Egyáltalán megtörténhetnek ma ilyen esetek Magyarországon? Ma, az információs dömping és az átláthatóság korában elég abszurdnak hangzik. Sajnos a pszichiátria még ma is eléggé zárt világ, módszertana és diagnózisai pedig eléggé szubjektívek ahhoz, hogy az intézetek falai között szinte bármi megtörténhessen.

Egy 21 éves fiú rosszullét miatt került a kórházba, onnan a pszichiátria osztályra, mondván: két-három napig infúziót kap, és minden rendben lesz. Családja másnap szinte sokkot kapott, amikor a fiút a zárt osztályon találták meg: magánkívüli állapotban volt, kikötözve, bepelenkázva, szeretteit nem is ismerte meg. Az édesanya kérdésére, hogy mégis mit csináltak a fiával, azt a választ kapta: nyugodjon meg, ez természetes folyamat, másnapra már semmi baj nem lesz. Másnap hajnalban az édesanyával telefonon közölték: a fia meghalt. Mindössze másfél nap pszichiátriai kezelés után.

Az ötvenes éveiben járó férfi biciklis baleset miatt került a traumatológiára, majd onnan – nem egészen világos okból – a pszichiátriai osztályra. A férfit folyamatosan az ágyhoz kötözve tartották, arra hivatkozva, hogy le ne essen; mind a négy végtagja rongyokkal az ágyhoz volt kötözve, a vállak külön lekötve, és mivel a férfi mozogni így nem tudott, pelenka is járt a lekötözéshez. Családja beszámolója szerint a férfi a kórházi tartózkodás során hetvenről alig több mint 40 kilósra fogyott. Majd egy nap kiderült: a lefogyott, tompára gyógyszerezett, kikötözött férfi nyomtalanul eltűnt a pszichiátriáról. Családja azóta is keresi.

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) több mint 20 éve foglalkozik az ilyen ügyek feltárásával és az áldozatok segítésével, egy nemzetközi szervezet hazai csoportjaként. Ingyenes jogsegélyszolgálatát az elmúlt két évtizedben több ezren keresték meg sérelmekkel. Az alapítvány munkájának eredményeképpen ma már szokványos, hogy a hivatalos szervek megbüntetik vagy elmarasztalják a visszaélést vagy bűncselekményt elkövető pszichiátert vagy intézetet.