Csakhogy pénteken nem ünnepelni jött össze a tömeg, hanem ismét hitet tenni a sokfelől érkező ellenzéki összefogás mellett. A rendezők éppen ezt a sokszínűséget akarták megmutatni, az akármelyik oldalon állóknak.

Sok jó felszólalást hallottunk, de több közülük nem hozta lázba a hallgatóságot, mert bár kivétel nélkül mindegyiknek volt mondanivalója, csak a gyújtó hangú, forradalmi hevületű beszédek arattak osztatlan sikert. A Jobbik szóvivője, Jakab Péter és a korábbi LMP-s társelnök, Hadházy Ákos szavai szálltak úgy a tavaszi szélben, hogy még a leghátul állók is felkapták a fejüket.

A beszédek után a menet a Kossuth térre vonult, ahol kitűzték az Országház vasrácsos kapujára az ellenzék nyolc pontját, vagyis a Márciusi kiáltványt. A menetet, kezükben a kiáltványt fogva: Hadházy Ákos, független, Szél Bernadett független, Kepli Lajos, Jobbikos és Vadai Ágnes DK-s országgyűlési képviselők vezették fel. Az esősre váltó idő ellenére Hadházy Ákost pár tucat ember tovább kisérte az MTVA Kunigunda útjai székházához, ahol a Márciusi kiáltvány egy másik példányát is kitűzték az épület kapujára, annak ellenére, hogy azt rendőrsorfal vette körül.

Természetesen, mind társadalmilag, mind technikailag nagyon más ma a helyzet Magyarországon, mint 171 évvel ezelőtt. Sajnos azonban a Márciusi kiáltvány fő követelései nagyon is aktuálisak, a szabad sajtó, a hatalom gyakorlásának megosztása, a testvériesség és az igazságosság számonkérése és követelése teljes mértékben okszerű. Annál is inkább, mert a Múzeum kerti állami ünnepségre, ha nem buszoztattak volna fel rengeteg bértapsolót és lengyel részvevőt, akkor csak lézengtek volna a két miniszterelnök böfögésén.

Ugyanezt erősíti, hogy a Fidesz-KDNP-től is jobbra álló Mi Hazánk Mozgalom Március 15-i téren, az összellenzéki demonstrációtól alig kétszáz méterre és azzal egy időben tartott összejövetelen körülbelül csak kétszázan lehettek. Azonban fiatalokat itt csak elvétve lehetett látni, ami azt is jelzi, hogy ez nem a jövő tömörülése, hanem a múltat restaurálni akaró néhány ember nosztalgia-összejövetele volt. Akárhogy nézzük is, március 15-e sose a hatalomban lévők ünnepe, az a forradalom emléke és az elnyomás ellen küzdők jeles napja.

És most Magyarországon ugyanúgy elnyomás van és a lakosság nagyobbik része közvetlenül érzi is ezt, de még nagyobb hányadát érinti a hatalom megalomániája, csak nem mindenkihez jutott még ez el – ezért is követeli a mai ellenzék is mindenekelőtt a szabad sajtót.

Kertész Z István/képek: Szél Bernadett fb. oldala