Kiemelte, hogy a mindenekelőtt nyugat-európai politikusok, médiumok és az Európai Bizottság reakcióit tekintve "nincs semmi új", hiszen Orbán Viktor magyar kormányfő korában is már többször az engedetlen, "rossz fiú" szerepében mutatta be magát a "régi Európa establishmentjében", politikai vezető rétegében.

Tevékenyégében megfigyelhető egy "rendszer": Orbán a kívülről érkező bírálatot "átértelmezi Magyarország elleni támadásnak", hogy "felsorakoztassa a nemzetet saját maga, a magyar ügy hősiesen bátor harcosa mögött".

Ez a módszer eddig "nem működött rosszul", és az "elterelést" is szolgálja más problémákról, például az egészségügy állapotáról vagy a korrupcióról.

Orbán "okosan" jár el, nem merészkedik el addig, hogy "valódi jogi szankciók fenyegessék Brüsszelből", mert országában a többség nem támogatná az uniós tagság megkérdőjelezését. Úgy tűnik, ez a helyzet a CEU és a külföldről támogatott civil szervezetek ügyében is - fejtette ki a FAS szerzője.

A médiatörvény és a bírák nyugdíjazásának ügyében tett szabályozási lépéseket felidézve hozzátette, hogy "nem a részletekkel van gond, hanem az összképpel: a kormányon lévő párt mindent maga alá akar gyűrni, amit csak meg tud szerezni", pedig "a demokráciához ellenőrzés és egyensúly is szükséges, nem csak választások négyévente".

Az Orbán Viktor tevékenysége révén keletkező károk egy kevéssé figyelembe vett eleme, hogy "mértéktelen túlzásokkal és nem helyénvaló felhangokkal" annyira erősen megosztó, polarizáló hatást vált ki, hogy ellehetetlenül az adott kérdés részletekre ügyelő, differenciált szemlélete.

Így például nem kell mindent feltétlenül remeknek tartani, amit "Soros úr javasol, amit a civil szervezetek tesznek vagy amit a CEU-n oktatnak", de ha mindent úgy állítanak be, mintha az Egyesült Államok keleti partján munkálkodó "sötét pénzügyi spekulánsok Magyarország vagy egész Európa titkos kiüresítését célzó hatalmas rendszerét" alkotná, akkor csak ellentmondani lehet - írta a FAS szerzője.