A klasszikus típus népszerű, konzekvens, az arcával és a szájával keresi a kenyerét. A másik ennek pont az ellenkezője. Nem emlékszem sem a szavaira, sem az arcára, ideológiailag hajlékony, és eltűnik a drapéria mögött. E másodikról azt is mondják profi helyett, hogy karrier-politikus, hisz a magyar nyelv finom árnyalatokkal gazdag. Persze, az egyszerű nép nem éri fel ésszel az önmegvalósítás ezen formáit, és egyszerűen csak gazembernek hívja.

Vajh, Cseszkó Tamás melyikbe tartozik? Nehéz kérdés. Például hiába nézem az arcát, nem emlékszem rá. Pedig lehetne, hisz SZDSZ közeliként találkozhattam vele egy buliban, mert valaha együtt bótolt baloldal és liberális. Vagy, amikor a Fidesz-plakátokat tépegette 2006-ban, mint Superman újságíró. Ritka, amikor a kolléga nemcsak a tollát, hanem a testét is beveti. Vagy emlékezhettem volna Gyurcsányt dicsőítő szerelmi vallomásaira : „Gyurcsány Ferenc a rendszerváltás óta a legnagyobb politikus.”

Lehet, hogy bennem van a hiba, de mégsem emlékszem rá. Most is csak azért jutott eszembe, mert Hende Csaba mellett látom feltűnni. Hogyan lehetséges az, hogy egyszerre felismerem és nem emlékszem rá? Hát ez az a képesség, amit ezek az emberek profi mód elsajátítottak. Azért a Vas Népe, illetve a Szombathelyi hetek irányítójának lenni úgy, hogy véletlenül sem köpnek le olyanok, akik a múlt évre is emlékeznek, jó sorsot ígér.

Cseszkó Tamás a Hit Gyülekezetének tagja, tehát csakis Istennek tartozik elszámolással + a földi helytartóknak. Gondolom, gyűlölte a migránsokat is. A B típusú profi politikusokat jellemzi, hogy teljesen önállóan hiszik azt, amit a főnökeik. Ha esetleg kicserélődik a főnök, az sem baj, a meggyőződések cserélhetők, mint a patron. Árulóknak bocsátanak meg mindig a leghamarabb, mert azokat póráz nélkül is láb mellett lehet tartani.

Ez a szép magyar fiatalember, miközben a hazát, Hende Csabát, és a Hit Gyülekezetét szolgálja, nem öregszik. Persze, hisz az arca, figurája, agyveleje olyan plazma, amibe az idő nem karcolja bele magát. Győztes típus. Minden anyós álma. Nekem meg csak a Bizottság slágere zakatol a fejemben. „Már megint itt van a szerelem… köpni kell, köpni kell, fúj, fúj…

Ideje lenne valamiféle lovagkeresztet kapnia. Mondjuk a politikai nézetek terén kifejtett látványos fejlődése miatt.

Ebből a fiatalok, öregek is értenének. Addig is, Hajrá Tamás!

Bakács Tibor/rotapress.hu