Most tényleg, gondoljunk csak bele, unalomig megszokott, libsi hisztijeinkkel és a háttérhatalomnak köszönhetően hazaárulóvá ápolgatott, öntözgetett és növesztgetett habitusunkkal abba, hogy a felsorolt szerzők oeuvre-je mennyire nem kompatibilis a NER szellemiségével, s a transzcendens alapokra helyezett és időtlennek, vagyis öröknek remélt országlásával.

Mert nézzük csak sorba!

Kertész Imre egyik munkájának címe indokolatlan, értelmezhetetlen és nem kívánt reminiszcenciákat eredményezne a NER egészét illetően. Idézzük csak fel A végső kocsma című kötetének címét, hogy azonmód elszörnyedjünk a kívánkozó következtetések rettenetes, világokat megrengető potenciális levonásától. Ottlik Géza Iskola a határon című regényének címe óhatatlanul és felelőtlenül gyöngyöspatai asszociációkat kelthet, amely alkalmassá válhat arra, hogy a NER üstökösként fénylően száguldó mikrokozmoszának küllői közé rozsdás porszemet csempésszen. Albert Camus téves címválasztása, A bukás a NER egészét olyan hamis és vállalhatatlan perspektívába és idődimenzióba helyezné, amely a NER felfogásától, szándékaitól és nemzetnek megvallott elkötelezettségétől teljesen testidegen.

Végül mit is kezdhetne a NER eszmeiségét valló és hirdető tanár, s a NER érzékien duzzadó emlőin felcseperedtetni szándékolt nebuló Bulgakov színpadi munkájával, amelynek címe, az Álszentek összeesküvése, a NER valamennyi akcidenciáját és szubsztanciáját tagadni és meghamisítani törekszik, s ócska fake news-zá szimplifikálni Európa vezérlő csillagát.