„Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat tájékoztatásul a nézők, a sajtó, illetve kollégáim számára, ugyanis rengeteg megkeresést kapok a Karinthy Színházzal kapcsolatban. Mint ahogy az a sajtóban is számtalan helyen napvilágot látott, a Karinthy Színház művészeti vezetői posztjának betöltésére felkérést kaptam a három tagú ügyvezetéstől Karinthy Márton halála után pár nappal.

Az ügyvezetés egyik tagja azóta tagadja, hogy Karinthy igazgató úr választott volna ki, még életében erre a feladatra. Nekem mindenesetre hatalmas megtiszteltetés, és öröm volt annak a ténye, hogy Marci ennyire megbízott bennem szakmailag, emberileg egyaránt. Ennek bizonyítéka többek között, hogy rám bízta utolsó rendezésének, a Veszélyes fordulónak a színpadra állítását, valamint utolsó levelében úgy búcsúzott tőlem, mint Moliére az ő Armande Béjart-jától.

Szakmai életem legnagyobb ajándékát adta nekem ezzel.   Aztán jött az új színháztörvény. Ez, mint ahogy számtalan más színházat is, a jövőt tekintve igen bizonytalan helyzetbe sodorta a kapitánya nélkül maradt Karinthy Színház hajóját. Aztán segítő kezet kapott az ügyvezetés Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójának személyében, aki felajánlotta önzetlen segítségét a Színháznak, miszerint közbenjár Fekete Péter államtitkár úrnál a Karinthy érdekeit képviselve.

Mindenki nyitott szívvel fogadta a kezdeményezést, miszerint Karinthy Márton örökségét, a Karinthy Színházat, az állam gondozza és ápolja tovább. Ennek azonban volt egy kompromisszumos kitétele. Ez pedig az én személyem. Egy tapasztaltabb embert helyeznének a helyemre, ezzel is még nagyobb biztonságot nyújtva a Karinthy Színház jövőjének. A hármas ügyvezetés két tagja hozott egy döntést, amiből a harmadik felet valamilyen okból kizárták.

Tettem még próbálkozást az együttműködésre, sajnos sikertelenül.  Nem teljesen látok tisztán, az ügy részleteit tekintve. Csak annyit tudok, amennyiről tájékoztatást kaptam később az ügyvezetőktől. Elnézést, ha tévedek esetleg a részletekben. A végeredmény rám nézve biztos. Ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól a kollégáktól, akiknek jeleztem a jövőbeni közös munka igényét, és bocsánatot kérni, hogy nem tudtam állni a szavam. Sajnálom, hogy nem volt elég a több hónapos, lelkiismeretes felkészülésem, az izgalmas és színes évadterv, amit kitaláltam, a tehetséges szereposztás, amit mellé raktam, a neves rendezők listája, akiket rendezni hívtunk volna, és amit az ügyvezetés is olyan lelkesen fogadott.

És sajnálom Marci, hogy nem bizonyíthattam be, hogy helyt tudtam volna állni. Viszont végtelenül örömteli számomra, hogy biztos alapokra helyeződhet a Karinthy Színház további sorsa. Kívánom, hogy így történjen. A Színházban színművészként betöltött további helyzetemmel kapcsolatban egyelőre nem tudok nyilatkozni. A legfontosabb, ahogy mindannyiunknak ebben a történetben, Karinthy Márton, a Karinthy Színház és a Közönség. Vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra, hogy mihamarabb újra élvezhessük egymás társaságát a színházak falain belül is!  Sikerekben gazdag új korszakot kívánok a Karinthy Színháznak!

És köszönöm...Marci.

Ezt a nyilatkozatot csak teljes terjedelmében használhatja fel bármilyen sajtóorgánum. A közeljövőben nem kívánok az üggyel kapcsolatban egyéb nyilatkozatot tenni. Köszönettel:

Földes Eszter”

Ezt követően szombaton Karinthy lánya, Karinthy Vera reagált a fenti nyilatkozatra, amit a deszkavizio.hu oldalán közöltek:

„Karinthy Márton végakaratában azt kívánta, hogy Színháza, mely 38 éven át polgári kultúrát közvetített és szórakoztatta a közönséget, halála után is fennmaradjon változatlan eszmei tartalommal. Halála óta a Színház vezetősége minden erejével azért küzd, hogy megmentse ezt a kulturális örökséget, és hosszútávú, biztonságos, minden társulati tag számára fenntartható megélhetést biztosító megoldást találjon. Jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről. Az eredményekről tájékoztatni fogjuk a szakmát és közönségünket. A Karinthy Színház ügyvezetése szívesen fogad minden olyan ötletet és elképzelést, amely hosszútávon biztosítja a színház működését és a társulat fennmaradását.

Biztosan tudom, hogy Édesapám szellemiségét és akaratát maximálisan szem előtt tartva felelősséggel dolgozom a Színház jövőjéért, hogy megőrizhessem Karinthy Márton szellemiségét, a ’karinthyságot’ és az ő általa megteremtett 38 éve sikeresen működő polgári színházat és társulatát.

Üdvözlettel,

Karinthy Vera”