S amikor a véreskezű iszlamista diktátor átlépi a Széchenyi István által alapított Magyar Tudományos Akadémia neoreneszánsz palotájának küszöbét, amelynek homlokzatáról – mások mellett – Révai Miklós, Descartes, Galilei, Newton és Leibniz szobra tekint alá;

az MTA vezetőinek egy pillanatra jusson eszükbe, hogy azt a véreskezű diktátort engedik be a falak közé, aki 2016. augusztusában, a megrendezett aljas önpuccsot követően, a török állami tudományos és technológiai kutatási tanács irodáira ráküldte a rendőrségét, rengeteg embert őrizetbe vett, egyetemi oktatókat és tudományos kutatókat tartóztatott le, s – számos forrás szerint – kínoztatott meg.

És jusson eszükbe az is, hogy az Erdoğan-rezsim kivenné az iskolák tantervéből Darwin evolúcióelméletét, mint ami ellentétes a Korán tanításával és élesen ütközik az iszlám hagyományával.

És persze jusson eszükbe néhány Széchenyi-idézet. Például az, hogy „a tudományos emberfő” adja a nemzet igazi erejét. Meg az, hogy semmit sem ér egy ország „jól megemésztett tudományok nélkül.” Valamint az, hogy „igazabb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs.”

Továbbá az, hogy „köz intelligenciánk” felettébb parányi. Aztán az, hogy a világ boldogabb népeinek színvonalára, az „emberiség fényébe” csakis műveltséggel lehetséges eljutni.

S amikor Kossuth azt mondta, hogy „Újait a kornak üterére tevé és megértette lüktetéseit…” akkor Kossuth Széchenyiről beszélt, s nem Erdoğant anticipálta.