegy ki kell vonnia az állam hatalma alól.” Ami pedig a helyi bíróságokat, az ítélőszékeket illeti, „hiábavaló bennük keresni az igazságosságnak akár csak a látszatát is az idegenek, a fenyegetett gazdagok, a tönkretett pártok kisebbsége, s mindazok iránt, akik a választásokon a sikertelen jelölteket támogatták.” (312.)

És akkor jöjjön egy összefüggő rész: „Bizonyos, hogy a társadalom szerződés. Alkalmi jelentőségű ügyekre vonatkozó alacsonyabbrendű szerződéseket tetszés szerint fel lehet bontani – hanem az államot többre kell tartanunk bors és kávé, kalikó vagy dohány, vagy ismét más, de hasonlóképpen közönséges dolgok adásvételére kötött társasági egyezségeknél, amelyek kicsinyes, pillanatnyi érdekeket szolgálnak és a felek szeszélye által felrúghatók… Az állam társas viszony minden tudományban, minden művészetben, minden erényben és tökélyben. Az efféle társaság céljai ugyanis csak számos nemzedék elmúltával érhetők el; nem csupán maguk az élők, hanem az élők, a már holtak, s a még meg sem születettek közötti társas viszony.” (189-190.)

Namármost: legelébb a bors, a kávé, a kalikó vagy a dohány helyébe képzeljük oda a dohányboltokat, az állami földeket, a kisvasutat, a stadionokat, az állami pénzből gründolt magánalapítványokat és így tovább. Aztán jusson eszünkbe, mit is gondol a mostani hatalom tudományról, művészetről, erényről és tökélyről.

S végül felszabadultan mondjuk ki, hogy a Burke által vázolt társas viszonyból a mostaniak mindössze az élőket felejtették ki (persze saját magukon kívül), a már holtakat felejtették ki (kivéve azokat, akiket oly fontosnak tartanak, hogy egy aktatáskában, a kolbászos szendvics mellé csúsztatva, akár fél Európán át is végighurcolják a hamvaikat, ha a haza- és nemzettudat ezt így követeli meg), s tán leglátványosabban a még meg sem születetteket felejtették ki, ez utóbbi esetben is kivéve persze a saját déd- és ükunokáikat, akiknek már születésük előtt felhalmozták a megfelelő mennyiségű borsot, kávét, kalikót vagy dohányt, azaz az állami földeket, a dohányboltokat, a magánalapítványokat és a stadionokat, no meg a svájci bankszámlákat, hogy születésüket követően annyit érjenek, amennyi van nekik.

(kép: Breyer Gábor)