Mint ismeretes Thomas Becketet a Canterbury katedrális oltáránál ölték meg 1170. december 29-én, mialatt a vecsernyét énekelték a templomban. A gyilkosság hajdanvolt barátjával, II. Henrikkel folytatott hosszú küzdelmének véres, befejező csúcspontja volt.

Később egy igen díszes ereklyetartót készítettek Canterbury városában, amely az angliai zarándoklat legfontosabb központjává vált. A Beckethez köthető relikviákat szétosztották más európai templomokba, amikor szentté avatták.

Az esztergomi bazilikában őrzött Becket-csontdarabka állítólag Becket karjából származik, s úgy menekült meg az angliai reformáció megsemmisítésétől, hogy a maradványait tartalmazó ereklyetartó elfelejtődött a szentek tiszteletének gyakorlásában, mivel azt bálványimádásnak és katolikusnak bélyegezték meg. /.../

Nem tagadható, hogy az Anglikán Egyház sokat tett annak érdekében, hogy Thomas Becket neve feledésbe merüljön. VIII. Henrik maga gondoskodott arról, hogy kikerüljön az egyházi kalendáriumból, és támogatta azt a kampányt, melynek célja volt Becketet úgy lefesteni, aki nem Krisztus iránti hűsége, hanem politikai árulása miatt fizetett az életével. Nem mártír, hanem áruló – ezt akarta elhitetni.

Ezen a képen kíván változtatni a tavaszi zarándoklat, a számos – anglikán és római katolikus – templomban tartandó mise, s az a rendezvénysorozat, melyen részt vesz Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is, aki magával viszi Thomas Becket földi maradványának Esztergomban őrzött darabkáját. 800 év után tér haza.

(Markó Beáta – angolosan.hu)